Ifjú Kommunista, 1967. (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A párt a jövőben is bizton számíthat szocialista hazánk ifjúságára MÉHES LAJOS ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA AZ MSZMP IX. KONGRESSZUSÁN Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörő Szövetség csaknem kétmilliós tagsága nevében forró szeretettel köszöntöm pártunk IX. kongresszusát, a magyar kommunisták legfelsőbb fórumát. A kongresszust megelőző taggyűléseken és pártértekezleteken ifjúságunk képviselői büszkén jelentették a pártnak, hogy jó munkával, jó tanulással, nagy sikerű politikai akciókkal, sok kisebb és nagyobb tettel készültek a kongresszusra. Amikor most emlékeztetek a fiatalok munkasikereire, a kispajtások nemes cselekedeteire, az ifjúkommunisták politikai akcióinak eredményeire, kérem, gondoljanak arra, hogy azokban kifejezésre jut ifjúságunk párt iránti szeretete, lelkesedése, hűsége és tenniakarása. Ezek a tettek azt is jelzik, hogy a párt a jövőben is bizton számíthat szocialista hazánk ifjúságára. Tisztelt kongresszus! A KISZ Központi Bizottsága megtárgyalta a párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit, és azokkal teljes egészében egyetért. Helyesli a kongresszusi irányelvek reális szemléletét; egyetért az elmúlt négy esztendő gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésének alapvetően pozitív értékelésével és a szocializmus teljes felépítésének érdekében kijelölt további feladatokkal. A szervezeti szabályzat tervezete felelősségteljes megbízatással bővíti az ifjúsági szövetség alapszervezeteinek jogkörét, amikor javasolja, hogy: „Ha a pártba KISZ- tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alapszervezet taggyűlése lehet.” Központi Bizottságunk a KISZ iránt megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének tekinti ezt a javaslatot, és minden erejével azon lesz, hogy ez a megtisztelő kötelesség még jobban növelje a KISZ- szervezetek felelősségét és aktivitását az ifjúkommunisták párttaggá nevelésében. A kongresszus elé terjesztett határozat-tervezetben, a szervezeti szabályzat tervezetében, valamint a beszámolóban megfogalmazott program megfelel az ifjúság alapvető érdekeinek is, ezért a beterjesztett dokumentumokat a KISZ Központi Bizottsága nevében jóváhagyásra javaslom. Kedves elvtársak! Szocialista rendszerünk eredményeit számos adattal bizonyíthatjuk, a népgazdaság nagyszerű fejlődésének mutatóival éppúgy, mint a nép kulturális felemelkedését tükröző tényekkel. Amikor elért sikereinket számba vesszük, arra az izgalmas kérdésre is választ kell adnunk, hogyan formálta pártunk és rendszerünk a jövőt az emberek gondolkodásában és erkölcsében; hogyan készítjük fel a fiatalokat arra, hogy apáik küzdelmét folytatva győzelembe vigyék a szocializmus ügyét. A beszámolóban Kádár elvtárs foglalkozott az ifjúságról folytatott vitákkal, kifejtette a párt Központi Bizottságának ezzel kapcsolatos véleményét. Remélem, nem értik félre az elvtársak buzgóságomat, ha sietek kifejezni teljes egyetértésünket Kádár elvtárs megállapításaival. Az ifjúságról folytatott vitákhoz mindössze annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy köszönetet mondunk a pártnak, az idősebb nemzedék forradalmárainak, az áldozatot vállaló szülőknek és pedagógusoknak, akik egész életükkel, hitükkel, fáradságos munkájukkal és harcukkal lehetővé tették, hogy olyan ifjúságunk legyen, mint amilyen: műveltebb és igényesebb, magabiztosabb és nagyra törőbb minden korábbi kor ifjú nemzedékénél. A fiatalok eszmei, politikai, erkölcsi fejlődésének elismerése természetesen nem jelentheti az ifjúság jelenlegi állapotának idealizálását. Mint életünk minden területén, az ifjúság gondolkodását, magatartását jellemző pozitívumok is sok gonddal és fogyatékossággal együtt léteznek. Mindez jól ismert a kongresszus résztvevői előtt. Most inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk — elsősorban nekünk, KISZ-vezetőknek —, hogy miként lehet és kell gyarapítanunk azokat az értékeket, amelyekkel ifjúságunk már rendelkezik; miként faraghatjuk tovább a hibákat; hogyan szüntethetjük meg a nem kívánatos jelenségeket. További teendőink meghatározásakor abból a lenini megállapításból kell kiindulnunk, mely szerint minden kor ifjúsága: „... szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái”. Ha összehasonlítjuk a két világháború között felnőtt és a ma felnövekvő nemzedékek társadalmi helyzetét, azonnal szembetűnik, hogy mennyire igaz Lenin megállapítása a mi korunkban, a mi viszonyaink között is. A felszabadulás előtti ifjú nemzedék a kapitalizmus társadalmi valóságába született, amely alapvetően meghatározta életkörülményeit. Számára a szocializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott. A ma ifjú nemzedékének viszont a szocialista termelési és tulajdoni viszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amelybe beleszületett, amely társadalmi élményeit adja, amely gondolatvilágát formálja, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik számára. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy társadalmunk az átmenet időszakában fejlődik, a szocializmus új hajtásai mellett sok még a régi, és számos olyan ellentmondás létezik, amely feloldásra vár. Ez az a valóság, ez az a lét, amely — ha nem is automatikus, de mégis döntő hatással van ifjúságunk fejlődésére. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a lét ifjúságunk nagy többségét a szocializmus, a párt, a munkásosztály mellé állítja. Mert azt a fontos kérdést, hogy egy fiatalember menynyire vallja magáénak a társadalmi rendszert, amelybe beleszületett - és amelyet saját élmények hiánya.