Ifjú Sólyom, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-25 / 1. szám

2 Kedves Ferkó barátom ! Bizonyára csodálkozni fogsz majd, ha kézihez kapod a levelem. Hiszen alig telt el egy pár nap azóta, hogy nálatok jártam Szüleid nógatására durcásan mutogattad meg nekem az ajándékokat, melyeket karácsonyra kaptál. Sehogy sem tudtam megérteni, miért van olyan rossz kedved. Sok ajándékot kaptál. Könyvet, társasjátékot, sőt régi álmod is megvalósult: egy „igazi”, hosszúszárú nadrágot is kaptál, arri ilyet a felnőtt férfiak hordanak. Vendég létemre nem akartam többet kérdezősködni arról, hogy mi bajod, mert láttam, hogy Te úgysem felelsz, meg a szüleid is szívesebben hallgatnak róla. — Később — hiszen annyi min­denről esett szó — meg is feledkeztem a dologról. Vacsora után azonban, mikor Te már lefeküdtél, édesapád — nagy meglepe­tésemre — magától mesélte el, hogy mi okozta rossz hangulatodat. Tőle tudtam meg, hogy nyáron kinn voltatok a feri­hegyi repülőtéren a repülőnapon, és az­óta mást sem hallanak tőled, mint, hogy Te is repülő akarsz lenni, modellezni szeretnél. Ez még nem lenne baj. Szü­leid is beleegyeznének, hogy ezt a gyö­nyörű pályát válasszad. A hiba éppen ott van, hogy az elmúlt hónapokban romlott a tanulmányi eredményed, mert állandóan a szomszéd Ányos Lacinál töltötted az időt, aki már régi model­lező. Megdöbbenve hallottam, hogy még hármas feleleted is akadt az idén. Édesapád megmagyarázta neked, hogy sokat kell addig tanulni, míg valaki odáig eljut, hogy gépet vezethet. A számtan, mértan, fizika, földrajz, tör­ténelem, de még a nyelvek alapos isme­retére is szüksége van az igazán jó, kiváló repülőnek. Nem tudom mennyit mesélt erről édesapád,­ de azt meg kell mondanom neked, hogy az ő gyermek­korában bizony sokkal nagyobb gondjai voltak a gyári munkások 11—12 éves fiainak, mint a modellezés. Erről biz­tosan sokat hallottál már. Én csak azért említem, nehogy véletlenül felredd apádnak, ha nem tud neked részlete­sebb felvilágosításokat adni a repü­lésre, modellezésre vonatkozóan. Tu­dod-e Ferkó, hogy éppen tíz évvel ez­előtt a fél világ megmozdult azért, hogy a Te, a ti életetek más legyen, hogy a legfőbb problémátok az legyen, hogy — esetleg — nem találtok a modellezéshez szükséges szerszámokat a feldíszített fe­nyőfa alatt... És — legyünk tárgyilagosak, Ferkó barátom — szüleidnek igazuk volt. Mert, aki az általános iskolában elmu­lasztja kötelességeit a repülés miatt, az — majd ha igazi repülő lesz —, köny­­nyen megfeledkezik munkájáról, ha va­lami más jut eszébe. Ebből ijedig, ép­pen a repülésnél, óriási bajok, károk származhatnak! Aztán azért sem érdemelsz dicsére­tet, hogy — a sok szép, más ajándék ellenére — napokig lógattad az orrod emiatt, csúnyán és hálátlanul viselked­tél szüleiddel szemben. Hanem, ide figyelj, Ferkó! Azért nem kell csalódnod a Te furfangos barátod­ban. Van egy nagyszerű ötletem, hogy valamiképpen nyárig is foglalkozhass a repüléssel. (Megsúghatom, hogy — ha jó bizonyítványt tudsz felmutatni — nyárra megkapod, amit most ém úgy hiá­nyoltál!) Ha Te is úgy akarod, szívesen folytatok levelezést a repülésről. Ezért ha van valami kérésed a repüléssel, modellezéssel kapcsolatban, írd meg­ nyugodtan az „Ifjú Sólyom” szerkesz­tőségébe és én ennek az újságnak a hasábjain szívesen elmagyarázok ne­ked mindent. Megírhatod barátaid, osz­tálytársaid kérdéseit is, vagy ők is ír­hatnak ide levelet nekem. Persze, ezt csak azért csinálom, mert magam is nagy híve vagyok a repülés­nek, és mert biztos vagyok benne, hogy belőled kiváló repülő lesz, talán nem is sokára. Mondanom sem kell talán, hogy elvárom tanulmányi eredményed sürgős javulását. Tanulj, Ferkó, mert csak így lehet belőled okos, művelt ember, jó re­pülő. Remélem, hogy a félévi bizonyít­ványod­­nem kelt majd csalódást, és egészévi jó tanulásod eredményeként talán együtt táborozhatunk majd a nyári szünidőben. Remélem, leveledben már újabb ötös feleletekről értesítesz. Szeretettel üdvözöl barátod: Kerekes István kiváló jelvényes modellező A Pavlik Morosov gyer­­mekkultúrházban mo­dellezőkör is működik. A jól felszerelt körben benzinm­örös modellek építését is tanulják a fia­tal pajtások. A képen: Ivan Beszparov kör­vezető megmutatja Grisa Medvegyevnek és Viktor Haritornak, hogyan kell felerősíteni a légcsavart a modellmotor főtenge­lyére Az Ifjú Sólyom könyvespolca Kononov: AZ IGAZ BARÁT Nagyszerű történeteket olvashat­nak ebből a könyvből a modellező pajtások Leninről. Ezek a történetek még közelebb hozzák az ifjú olvasók szívéhez Vlagyimir Iljics Lenint, az igaz barátot. A kis történetekből Lenin életének érdekes fejezeteit is­merhetik meg az olvasók. Leninről mesél a pajtásoknak az író, de a könyvben szereplő történetek nem mesék, hanem megtörtént esetek, igaz történetek. A huszonöt kis tör­ténet mindegyike egy-egy gyöngy­szem, amelyből ragyogva villan fel Lenin felejthetetlen alakja. Látjuk őt, hogyan segítette még száműzetése idején is a kiuzsorázott parasztokat. Látjuk Lenint 1919 karácsonyán Szo­­kolnyikiban, a kis erdei iskolában a gyerekek karácsonyfaünnepén, amint szembekötősdit játszik a jókedvű gyereksereggel. Kedvesen meséli el az író­i azt az esetet, amikor Jam köz­ségben az oszlopos, fehér épületre mutatva büszkén mondja az egyik helybeli kisfiú egy kékzubbonyos, tornacipős férfinek: „Itt lakik Le­nin“. A kisfiú később azt mondta: „Szeretném látni Lenint.” „Miért?” — kérdezte a férfi. „Hát, hogy tudjam, milyen ember.“ „Olyan, mint más — felelte a férfi — mondják, hogy ha­sonlítok hozzá.“ „Hogyisne — szólt a kisfiú és végigmérte a férfit — azt hiszed, Lenin kék zubbonyban sé­tál? Ő fekete kabátot vagy zubbonyt visel.“ A kisfiú csak később tudta meg, hogy a kékzubbonyos, tornaci­pőt viselő férfi, akivel olyan közvet­lenül elbeszélgetett, Lenin volt. Egy másik történet Kasino községbe visz el bennünket. Ez a történet 1920-ban játszódott le, mikor a községben a villanytelepet építették. Lenin ekkor ezt mondta a parasztoknak: „Az önök faluja villanytelepet avat. Nagyszerű dolog ez. De ez még csak a kezdet. A mi feladatunk, hogy villanyfény­nyel árasszuk el az egész köztársa­ságot.“ Lenin szavai után a téren ki­­gyúlt a villanylámpa és a kunyhók ablakaiból is fény tört elő. A ragyo­gó villanyfény láttán azt mondta va­laki: „Lám, kigyulladt nálunk Iljics lámpája.“ Még sok ehhez hasonló ér­dekes történetet ismerhetnek meg a könyvből Leninről a modellező paj­tások. A képekkel gazdagon ellátott könyv az Ifjúsági Könyvkiadó ki­adásában jelent meg.

Next