Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-12 / 37. szám
Весяцеe Szeptember van. Az iskolai csengők újra gyarapodni nőni hívják az ország többmilliónyi ifjú emberét. Hátra vagy kézbe kerülnek a táskák, szőttes tarisznyák, s a megnőtt gyermekek elindulnak találkozni tanítóikkal, tanáraikkal. Találkoznak, hogy utána aztán kilenc hónapon át együtt legyenek, s mindent megtegyenek a közös elégtételért. És ha jól meggondoljuk, az elégtétel nemcsak tanáré és tanulóé, hanem népünké, mely azzal a meghagyással épít iskolát, ad tankönyvet, jutalmaz nevelőt, hogy gyermekei okosabbak legyenek, tisztábbak legyenek, s megteremtsék a körülményeket arra, hogy nálánál is erősebbek legyenek. Az embernek bármilyen parancs, megbízatás elfogadásánál joga van latolgatni, a néptől kapott meghagyás azonban szentírás, annak — legyen bármily nehéz is — eleget kell tenni. Mert az mindig önparancs, természetes követelmény. Tanulni kell. Tanulás nélkül nem ember az ember, nem látó az ember, nem halló az ember, semmit sem értő az ember. Pedig a most felnövő nemzedéknek nagyon értőnek-műveltnek kell lennie, hogy a világ harmóniáját óhajtó és kereső elei által alaposan összekuszált életet mindenki számára emberivé tehesse. Igen, az élet számára kell tanulni. Az iskolának erre kell oktatnia és nevelnie a tanulókat, nemcsak arra ösztökélnie, hogy gyűjtsék szorgalmasan a tízeseket. Nem elég a könyvek tartalmát beszajkózni és szavalni, el kell sajátítani a látás és meglátás tudományát, az összefüggések keresésének és megtalálásának tudományát. a megérzés, a szeretet és a gyűlölet (lázár) Ez a generáció, a mai tizennyolchúsz esztendősek nemzedéke úgy lép be a közéletbe, hogy mindjárt felelős részvétel várja a szocialista demokrácia gyakorlásában. Nemcsak az ő igénye ez, el is várja tőle a társadalom. Kétségtelenül előnyös indulás az előbbi nemzedékéhez képest, s tegyük azt is hozzá : jórészt éppen ennek az előző nemzedéknek — sőt, nemzedékeknek ! — a küzdelme és munkája révén várhatja fiatalságunkat a demokrácia kiteljesítésének férfias kötelessége. Természetes folyamatban jutott el az ország a szocialista demokrácia kibontakoztatásának történelmi igényéig. A kilencedik pártkongresszus a gazdasági és társadalmi építésben elért döntő sikerek alapján hirdethette meg oly határozottan és egyértelműen a demokratizálódás gondolatát és távlatait. A szocialista építés eszméje és gyakorlata beérlelte a dolgozó tömegek tudatbeli változását az ösztönös haladásigénytől az országvezetés és a kicsi közösségek vezetésének felelős vál- MEDITÁCIÓ ■ ннмнммшш lalásáig; s az elmúlt esztendőkben a munkások, parasztok és értelmiségiek, a politikában valaha jórészt járatlan emberek megszerezték a vezetéshez szükséges ismereteket, tapasztalatokat is. S ami igen fon- BEKE GYÖRGY (Folytatása a 2.—3. oldalon) (Folytatása a 3. oldalon) Imets László Az iskolaelé ((a metszet) Az első országos ifjúsági munkatelepek megnyitásának 20. évfordulóján jubiláris nagygyűlésre került sor a fővárosban. NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszédét, beszámolónkat a 4.—5.—8. oldalakon közöljük Világ proletárjai, egyesüljetek! IV. sor. XII. évf. 37. (597.) szám Alapítási év: 1922. Ara 30 bami 1968. szeptember 12.