Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-10 / 28. szám
A világ emlékezete MÓRICZ ZSIGMOND kilencven éves lenne ... De mit kezdene a befejezett művel ? A világ szép gyaloglásaira emlékszik, itt-ott feltűnő pompás bajuszára, mely alól a megismerés pontos szavai törtek elő. Azt hiszem, nem ismerte a nyelvi klisévé vált mentegetőzést megszépítő messzeség... ISMÉT FELBUKKANT a lochnessi szörny, Skócia idegenforgalmi cégére. Sokan látták, de talán senki sem igazán — most amerikai tengeralattjáró érkezett, hogy felkutassa az emberektől óvakodó szörnyet. A skótok nem lelkesednek: azt mondják, nem engedik elszállítani büszkeségüket. Vajon ez igazi oka félelmüknek ? Nem tudom... a tó hallgat. S a turisták egyelőre jönnek... HUSZONHÉT ÉV UTÁN Anglia legnagyobb kiadója piacra dobta Hitler hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot. Általános riadalom... A kiadó híres történész előszavát csatolta a gyászos hírű munkához, amelyben hangsúlyozza, hogy a Mein Kampf szinte olvashatatlan és általában (mint történelmi forrás) megbízhatatlan. De a kereslet óriási, pedig nem olcsó zsebkiadásról van szó... If*.] A világ emlékezete GYILKOS KÁBÍTÓSZER Képünkön óriási méretű gyászjelentések láthatók, amelyek 14 és 22 év közötti svéd fiatalok korai tragikus halálát köztik. A gyászjelentéseken a nevek és a születés és elhalálozás dátuma mellett, alul azonos szöveg szerepel , elhunyt kábítószer-fogyasztás következtében. Négyszáz ilyen panó elkészítésével és elhelyezésével kezdték meg a stockholmi hatóságok a harcot az ifjúság mértéktelen kábítószer- fogyasztása ellen. Főleg a svéd nagyvárosokban öltött aggasztó formákat ez a szenvedély, ahol lelkiismeretlen és gátlástalan üzérek már a középiskolákba is becsempészik a kábítószereket, és azokat szünet közben az iskolák udvarain vagy folyosóin kínálgatják a gimnáziumi növendékeknek. Hivatalos statisztikák szerint egyes nagyvárosi iskolákban a tanulók közel tíz százaléka fogyaszt kábítószert. A halálos áldozatok száma is aggasztóan növekszik. Ezért most már az iskolákat is rendszeresen ellenőrzik. Külön szakértők és jószimatú, betanított kutyák kutatják a vámhivatalokban és az ország határain a csempészárut, a gyilkos kábítószereket. Bérczes Béla SZIGORÚAN TITKOS ›•• „Nem is gondolják, mily nyomasztó saját múltam felemlegetése. Szinte lehetetlen egészen őszintének lenni. Hiszen az őszinteség művészet, melynek megvannak a maga fogásai és ezeket meg kell tanulni. Ha az élet, amelyet éltél, nem volt szabad, és mások tekintete elől bujkálva élted, oly nehéz felfedezni eseményeiben saját magadat, mintha egy orsónyi összekuszált fonalat kellene kibogoznod." J. R. OPPENHEIMER A Los Alamos-i kutatások időszakában minden tudóst és technikust alaposan ellenőriz William Manchester és Mark Lane könyvei mellé újabb, a század gyilkosságával foglalkozó mű sorakozott fel. Címe : „Halál Texasban — egy amerikai tragédia“, írója a Svájcban élő Hans Habe — eredeti nevén Békéssi János. Habe könyvének csak utolsó fejezeteiben foglalkozik Kennedy halálával. Érdekesen és egyénien taglalja az eseményeket. Véleménye röviden: Kennedyt egyetlen merénylő ölte meg, de az elnök összeesküvés áldozata, Oswald pedig ennek az összeesküvésnek az eszköze. Oswald a titkosszolgálat ügynöke és az FBI besúgója volt. A Warren-jelentés adós maradt a világnak a válasszal, mert megállt a félúton. S megtörtént a második „post mortem“ összeesküvés. „Azért olyan nehéz földeríteni a dallasi merénylet körülményeit, mert azok, akik felderíthetnék, gyűlölik ugyan a gyilkost, de a meggyilkoltat is." Habe az ország nagy részét bejárta, de könyvében külön hangsúlyt kapnak a déli államok. Ezekben az államokban félnek a központi kormányzat megerősödésétől. Az itt élő emberek eszménye a „businessman-fasizmus“, melynek Goldwater a tipikus képviselője. Alabama és Mississippi határán a kormányzójelölt felállított reklámportréján például a következő, igen meglepő felhívás olvasható : „K.O. (knock out )kiütés az ökölvívásban. Szerk. , megj.) the Kennedys !" Aki az állam első embere akart lenni, nyíltan uszított a Kennedyek egész nemzetségének a kiirtására. „A Kennedyeknek el kell tűnniük“ — mondták az írónak a „lepratelepen“. Így nevezi Turcaloosa kisvárost, ahol a Ku-Klux-Klan főnöksége székel. Ennek a jól ismert terrorszervezetnek a céljairól a főnökük nyilatkozott. Véleménye szerint az ENSZ — kommunista titkosszövetség, s a Ku-Klux-Klan célja: Amerikát megszabadítani a katolikusok, négerek, zsidók és az ENSZ uralmától. Amiket Texasról ír, az már több mint kuriózum. Ez az egyetlen állam, mely meg tudta valósítani az ugrást „a barbárságból a dekadenciába, megkerülve a kultúrát.“ Texasban 800 000 az analfabéta. Dallasban éveken át fennállt a világ egyetlen „strip-tease“ egyeteme. Itt minden 15. másodpercben elkövetnek egy bűncselekményt. Itt természetesnek hat a ruházati üzem kirakatában a következő tábla: „golyó ütötte lyukakat és kés okozta hasításokat gyorsan befoltozunk". Nem egy texasi olajmágnás, hanem egy taxisofőr mondta a következőket az írónak: „Kennedy ne lépje át Texas határát — ha ide merészkedik, valami történni fog.“ Erre az „ellenséges belföldre" utazott az elnök, akinek soha nem tudta ez az állam megbocsátani, hogy négerekkel, kommunistákkal és értelmiségiekkel paktál, és a műveltség „bacilusát“ terjeszti. A könyv megjelent, azóta jó néhány nyelvre lefordították. Évek múlva, 1968. december 30-án hajnalban a fényes Hollywoodban meghalt egy lány. Marina Habénak hívták, Európában született 1954-ben. Anyja színésznő, aki lányával Hollywoodban telepedett le. A rendkívüli szépségű, és műveltségű Marina minden szünidőt Európában töltött. Jasovritt apjáért és az európai kulúráért Habe könyvét az amerikai bulvárlapok „nemzetipellázásnak“ titulálták. A Los Angeles Register interjút készített az író akkor még 13 éves kislányával. A kérdésekre megnő érettséggel válaszolt : „Apám sohasem rágalmazta és nems fogja rágalmazni Amerikát. De mindig meg fogja írni az igazat úgy, ahogyan ő látja és érzi... ha nagykorú leszek, apámhoz megyek Európába. Ott még az idegen nemzetek sem tudják úgy gyűlölni egymást, mint itt az amerikaiak gyűlölik az amerikaiakat“. A 13 éves kislány apja könyvének idézeteivel szorítja sarokba a riportert. Az interjút eltorzítva közlik, eszerint Habe „meghatóan gondoskodik lányának Amerikától való elidegenítéséről." 1968 nyarán Marinát rendkívüli szellemi képességei alapján, 17 évesen felveszik a honolului egyetemre, az angol, filozófia és történelem szakra. Első szünidejében hazamegy Hollywoodba. Egy este baráti összejövetelen vesz részt, hajnalban egyedül jön haza kocsiján. Házuk ajtaját nyitja, amikor egy ismeretlen férfi betuszkolja egy fekete kocsiba. Édesanyja mindezt látja az ablakból, de már nem tehet mást, minthogy értesíti a rendőrséget. 73 órán keresztül nem sikerült semmit sem megtudni felőle. Végül 10 kilométerre a házuktól a bozótban felfedezik késsel összeszurkált holttestét. A hivatalos jelentés szerint szerelmi gyilkosság történt, a lány nem engedett az erőszaknak. A tettesnek nyoma veszett. „Egyszer már a véremet adtam ezért az országért, és holnap újra adnám" — írja Habe idézett könyvében. De ez az ország egyelőre a lánya vérét kérte, még ha Marina halálának látszólag semmi köze sincs a néhai elnök hálóához. önkéntelenül is eszünkbe jut a Los Angeles-i gyilkosság után iritt Jevtusenko vers címe: „Magadra lősz, Amaríka Szakáts Mara , HOLLYWOODBAN . tek, részletes személyi lapokat állítva róluk össze. Kérdőívek, kihallgatások, szőrszálhasogató keresztkérdések alapján vázolták ki-ki személyiségét, hajlamait, politikai szimpátiáit. Oppenheimer múltjában is számtalan gyanús mozzanat szerepelt, melyekre nem szívesen gondoltak a kémelhárítók: 36- ban baloldali tüntetéseken vett részt, testvére, sógornője és felesége kommunisták voltak, s neki is közelebbi kapcsolatai voltak a párttal... Boris PASH, az elhárító osztály vezetője ezek alapján ellenezte Oppenheimer igazgatói kinevezését. A VIZSGÁLAT Groves azonban megbízott benne — nem talált volna megfelelőbb embert. Ettől függetlenül Pash ezredes jelentést küldött feletteseinek, amelyben kiemelte: „úgy vélem, továbbra sem szabad teljesen megbízni Oppenheimerben, és hűsége egyáltalán nem abszolút..." A levélhez csatolt jelentésben súlyosabb vád is szerepel: „Oppenheimer kommunistagyanús egyénekkel vette szorosan körül magát, s ezek egyre jobban behálózták a kulcsfigurákat, akik a legfontosabb titkokat ismerik és akiktől a terv sikere függ." Elindul a vizsgálat, s négy hónapi vallatás után Oppenheimer megnevezi aztaz embert, aki állítólag adatokat akart belőle kiszedni. Egyik legjobb barátja volt: Haakon CHEVALIER professzor. MIÉRT TETTE? „Régi barátok voltunk — mesélte Chevalier —, még 1938- ban ismerkedtünk össze, a kaliforniai egyetemen. Barátságunk alapja társadalmi és politikai érdeklődésünk volt... Mikor az atombomba építéséhez hívták, teljesen nyoma veszett. Valahol Los Alamosban élt, de nem tudtam, mivel foglalkozik. Gondoltam, hogy valami fegyverekről lehet szó, de hogy pontosan milyenekről, azt már nem. Ugyanakkor én sosem beszélgettem vele tudományos munkásságáról, hiszen teljesen lehetetlen csak úgy, általánosságokat mondanod egy igen konkrét tevékenységről. Csak 1953-ban tudtam meg, mivel is foglalkozott valójában. Ebben az évben Eisenhower utasítást adott: Oppenheimernek tilos a nukleáris és katonai titkokhoz férkőzni... Pár hónap múlva megjelent a vizsgálatról szóló jegyzőkönyv, s ebből megtudtam, hogy az én kedves barátom kitalált rólam egy abszurd kémhistóriát. A részletes vallomást először 42-ben tette. Amikor elolvastam, nagy megrázkódtatást jelentett számomra..." A HAZUGSÁG Részlet az 1953-as, Oppenheimer-per jegyzőkönyvéből: Robb: Ha lehet, mondja el azokat a szavakat, amelyek elhangzottak. Oppenheimer: Ez képtelenség. Robb: Rendben van, akkor azt mondja el, elejétől kezdve, hogyan történtek a dolgok. Oppenheimer: Jó. Egy na pon, s azt hiszem, Önök sokkal jobban megállapíthatják az időpontot, 42—43 telén lehetett, Haakon Chevalier meglátogatott, hogy együtt étkezzünk vagy felhajtsunk egy pohárral. Amikor a konyhába mentem, Chevalier utánam jött, segíteni akart. „Láttam nemrég George Eltentont“ — mondta. Aztán, úgy rémlik, azt kérdezte, emlékszem-e erre az emberre. Eltenton azt mondta neki, hogy technikai jellegű információkat szolgáltat a szovjet tudósoknak. Nem részletezte, hogyan. Úgy emlékszem, a következőket mondtam: „De hisz ez árulás!“, de ebben nem vagyok biztos. Valami ilyesmit is mondtam „Szörnyű dolog ilyesmit cselekedni." És Chevalier teljesen egyetértett velem. Ennyi történt. A beszélgetés nagyon rövid volt... Az 1942-es korábbi vallomás azonban egészen másként hangzott. Oppenheimer akkor úgy nyilatkozott, hogy Chevalier mikrofilmet használt az információk továbbítására... s egyáltalán, aktív kémtevékenységről beszélt. „Mikor megkérdezték, miért hazudott először és miért varrt ilyen súlyos dolgokat egy barátja nyakába, Oppenheimer így válaszolt: »mert idióta vagyok«. Ez volt az egyetlen logikus, az egyetlen ésszerű válasz, amit adhatott" — mesélte Chevalier A BIZTONSÁG ÉRDEKÉBEN A Los Alamosban uralkodó biztonsági rendelkezések igen szigorúak és nyomasztóak voltak, annál is inkább, ha tekintetbe vesszük, hogy akikkel szemben alkalmazták őket, a tudomány emberei voltak, nyílt és szabad emberek. Először is megemlíthetjük a kémelhárítás intézkedéseit: igen alapos és udvarias személyi vizsgálatokat végeztek. Ezenkívül ott voltak a mindennapi intézkedések, melyeket Groves és Oppenheimer dolgoztak ki. A vizsgálat idején Oppenheimer így nyilatkozott ezekről: „Senki sem ismerte valódi nevünket, igazolványainkban fiktív nevek szerepeltek. A laboratóriumot belülről is figyelték, ugyanakkor az egész környék megfigyelés alatt állott. Nekem az volt a feladatom, hogy kitaláljam egyrészt ezeket az ostoba biztonsági intézkedéseket, másrészt pedig tálalnom kellett őket, hogy egyáltalán bevegyék..." Következik: SZIGORÚAN TITKOS (II.) Los Alamos és környéke, középen a kutatóközponttal (részlet egy korabeli térképből)