Ifjú Kommunista, 1967. (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
A BARÁTSÁG ÉS SZERETET ENYHÍTI A SZENVEDÉST A 12 napig tartó vonatvitát már rég elfelejtették. Frissek, kedvesek és szemlátomást mind a 25-en otthonosan érzik magukat a hazánkba érkezett vietnami fiatalok. A Váci úton, a 9. sz. Ipari tanuló Intézet diákotthonában laknak, hófehér szobákban, ragyogó, tiszta környezetben. A tanintézet KISZ-szervezete készítette elő mindezt számukra, kétezer órát dolgoztak társadalmi munkában, reszeltek, takarítottak, mert rövid volt az idő, gyorsan kellett felkészülni fogadásukra. Mindannyian vegyipari és híradástechnikai szakmunkások lesznek. Ez is a magyar nép segítségének egyik módja: szakmát adunk a kezükbe. Áldozataikat és szenvedéseiket talán ezzl a testvéri gesztussal is enyhíteni tudjuk némiképp, ha feledtetni nem is. Mert sokat szenvedtek ezek a 16—18 éves fiatal lányok és fiúk. Szinte valamennyien árvák vagy félárvák, s akad köztük egy kislegény, mindössze 14 éves, akinek már senkije nem él. Három fivére esett el partizánként, apját, anyját pedig gyilkos amerikai bomba ölte meg. A barátság és a szeretet ezer jelével halmozták el őket a magyar fiatalok eddig is az intézetben és az intézeten kívül. Az egyik vietnami kislány így fogalmazta ezt meg: — Ahogy megérkeztünk Magyarországra, első perctől kezdve csak azt érezzük, hogy a magyar nép gyermekeinek tekint bennünket. A KISZ-szervezet tagjai a tanintézetben minden szabad idejüket velük töltik, segítenek apró bevásárlásaikban, elkísérik csoportjaikat az orvosi rendelőkbe és már közös bélyeggyűjtő szakkört is alakítottak. Esténként pedig az otthonban dúlnak az asztalitenisz-csaták, de ezek egyelőre mindig magyar vereséggel végződnek. Munkába indulásuk alkalmából szerény ajándék, golyóstoll, kis zsebnaptár és egy KISZ-jelvény jutott mindegyiküknek. Nagyon örültek a meglepetésnek, s dalokkal válaszoltak. Ezek szövegét nem fordította senki, mégis minden jelenlevő megértette. Hazájuk önfeláldozó szereteteinek megindító dallamait soha nem lehet elfelejteni. ISMERKEDÉS AZ ÜZEMMEL AZ ORSZÁG LEGJOBBJAI KÖZÖTT Országszerte, de különösen a szakma köreiben felfigyeltek az ÉM, Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének munkájára. A vállalatnál 980 fiatal dolgozik, közülük legutóbb negyvenen kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést. Húsz ifjúsági brigád küzd a vállalatnál a szocialista címért. Jó néhányuk már a cím büszke tulajdonosa. A húsz brigád olyan fegyelmet teremtett a kongresszusi munkaverseny alatt s az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára indított versenyen, hogy eddig egyetlen brigádtag sem hiányzott igazolatlanul, egyetlen fiatal ellen sem kellett fegyelmi eljárást indítani. Az építőiparban ez igen nagy szó, s má e tények is elegendők lennének ahhoz, hogy elismeréssel szóljunk róluk, s megértsük: az eléggé kemény építőipari munkákon dolgozó fiatalok odaadó fegyelmet, munkakészséget tanúsítottak. A vállalat Veszprémben, Várpalotán, Ajkán és másutt egész sor létesítményt adott át határidő előtt. Hozzájárult ehhez, hogy sokat nőtt a szakképzettség a vállalat fiataljai körében. 280 ifjú szakmunkás dolgozik itt. Majdnem valamennyien tagjai a KISZ- szervezetnek, amely mozgató ereje volt — bizonygatják ma is a vállalat gazdasági vezetői — a kongreszszusi munkaversenynek, a vállalati tervteljesítésnek. A KISZ Központi Bizottsága, az Építők Szakszervezete és az Építésügyi Minisztérium már korábban jelezte, hogy figyelemmel kíséri a versenyt, értékeli és díjazza a fiatalok munkáját. Az értékelés a napokban megtörtént és a Veszprém megyei építő fiatalok, a hasonló vállalatok kategóriájában, országosan megszerezték a második helyet. De elsőség is ez, mert ebben a kategóriában nincs náluk jobb, nem adtak ki első díjat. A vállalat legjobb fiataljai 18 ezer forint jutalmat s okleveleket kaptak munkájuk elismeréseként. Többek között jutalmat kapott a vasszerelő ifjúsági brigád, a balatonfüredi építésvezetőség szocialista kőművesbrigádja és az itt dolgozó ifjúsági ácsbrigád. A Fiatal Műszakiak Tanácsának több tagját is megjutalmazták. A KISZ-szervezet jó munkáját elismerő oklevél ma az egyik legszebb dísze az irodának. (a. a.)