Ifjúmunkás, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1959-02-05 / 6. szám
56 tonna megtakarított fém Néhány nap múlva, pontosan február 15-én lesz esztendeje, hogy a resicai felhívásra válaszolva, a nagyváradi Înfrăţirea szerszámgépgyár ifjúmunkásai vállalták, hogy az év végéig 56 tonna fémet megtakarítanak. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy ez abban az időben történt, amikor a megengedett 7% selejt helyett nemegyszer 9 10- 12 %-os selejtet is jegyeztek az öntöde rovására. Ez utóbbiak tudatában akadtak kétkedők, akik hangot is adtak aggodalmuknak. Ifjak, nem túl merész ez a vállalás ? FELAJÁNLÁST TÉNYEKRE ALAPOZTAK s hogy mennyire reális tényekre, bizonyítja a siker. Persze, ezt a sikert nem kapták ingyen , meg kellett érte dolgozniok. Mielőtt a felhívásra válaszoltak volna, technikusok, mérnökök, ifjúmunkások egész kis hada kutatta a megtakarítás módjait, útjait s csak amikor már összesítették az igyekezet eredményeit, akkor mondták ki : vállalunk 56 tonnát. A csata első és legfontosabb hadszíntere kétségkívül az öntöde volt, ahol huszonnyolc ifjú dolgozik s ahol a megengedettnél jóval több volt a selejt. Fokozott figyelem, jobb munkaszervezés lett a jelszó s lassan csökkenni kezdett az újraöntött darabok százalékaránya. Cserik János ifjúmunkás mérnök és az ugyancsak IMSZ-tag Lukács Miklós technikus, az IMSZ büró javaslatára — tanulmányozni kezdte a gépek önsúlyának csökkentési lehetőségeit. Ez a munka jelentősen hozott a megtakarítás kontójára: a Shopping 425/B önsúlyát 80 kilogrammal, az A/3 fúrógépét 20, az A-2 fúrógépet 35 kilogrammal sikerült csökkenteni. Bevezették ugyanakkor a használt homok újrarostálását is, amely a homok jelentős részének újrafelhasználása mellett átlag napi 35 kg fém visszanyerését eredményezte. Vigyáztak arra is, hogy a megmunkálási ráhagyást a minimálisra csökkentsék. Ezt tartották szem előtt a leszabási osztály dolgozói és A KOVÁCSOK IS találtak lehetőségeket fémtakarékosságra. A technikai osztály áttanulmányozta a megmunkálásra ráhagyott mennyiségeket s ahol lehetett , javítottak. A sok kicsi sokra megy elv ellenére is lemaradtak volna a kovácsok, ha még számos ötlet, kezdeményezés nem születik. A cementgyárak malmaihoz szükséges golyókat például új módszerrel szabják le (ütközőket állítottak be) s ez kettős haszonnal jár: egyformábbak a golyók s nem kerül hulladékba méterenként félkilós darab, mint azelőtt. Most a pontos beállításnak köszönhetően elenyészően csekély ráhagyással darabolhat a hegesztőpisztoly. Az elkerülhetetlen hulladékból a kocsitengely csapágyakat készítenek. S végül: az IMSZ büró javaslatára az üzem vezetősége határozatot hozott, hogy minden cikket az annak megfelelő anyagból gyártsanak. Nem szabad előfordulnia annak, hogy 60-as anyagból dolgozzanak 40-es helyett, pusztán azért, mert ez van raktáron. Mindezek — az 56 tonna fém megtakarítása s hogy 2,8 százalékos mindössze az öntödei selejt — az elmúlt esztendő eredményei. (Ez utóbbi különben a megtakarítás mellett még egy haszonnal járt: az înfrăţirea 17 nagyüzem közül 1958-ban első lett selejtcsökkentési eredményével, most várják az országos vörös zászlót). A fémmegtakarítási akció nem volt kampány, erre vall az új esztendő első hónapja, amelyben 7300 kg. fémet takarítottak meg az Infrăţireabeli ifjak. Ezt a szintet nemcsak hogy megtartják, így fogadja Jári Gyula, az IMSZ alapszervezet titkára 240 ifjúmunkás társa nevében —, hanem tovább növelik, hogy erejüktől tetten hozzájáruljanak az IMSZ KV hatodik plenáris ülése határozatának végrehajtásához. Molnár Erzsébet Néhány évvel ezelőtt nehéz probléma előtt állt üzemünk, a Csíkszeredai PART ifjúsága: nem volt semmiféle terme a művelődésre. A pártszervezet és az üzem vezetőségének segítségével azonban felépítettünk egy klubhelyiséget. A munkából az IMSZ tagok is kivették részüket. Most már, amint a képen is látható, szép, modern klub várja a tanulni, szórakozni vágyó ifjakat. (Puskás Balázs levelező). Számtalanszor magunk is részt vettünk olyan felkészítőkön, amelyek szakmát adtak a kezünkbe, vagy egyéb hasznos ismerettel gazdagították tudásunkat, de valljuk be őszintén, hogy olyan előadáson, amely felkészítse a leányokat, asszonyokat arra, hogy mi is a hivatásunk szocialista társadalmunkban, hogyan kell lerakniok a boldog családi élet alapjait —, ritkán vagy egyáltalán nem voltunk. A Csíkszeredai városi női bizottság és a városi IAISZ bizottság karöltve a napokban előadássorozatot indított be, amelynek az a célja, hogy hasznos ismeretekkel vértezze fel a lányokat, menyasszonyokat, hogyan kell viselkedniük vőlegényeikkel szemben, miként kell megadniuk a tiszteletet egymás szüleinek, milyen feladatok hárulnak a fiatal asszonyra, mi kell tennie azért, hogy házassága boldog legyen, hogyan kell kölcsönösen segíteniük egymást mind otthon, mind a munkahelyen. Az előadássorozaton gyermeknevelési és orvosi kérdéseket is megvitatnak és nem utolsó sorban megbeszélik, milyen szerep hárul a szocializmus építésében az asszonyokra, leányokra. A tíz előadás, amint a témájukból is kitűnik, nemcsak a lányoknak, hanem még a meglett korú asszonyoknak is hasznára válik. Az első előadást január 20- án tartották meg. Mintegy 60 leány és menyasszony követte nagy érdeklődéssel a Нет mindennapi felkészítőt. Szabó Mária, a női bizottság felelősének rövid bevezetőse után Imre Borbála tartott előadást az asszonyok szerepéről a mai szocialista társadalomban. Egyebek között az előadó arról beszélt, hogy a boldog családi élet milyen nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a feleség és a férj egyaránt jó eredményt érjen el munkahelyén. Megnéztük a bizottság további terveit is. Az előadásokat háztartási tanácsadók követik, amelyek hozzásegítik majd a fiatalasszonyokat, lányokat, hogy könnnyebben megbirkózzanak a háztartás gondjaival, a kezdet nehézségeivel. Szó tesz itt főzésről, sütésről, arról, hogyan kell egy lakást ízlésesen berendezni, avagy a férj ruhájából a zír és olajfoltokat kivenni. Akképp kell nagytakarítást elvégezni, különböző tésztákat és befőtteket elkészíteni stb. Ezeket a dolgokat azonban nemcsak elméletben tanulják meg, hanem például a tésztareceptek egy részét el is készítik a helyi cukrászdában. Az elvtársi összejöveteleken, amelyeket időközönként rendeznek majd, a jövendőbeli férjek meg is kóstolhatják az ízléses süteményeket. A szervező bizottság a hasznos és tanulságos előadásokon kívül arról is gondoskodott, hogy a lányok és menyasszonyok jól érezzék itt magukat, szórakozzanak is. Éppen ezért minden előadás előtt és után népi tánc és szórakoztató zenét közvetítenek. A tervek sokat ígérek, de nagy részük egyelőre csak terv." Megvalósításukhoz kitartásra, akaratra és jó szervezésre van szükség. Sok sikert kívánunk mind a részvevőknek, mind a szervező bizottságnak, hogy e szép és jelentős kezdeményezést minél eredményesebben megvalósíthassa. Henkel Ida ••»#»#»* 99Menyasszonyok iskolája“ Két társunk már alszik. Nadrágosan, pulóveresen bújtak a pokrócok óvó melege alá. Mi felváltva fújjuk a sebtében felaprózott bodza alatt a parazsat —, de igyekezetünk füstnél egyéb babért nem terem. Amikor elindultunk Szamosújvárról, még ősz volt, januári szeszélyes ősz —, mire kiértünk Székre, beköszöntött a tél. Itt vagyunk a Bagolyvárban. Ilyen romantikus névvel illeti a falu a vendégszobát — a lakhatási körülmények benne még kellemetlenebbül romantikusabbak : se fa (egy bodzát tepertőink te mérgünkben — hiába), se petróleum (az éjjeliőr szerzett valahonnan egy fél lámpisnyit), se puha derékalj (ezen már nem segíthettünk). Csodavárón húztuk-halasztottuk a lefekvést. Még egy cigaretta, még egy sikertelen tűzélesztési kísérlet... És közben folytattuk az úton megeredt beszélgetést az emberiség nagy kérdéseiről s az élet apró semmiségeiről. A holdrakétáról és a szatonnaaltázásról, a mezőgazdaság szocialista dialakitásának kínai sajátosságairól és a nád háziipari felhasználásáról. Az éjfélbenyúló beszélgetés egy percre sem rekedt meg. De a szavak csermelye sem duzzadt patakká. Hanem csak csörgedezett vékony, alig tapintható érben, el-elbújt egy-egy közénk ereszkedett pár perces hallgatás sziklája mögé, s aztán csobogott tovább. Társam, Dobos László, a párt rajoni bizottságának instruktora, derék, csiszolt elméfil munkás, otthonossággal tárgyal mindenről. Mintha bosszúságát is el akarná beszélni. A közlékenységnek és az emberi összemelegedésnek ebben az éjféli, petróleumlámpás hangulatában, kibuggyant belőlem: — Tudja, Dobos elvtárs, nagy kerülővel jöttem el Székre. S hogy nem érti mondanivalóm rejtelmes lényegét, azon melegében megtoldom: — Nem úgy kerültem, hogy Bonc felé, az országúton jöttem és nem vágtam át a sóskutak felé. Ez a kerülő tíz éves. Anynyi ideje készülök és annyi ideje nem jártam Széken. S hogy várakozó csend telepedik közénk, mesélőkedvem patakká duzzad, folyóvá árad, krónikává kerekedik. Az első emlék Felgördül a függöny. Felhangzik a talpalávaló. Sárgapitykés, kékdolmányos szép szál legények verik a zene ütemére a verbunkost. Úgy cifrázzák, mintha bokájuk minden kis mozdulatára igényesek lennének. Tüzesebbé forrik a melódia. Csujogatás-foszlány csap le a tánccal hevülő közönség közé. Értelmem szűrőjén fennakadnak a szavak, majd megvilágosodnak : Kicsi nekem ez a ház, Kirúgom az oldalát ! És roppják, hogy jajául belé a színpad deszkája, szikrát hányni tűnik a csizma. Az elragadtatott közönség hogy foltoz, még mielőtt befejeznék. Nem a lankadó mozdulatok, hanem a kusza izzadságcseppek mérik a táncosok fáradtságát... — Éljenek a székiek! — rikoltja ki valaki mellettem féken nem tartható elragadtatását. — Székiek — jól megjegyeztem magamnak. ...A meg nem gyűlt bodza szomorúan szürke füstjébe kék csíkokat ró a cigaretta lassú égése. Utána küldöm mába viszszatérő tekintetemet. — Ez volt első találkozásom székiekkel. A jó tíz év sok mindent rögzít, sok mindent elmos az ember emlékezetében. Minderre világosan emlékszem. Azt azonban már nem tudom, hogy Désen-e, vagy Kolozsvárott láttam őket, a széki táncosokat. Megérti, ugye, Dobos elvtárs, hogy ezek után alig vártam, hogy szerét ejthessem egy széki kiszállásnak. S hogy az álom egyikünket sem környékezte, emlékezéseim képei ajkamra zúdulnak. Latus kolrnagyi emlékéért — Tőletek függ, hogy a várost sértetlenül foglaljuk el. Gondolj az ott élőkre, az asszonyokra, a gyerekekre. — Mondd, van neked gyereked? — Most tölti a három évet. Tegnap hozott levelet a posta Bukarestből... Várnak ... — Indulj hát... Păius elvtárs. Ne feledd, meg kell akadályoznod, hogy összerombolják a várost a fasiszták. — Megértettem, parancsnok elvtárs! ... Tizennégy év telt el azóta. A futóárkokat félig már betemette az idő. A szomszédos földeken már tizennégyszer hozott termést a szárba szökkent búza. Egész nemzedék nevelkedett fel azokon az eszméken, melyért akkor harcoltak. A néhány száz méterre alant elterülő Sepsiszentgyörgyön romtakarítás helyett tovább építették a gyárakat. Păius hadnagy teljesítette a parancsot. Păius hadnagy sírján öt hónapos, elszáradt virágkoszorúi, hevernek. A kis léckerítés is düledezőben van. A sepsiszentgyörgyi IMSZ tagok megfeledkeztek volna Păius hadnagyról?... Zöld Lajos Я новВ Păius hadnagy sírhelye Nyíllak, szárnyasok Minden alapszervezetben Az idén hatalmas lendületet vesz a rajon minden IMSZ alapszervezetében és minden pioníregységében a szárnyas- és a házinyúl-tenyésztés. A kollektív gazdaságok mellett a falvakban, valamint a hétosztályos iskolák mellett az IMSZ alapszervezetek, illetve a pionírok tenyészetet létesítenek. Csupán Nyárádszeredában, Mezőbándon és Mezőpaniton 800 nyulat és 330 csirkét fognak felnevelni. Az ifjúsági tenyészetek ólaihoz szükséges építőanyagot a községi néptanácsok, illetve a kollektív gazdaságok biztosítják. Célul tűztük ki magunk elé, hogy a rajonban ez év folyamán 10.000 házinyulat tenyésztünk.* Mind a házinyulakat, mind a szárnyasokat szerződéses alapon értékesítjük majd az állami kereskedelem szerveinél. Ivagy Vilmos az IMSZ Marosvásárhely rajoni bizottságának első titkára