Ifjú Kommunista, 1982. (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

HUMOR Keresem a KISZ-t SZEPTEMBER 18. Már három napja dolgozom az Egyesült Két­szersült vállalatnál, de még nem sikerült beillesz­kednem. Pedig még jól emlékszem Nyakló tanár úr mondására: idáig az életnek tanultatok, most már álljátok meg a helyeteket, ha tudjátok. Most az Egyesült Kétszersült Hurráhangulat üzemében próbálom megállni a helyem, de egye­lőre nem találom. Meg kell adni, örömmel fogad­tak, rögtön leküldték négy üveg borért, ez amo­lyan itteni szokás, ahogy azt itt a Hurráhangulat­ban mondják: az üzemi négyszögnek is négy­szö­ge van, mégis kerekasztal. Pikkelyes bácsi, aki mellé beosztottak tanulni, biztosan jó ember, csak ügyesen titkolja. SZEPTEMBER 22. Tegnap elindultam, hogy megkeressem a KISZ-t. Pikkelyes bácsi, akit mesternek szólítok, azt mondta: keressem csak nyugodtan, de ne túl sokáig, mert ha egész nap csak a KISZ-t keresem, akkor nem fogok keresni semmit. A személyzeti osztályon egy körömpucolós nő égre-földre eskü­­dözött, hogy bár Kiss nevű dolgozó öt is van a vál­lalatnál — megjegyzem: az egyik én vagyok —, de olyan, hogy Kisz, amióta ő itt van, nincs. Mond­tam neki, hogy erre azért ne legyen olyan nagyon büszke, a KISZ különben sem egy dolgozó, hanem egy ifjúsági szervezet, erre csak megvonta a vál­lát és tovább pucolta a körmeit, legalább valami tiszta legyen, mondta, ha már a gyárudvar egy teli szemét. SZEPTEMBER 24. Nem adom fel, a KISZ-nek itt kell lennie a kö­zelben. Hanyatt Hajnalka, egy fiatal munkatárs­nőm, akivel egyébként igen jól megértjük egy­mást, persze, csak úgy, gyári vonatkozásban, azt mondta, hogy volt az Egyesült Kétszersültnél KISZ, de amikor korszerűsítették a termékszerke­zetet, akkor megszüntették. Ezen nagyon cso­dálkoztam és mint kiderült, nekem volt iga­zam, amikor csodálkoztam, mert nem a társadal­mi szervezetet szüntették meg, hanem a veszte­séges termékeket és Hanyatt Hajnalka akkorát tévedett, hogy az egész gyáregységnek elég lett volna. SZEPTEMBER 28. Ma összekülönböztem Pikkelyes bácsival, aki a főnököm és ezért mesternek hívom. Természe­tesen nekem lett igazam, mert az Egyesült Két­szersültnél már két éve bevezették az üzemi de­mokráciát. Azt mondta a Pikkelyes bácsi, hogy inkább a szakmát tanulnám ki rendesen, ahelyett, hogy vágyálmokat kergetnék. Hiába mondtam neki, hogy a KISZ éppen hogy nem egy vágyálom, azt felelte: őt nem érdekli, de ha a lojzer megint beletekeredik a vájngolt samperba, akkor megnéz­hetem magam. Gyorsan megnéztem egy könyv­ben mint jelent a lojzer, meg a vájngolt samper, de egyik sem jelentett semmit. Amikor ezt Pik­kelyes bácsi szemére hánytam, cinikusan azt mondta: ez is bizonyítja, hogy nem kell olyan vala­mit keresni, ami nincs. OKTÓBER 2. Megvan a KISZ. Legalábbis a nyoma! Ma reg­gel, szokásom szerint fütyörészve jöttem be, ami­kor a bejáratnál megállít Éber elvtárs, a vállalati anyagrendész. Na, mi van? kérdezte abban a mo­dorban, amit még az apjától örökölt, aki szintén rendész volt, akkor, amikor még volt rend. Nem tudja, hol a KISZ? tettem fel neki egy kereszt­kérdést. Éber elvtárs körülnézett, megvárta míg egy piaci légy hallótávolságon kívül repül, majd a gyárudva­ron álló kis szürke házikóra mutatott és a fülembe súgta: Siessen! Lajos a KISZ-titkár éppen tömeg­politikát csinál. OKTÓBER 9. Egy hét telt el azóta, hogy megtaláltam Lajost, a KISZ-titkárt, de csak most tértem magamhoz az ámulattól. Hogy itt az Egyesült Kétszersültnél micsoda KISZ-munka folyik! És ez még mind hagyján, de olyan szerényen végzi a KISZ-munkát a Lajos, hogy észre sem lehet venni. Meg is kér­deztem tőle, nem hiányoznak-e a gyári fiatalok a szervezetből, de megnyugtatott, hogy nem kell az ifjúság figyelmét holmi politizálással elvonni a termelő munkától. Megjegyzem, lehet, hogy igaza van a Lajosnak, nemhiába ő a KISZ-titkár. OKTÓBER 12. Nincs igaza a Lajosnak, hiába ő a KISZ-titkár. Tegnap megint felkerestem, mert új cipőfűzőt szerettem volna vásárolni — a kollektív szerződés szerint ez jár a dolgozónak — és ehhez kellett volna a KISZ-titkár aláírása. A Lajos először nem akarta aláírni, mert nem tudja, megbízhat-e ben­nem olyan értelemben, hogy nem élek-e majd vissza a cipőfűzővel? Egyébként a Lajos nagyon fáradtnak látszott és elmondta, hogy már két éve ő végzi el az ösz­­szes KISZ-tag munkáját az Egyesült Kétszersült­nél, már kezdi megszokni, csak attól fél, hogy mi­re teljesen megszokja, feldobja a talpát. Ezt már csak azért is érdekesnek találtam, mert a Lajos­nak már alig volt talpa a sok futkosástól, de neki erről az volt a véleménye, hogy egy igazán talpra­esett KISZ-titkárnak nem is kell, hogy talpa le­gyen. Ez a dialektika, tette hozzá a saját stílusá­ban. OKTÓBER 17. Tegnap felvettek a KISZ-be. A Lajos megdi­csért, azt mondta, ha mindenki ilyen kitartóan ke­resné a kapcsolatot az ifjúsági szervezettel, mint én, akkor nemcsak mi ketten alkotnánk az Egye­sült Kétszersült KISZ-szervezetét.Föld S. Péter : 62

Next