Ifjú Kommunista, 1970. (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Ingadozó burzsoázia A perui tábornokok — egyes kispolgári származásúaktól eltekintve — nem a nép fiai. Mégis olyan politikába kezdtek, amely bennünket reményekre jogosíthat fel. Sokan keresik a választ a miértre. Érdekes feleletet ad Régis Debray, az a fiatal francia újságíró, aki annak idején „Che” Guevara bolíviai harcában kívánt részt venni, osztozott a partizánok sorsában — a végén úgy is, hogy börtönbe került. Megjegyzései annál is figyelemreméltóbbak, mivel a bolíviai helyzet még a peruinál is ellentmondásosabb. Ott az az óvandó tábornok van hatalmon, akinek része volt Guevara meggyilkolásában, a legendás internacionalista által vezetett partizáncsoport leverésében! S ma Régis Debray ezt írja (a Francia KP hetilapjából, a France Nouvelle-ből idézzük): „Bármily karikatúrába illő a latin-amerikai burzsoázia és különösen a bolíviai, ez a burzsoázia mégis elérkezettnek akarja látni az időt, amikor igazi hatalomhoz jut. Ez a hatalom nemzeti állam kialakulását követeli. Ez az osztály nem tűri tovább az északamerikai imperializmustól való függőségét. Nem fejlődhetik anélkül, hogy előbb fel ne számolja a nemzeti függőséget. Ebben az értelemben közte és az imperializmus között objektív ellentmondás jön létre.” Debray megállapítja, hogy ellentmondás van e burzsoázia és a proletariátus között is, aminek következményeként aztán paradox helyzet alakul ki: az uralkodó osztálynak két ellenfele közül az egyiknek a támogatására van szüksége a másik ellenében, és fordítva. „Egyfelől imperialista segítség kell neki az esetleges fegyveres harc ellen, s ezért van szüksége amerikai katonai tanácsadókra, amerikai fegyverekre stb., de másfelől, hogy az imperializmussal szemben a saját jogait érvényesítse, ehhez meg a népi erőket kell tömörítenie antiimperialista nemzeti frontba. Ez magyarázza ingadozását és kétszínűségét..." A nemzeti burzsoáziához tartozó katonatisztek egyre inkább másodlagosnak kezdik tekinteni a néppel szembeni ellentmondást, elsődlegesnek viszont az imperializmussal, az Egyesült Államokkal szembeni ellentmondást. Érdemes idézni Alfredo Ovando Candia tábornoknak, a bolíviai elnöknek — ismételjük: Guevara korábbi ellenfelének, ha nem ellenségének — legutóbbi kijelentését, amelyet a bányászok előtt tett: „Együtt akarunk harcolni veletek az imperializmus ellen, együtt fogjuk megsemmisíteni az ellenforradalmi kísérleteket!” S aznap, amikor a bányászküldöttség a La Paz-i elnöki palotában járt, a kormány egyik ezredesminisztere nyilvánosságra hozta, hogy amerikai kémhálózatot lepleztek le a bolíviai fővárosban, megtalálták és megsemmisítették a CIA telefonlehallgató-rendszerét. Mi legyen a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok álláspontja ilyen helyzetben? A kommunista pártok elemzése világos magatartást diktál: éber és kritikus támogatás. Egyformán veszélyes lenne a proletariátus számára, ha két más, lehetséges kísértésnek engedne, tehát vagy megtagadná az együttműködést a tábornokokkal, vagy feltétel nélkül szövetségre lépne velük. A pártok a munkásság, a szegényparasztság, a forradalmi, baloldali gondolkozású értelmiség és a városi kispolgárság szövetségének kialakításán fáradoznak. Mert ettől függ, hogy valóban forradalmi változások következnek-e be a latin-amerikai országokban, mindenekelőtt a pillanatnyilag legizgalmasabb helyzetű Peruban és Bolíviában. Forradalom és „forradalmak" Latin-Amerikában járva az ember minduntalan találkozik ezzel a szóval: forradalom. Mexikóban a hivatalos kormánypárt neve: Alkotmányos Forradalmi Párt. Vezetői, tagjai előszeretettel hivatkoznak az 1910-től több mint egy évtizeden át tartó valóban forradalmi jellegű harcra, Poncho Villa, Zapata és a többiek küzdelmére, de magukat e forradalom örököseinek tekintve rácáfolnak az öt-hat évtizeddel ezelőtti célokra. A mai mexikói „hivatásos forradalmárok” egy korrupt, bürokratikus, csalárd és terrorisztikus rendszer haszonélvezői. Egész Latin-Amerikában itt a legarcátlanabb és legnyíltabb a megvesztegetés rendszere, legmohóbb a hatalmon levők meggazdagodási vágya. A forradalomra való álszent Mexikótól Argentínáig újra meg újra összetűzésekre kerül sor a népelnyomó rendszerek emberei meg a sztrájkoló munkások, fellázadt parasztok, baloldali diákok között. Ezernyi kép közül találomra választottuk ki ezt: Argentína, Cordoba város, valóságos utcai harcok...