Ifjú Kommunista, 1980. (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
A gazdaságpolitikai célok megvalósításának alapvető feltétele a következő fejlődési szakaszban a munka hatékonyságának emelése. Egyre nyilvánvalóbb mindenki előtt, hogy nemcsak a termelés növelésére van szükség, hanem arra is, hogy a termékeket szélesebb választékban, jobb minőségben, gazdaságosabban állítsuk elő. Mindez csak magasabb hatékonysággal, a nagyobb hozzáértést megtestesítő munkával érhető el. A gazdasági hatékonysággal, a termelési struktúra változásával, a demokratizmus kiszélesítésével összefüggésben tehát tovább növekszik az általános műveltség, a szaktudás és a munkakultúra szerepe, fejlesztésének szükségessége. A technikai, technológiai korszerűsítés, a rugalmas és gyors szakmaváltás, a munkaerő-átcsoportosítás nemcsak új ismereteket, hanem konvertálható tudást és magasabb szintű általános műveltséget követel. Ellentétes tendenciák A szaktudás területén egy sajátos — az egyidejű differenciálódásban és integrálódásban megnyilvánuló — ellentmondásos folyamat megy végbe. A termelésben alkalmazott technikák, technológiák oly nagy mértékben alakulnak át, egészülnek ki újakkal egy-egy szakmán belül, hogy azok egyes részei szinte önállóvá válnak, azaz részegységekben specializálódnak. A differenciálódás azonban kiváltott egy vele ellentétes tendenciát is, az integrálódást. Egyes szakmák ugyanis—bizonyos vonatkozásban — közel kerülnek egymáshoz, sőt behatolnak egymásba. Ez is igényli a munka melletti továbbképzést, a permanens szakmai művelődést. A dolgozók műveltségének, szakképzettségének emelése a tudományos-technikai haladás és a társadalom tudományos irányítása szükségleteiből fakadó követelmény. Ugyanakkor a magasabb fokú műveltség és nagyobb szakképzettség elősegíti a nagyobb ütemű, intenzívebb fejlesztést. A két oldal dialektikus szemlélése szükséges tehát ahhoz, hogy helyes álláspontot alakíthassunk ki a túlképzés létezésével, illetve bekövetkezésével kapcsolatban. Bizonyos fokig ma is létezik túlképzés, ha idesoroljuk a szakképzett dolgozók nem megfelelő foglalkoztatását, amely lehet más irányi vagy alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörben való foglalkoztatás egyaránt. Konfliktusok A dolgozók műveltségének, szakképzettségének emelése természetesen létrehoz bizonyos konfliktusokat. A túlképzéstől való félelmünk azonban nem eredményezheti azt, hogy a gazdasági, műszaki és társadalmi fejlődésről lemondjunk. Az oktatásnak, a képesítésnek egyébként sem csak az az egyedüli funkciója, hogy a munkakör betöltésére tegye kizárólag alkalmassá a munkaerőt. Társadalmilag legalább ennyire fontos szerepe lehet abban, hogy egyrészt előkészítsen és alkalmassá tegyen a növekvő szabad idő racionális eltöltésére, a szocialista társadalmi modellnek megfelelő fogyasztásra, másrészt megteremtse a szubjektív előfeltételét a gazdasági és technikai folyamatoknak, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének. A szakképzéssel egyenrangúan szükséges tehát gondoskodni arról is, hogy az emberek értsék, akarják megvalósítani társadalmi és politikai céljainkat is. A munkások esetében — akik e társadalom vezető osztályának tagjai — különösen fontos, hogy a tudás, a tanulás tartományába beleértsük az ideológiai-politikai műveltséget. De beleértsük az olyan magatartás kialakulását is, amely alapján a munkások képesek cselekvő támogatással bekapcsolódni az előrehaladásukat szolgáló mindennemű tevékenységbe, és ugyanilyen aktivitással tudnak fellépni a társadalmi érdekeket sértő cselekvés és magatartásformák ellen, így fonódnak egybe a ma és a holnap szükségletei. A KISZ teendői Napjainkban, amikor a munkavégzés minden területén a középpontba került a gazdasági hatékonyság, akkor jobban előtérbe kerül a szakképzés jelentősége. De ekkor sem szabad figyelmen kívül hagyni az általános műveltség szerepét, hiszen a munkakultúra színvonalának emelése enélkül nem lehetséges. A felnőttoktatás a magyar közoktatási és közművelődési rendszer szerves része, s a belátható jövőben is az marad. Fenntartását és továbbfejlesztését a társadalomban betöltött funkciói teszik szükségessé. 19