Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-24 / 30. szám
AZ IFJÚSÁG ÉS AZ ÖTÉVES TERV írta: VALTER JÓZSEF, a KISZ KB titkára (Folytatás az 1. oldalról) kenység 37—40 százalékos növekedést mutat majd, s a beruházások sokban felülmúlják az eddigi szintet... E nagyszabású művet ígérő célok megvalósításában, amelyek jelentősen megváltoztatják majd országunk holnapi képét, a KISZ-szervezetek feladata olyan tevékenység kifejtése, hogy minden egyes fiatal alaposan megismerje a termelőegységek, valamint a munkaközösségek előtt álló bonyolult és sokrétű tennivalókat. A fiataloknak támogatniuk kell a gazdasági egységek vezetőségeit (városon és falun egyaránt) a terv bármely mutatójának rendszeres, időbeni teljesítésében, hiszen csak így járulhatnak hozzá a termelékenység magasfokú emeléséhez, a szocialista egységek gazdasági erejének növeléséhez. A KISZ-szervezeteknek széles körű politikai-nevelő tevékenységet kell folytatniuk a munka iránti felelősség fejlesztéséért, a munkafegyelmi szabályok betartásáért; sokoldalú akciókat kell kezdeményezniük, hogy hozzájáruljanak az ifjak szakmai látókörének bővítéséhez, a munka iránti fejlett magatartás, a munkahely iránti ragaszkodás és szeretet ápolásához. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az Irányelvtervezet szerint az 1970-es évhez viszonyítva az alkalmazottak száma 400—500 ezerrel növekedik és ezek nagy többsége természetesen az iskola padjaiból kerül majd ki, akkor az is nyilvánvaló: a KISZ-szervezeteknek minden erejükkel azon kell lenniük, hogy a diákfiatalok tevékenységét magas szintre emeljék és olyan nevelő munkát fejtsenek ki közöttük, amely az ismeretek állandó gyarapításának szükségét tudatosítja bennük és hozzájárul a munkára, az életre való felkészítésükhöz. Felhasználva mindazon módszereket, melyek hatékonynak bizonyultak, továbbra is nagy jelentősége lesz az ifjak hazafias munkájának, elsősorban az építőtelepeken. Szervezetünk továbbra is gondoskodni fog, hogy azokon a munkatelepeken, ahol időnként munkaerőhiány mutatkozik, szervezett formában ifjúsági brigádokat alakítson, ugyanakkor a nyári vakációk alkalmával mozgósítsa a diákokat a nyári és őszi mezőgazdasági kampányban való részvételre, hogy ezzel is hozzájáruljanak az egész nép áldozatteljes munkájához. A X. pártkongresszusra előterjesztett dokumentumokban foglalt távlatokhoz és ezek megvalósításához szervezetünk, ifjúságunk hozzájárulása nagymértékben attól függ, hogy a KISZ-szervezetek mennyire tudják még magasabb szintre emelni munkájukat, mindennapi életüket, szervezeti tevékenységük hatékonyságát, a fiatalok igényeinek egyre árnyaltabb és sokoldalúbb figyelembevételének gyakorlatát. Ez megkívánja a KISZ-csoportok megerősítését bármely munkahelyen, az ifjúsági, szervezet tekintélyének állandó emelését , aminek alapfeltétele csak kitartó, fiatalos, rugalmas, kezdeményező szellemű munka lehet. „EMELETEK“ Azt mondják, hogy néhány gazdaember épített volt egy hidat az egyik folyó felett. Bevégezték, és éppen indulni készültek, amikor azt mondja az egyik: „Megálljatok egy csöppet, testvérek. Mihez fogunk, fia valakinek egyszer csak úgy jön, hogy lerombolja ezt a hidat?“ És akkor arra gondoltak, hogy felvesznek egy őrt. „Egy őr nagyon kevés — vélte az egyik gazda. — Ő egyedül legfeljebb a híd egyik végét őrizheti, és akkor mi lesz a másik végével?“ Erre úgy döntöttek, hogy két őrt vesznek fel. De aztán eszükbe jutott, hogy két őr is nagyon kevés. Mert ugye, váltaniuk kell egymást, és akkor rájöttek, hogy legalább 6 őrre van szükség. És ha már elértek 6-ig, senki sem vitatta, hogy az őröknek kell egy főnököt állítani. „Ugyan, egyetlen főnököt?! — kérdezte az egyik. — Ezt meg hogy gondoltátok? Hát a főnököknek nem kell váltásban dolgozniuk?“ — és erre alkalmaztak három főnököt. A következőkben még az örök főnöke felé is tettek egy főnököt. Ezután már nyilvánvalóan muszáj volt megalakítani a „személyzeti“ osztályt... Ezzel a „történettel“ indítja a SCINTEIA 8131. számában Gheorghe Graure és D. N. Popescu a fővárosi vendéglátó egységeket irányító vállalatok ésszerűtlen megszervezése ellen írt cikkét (Etajul la care locuieşte birocraţia). A 370 bukaresti vendéglő és büfé irányítását 19 (!) párhuzamos vállalat, egy közélelmezési tröszt és egy kereskedelmi vezérigazgatóság (DGCC) végzi, nem beszélve a belkereskedelmi minisztérium megfelelő osztályairól. A riporterek nyomába szegődtek a 19 vállalati igazgató egyikének, és kimutatják, milyen lényegtelen, bármely kereskedelmi utazó által elvégezhető „munkára“ fecsérli drágán megfizetett idejét. A cikk természetesen csak néhány szempontot vethet fel, de ismét figyelmeztet a régen tudott, de újra és újra elfelejtett dologra: meg kellene sorra és mindenütt vizsgálnunk azokat az „emeleteket“, amelyeken a bürokrácia még berendezkedett a dolgozó emberek kárára, a dolgozó emberek nyakán. M. J. A munkastílus Ha pénzünk van, gazdálkodjunk jól! Közel egy éve, hogy a KISZ Központi Bizottsága jóváhagyta, hogy a városi, üzemi, intézményi, falusi KISZ-bizottságoknak legyen külön pénzügyi alapja. Ezáltal érdekeltté tettek minden egyes KISZ-bizottságot, minden KISZ-tagot a jövedelmező rendezvények szervezésében, így minden bizottság rendelkezik jövedelmi és költségvetési tervvel, valamint takarékbetétkönyvvel. Azzal a gondolattal indultunk el a megyeszékhelyről, Marosvásárhelyről, hogy meglátogatunk pár nagyobb községet, vállalatot, lássuk, mit mutatnak a CEC-könyvek, hol teremnek a jó gazdák, ki gyűjtött többet, miből és mire költekeztek. Azt akartuk megnézni, megyénkben hogyan értelmezték a Központi Bizottság utasításait, és hogyan ültették át a gyakorlatba. — Városon nagyobb a lehetőség a pénzszerzésre — mondja Izsák Zsigmond elvtárs, a KISZ Marosvásárhely municípiumi bizottságának a titkára. — Alapszervezeteink mozgósították fiataljainkat, gyűjtsenek ócskavasat, aminek ellenértékéből kemény összegeket kaptunk (15 százalék). A marosvásárhelyi 2. számú Autójavító vállalat, a SIRCA, a Republica és más vállalatok KISZ-bizottságai előadásokat, bálokat, elvtársi öszszejöveteleket szerveztek, ifjúsági együttest létesítettek municípiumi szinten, a pénzbefektetés rövid idő alatt megtérült, egyik másik előadásból közel 3000 lejt szedtek össze. Más városokban és falvakban szintén komolyan vették a jövedelmi és költségvetési terv teljesítését. Igen szép eredményt értek el a régeni, a dicsői és a szovátai fiatalok. A régeniek, az IRUM, a CIL és a dicsői vegyipari kombinát fiataljai vasgyűjtésből, önkéntes munkából, míg a szovátai IBC fiataljai kulturális rendezvényekből tettek szert jövedelemre. A görgényiek és a szovátai líceum tanulói erdősítési munkálatokat végeztek, a nyárádremetei, mikházi, rácsi, a marosvásárhelyi 2. számú autójavító vállalat, a Közüzemek, a Metalotehnica KISZ- bizottságai előadásokból, bálokból pénzeltek. Furcsa módon a legnagyobb fejtörést az okozta a KISZ-bizottságoknak, mire költsék a begyűlt összeget, hogy minden fiatal, aki kivette részét a munkából, részesüljön a jövedelemből, hogy a jövőben szívesen jöjjön dolgozni. Igazi gazdaszemmel mérte fel a helyzetet a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár és a régeni CIL KISZ-bizottsága: a pénzt camping-házak építésére használták, azokat Szovátára viszik és a KISZ-tagokat oda küldik ingyen-nyaralásra. Segesvár, Görgény, Remete és a marosvásárhelyi építészeti iskola KISZ-bizottságai hangszereket, erősítőket vettek az ifjúsági zenekarok részére. Máshol a begyűjtött pénzből kirándulásokat szerveznek, 1—4 naposokat, a költségek egy részét fedezi a bizottság, másik részét a fiatalok állják. Vannak iskolák és intézmények, ahol közös mozi- és színházlátogatást szerveznek a pénzből. Sajnos, nem mindenütt gazdálkodnak ésszerűen az öszszeggel. A marosvásárhelyi Metalotehnica vállalat és az UJDC KISZ-bizottsága, habár a vállalatnak van saját sportfelszerelése, ezreket költ ilyen célokra. Sok községben, vállalatnál, intézményeknél azt tapasztaltuk, hogy a megvásárolt sportfelszereléseket, hangszereket, erősítőket nem kezelik kellő gonddal, sőt sok esetben magáncélokra használják. Az ellenőrző bizottságok „álljanak a sarkukra“, elemezzék ezeket a fontos kérdéseket, és lépjenek fel erélyesen azok ellen, akik rongálják a közösségi vagyont. Végül még annyit : ha pénzünk van, jó gazda módjára költsük el, mielőtt pedig költekeznénk, kérjük ki a fiatalok nagy többségének véleményét, hiszen közös munka gyümölcséről van szó! Czerán András KISZ-aktivista TELJES BIZALOM (Folytatás az 1. oldalról) a vágy: pártunk vezetésével munkálkodni a holnapi művön, s hogy ezt a nagyszabású célt népünk kipróbált vezetőjével, Nicolae Ceauşescu elvtárssal az élen vigyük győzelemre. Ifjúságunk nemzetiségi különbség nélkül, a teljes bizalom jegyében támogatja ezt a közös, megmásíthatatlan akaraterőt, hiszen a párt politikájában saját jövőnket látjuk testet ölteni — a lehetőséget, hogy szívünkkel, eszünkkel, mindannyian igazítsunk valamit ezen a formálódó, kerekedő világon. PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL • PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL • PÁRBESZÉD AZ LEVÉL-MORZSÁK PLUSZ Ne lehetne falun kultúrmunkát végezni? Dehogynem. Csak igényeljék, és legyen, aki válaszoljon az igényekre. Minálunk, szerencsére, mindkét feltétel megvan. A legkülönbözőbb témákról tartottunk előadásokat: illemtani dolgokról, Dali Sándor könyve alapján, a faköltözésről, a folklórkincsről, a lélek mítoszáról stb. Az elmúlt évek színdarab-sikerei után — Megtorlás, Zsuzsi, Sokat próbált vőlegény, Bor — bemutatásra került a Nevessen velünk, a Nem olyan egyszerű és a Bicskázó, mindhárom zsúfolt terem előtt. A kultúrtevékenységnek, mint minden munkának akkor van értelme és látszata, ha nem azért végezzük, mert „kell“, hanem, mert szükségét érezzük, szeretettel, odaadással csináljuk. Kovács András, Fenyőkút Az enyedi Bethlen Gábor líceum tomakörének köszönetét tolmácsolom Rimbás Viktor, Tamás Dénes és Rátonyi József tanár elvtársaknak a nagysikerű kör lelkes, hozzáértő irányításáért. Báthory Erzsébet, Nagyenyed Nagy sikerrel mutatkozott be nemrégiben Székelykeresztúron a NAUTYLTIS könnyűzene együttes. Végre tenve felfigyelnek rá azok, akiknek feladata lenne az ilyenszerű kezdeményezések támogatása. Az együttes „lelke“ a még gimnazista Simó József, aki saját szerzeményeivel lépett színpadra, előadó-énekese Kiss Tibor Jó utat, NAUTYLUS... Bartos Albert, Bögöz Az Ifjúmunkásban közölt panaszsoraimnak, úgy tűnik, lett némi eredménye. Vállalatunkban azóta lezajlott az első szavalóverseny, a televízió bekerült a klubba, s tervünkben szerepel színjátszó csoport alakítása, zenekar szervezése, valamint újabb szavalóverseny rendezése. Csak ne lenne a könyvtárosnőnk olyan egyedül e terveivel... Bartha László, Sepsiszentgyörgy Építészeti Vállalat MÍNUSZ A Maros megyei, fickói KISZ-tagok nevében fordulok a Szerkesztőséghez. A mi falunkban, sajnos, még nincs villamosáram, s így filmvetítőgépünk sincs. A karaván két éve nem járt nálunk. Pedig legalább kéthetenként, nagyon szívesen megnéznénk egy-egy filmet... Vita Károly, Fickó A krasznai — Szilágy megye — fiataloknak nagy örömet jelentett a nemrégiben megnyitott klub, bármilyen szerény a berendezése és a műsora. De a miénk volt, szívesen látogattuk. Május 21-én aztán zárt ajtó fogadott. Pár nap múlva megtudtuk: a teremben kiállítást rendeznek. Hát vártunk. Eltelt több mint két hét. Sehol semmi. Vajon jobb helyet nem találhattak annak a kiállításnak? — elégedetlenkedtünk. Amikor végre újra megnyílt a klub, se hírét, se hamvát nem láttuk semmiféle kiállításnak. Azt hiszem, jogosan teszem hát fel a kérdést: miért zárták el a krasznai fiatalokat az „otthonuktól"? Hajas János, Kraszna Komandó község — Kovászna megye — fiataljainak szórakozási lehetőségeiről írok pár sort. Sajnos, fiataljaink legnagyobb része a helyi vendéglőben tölti el a szórakozásra szánt időt, ami, ugyebár, mindig következményekkel jár... De mi mást tehetne? A munkásklub felszerelése: néhány szék, háló és ütők hiányában használhatatlan ping-pong asztal, rádió, amely évek óta nem működik, televízió, amely természetesen szintén nem működik... Esedékes javításukkal kapcsolatban a helyi szervektől csak ígéreteket kapunk. Mert ugyebár, amit ma megtehetsz, halaszd nyugodtan holnapra... így mondja a közmondás, nem? Marad a mozi— Leicher Leó, Komandó Hasonló panaszokkal keres fel BOTH ANDRÁS Hargita-Fürdőről. És hasonló S.O.S.-jelzésekkel találkozunk gyakran terepútjaink során. Mit tehetnénk? Legfeljebb hangosan odaszólunk: vigyázzanak, mit adnak a fiataloknak, mivel kötik le őket, milyen lehetőségeket teremtenek számukra, mert egyáltalán nem mindegy, mit kezdenek a szabad idejükkel. A többi a helyi vezető-irányító szerveken múlik, azok közönyén vagy megértő tenniakarásán. Rovatunkban igyekszünk a legváltozatosabb akciókról írni, s ezáltal ráterelni a figyelmet sok hasznos, szórakoztatva nevelő lehetőségre. Különben azt hisszük, ahol megvan az akarás és a törődés, ott nem kell a szomszédba menni ötletekért. BARÁTAINK Kicsit megkésve mondunk köszönetet Tímár G. Imrének, akinek lelkes, meggyőző munkája nyomán 3-ról 65- re emelkedett előfizetőink száma Turulungon. ÜZENJÜK Kaizer Erzsébetnek, Benedek Lajosnak, Nagy Rozáliának, Péter Imrének, Papp Gabriella Ágnesnek, Bodor Andrásnak, Farkas Józsefnek, Tóth Istvánnak. Beküldött leveleiteket nem tudjuk felhasználni Vagy azért, mert megkéstek, aktualitásukat vesztették, vagy azért, mert erősen magánjellegű problémákat vetnek fel, vagy pedig, mert nem mondanak semmi újat, érdekeset, hasznosat az olvasó számára. Ne feledkezzetek meg többször hangoztatott szempontjainkról és lapunk jellegéről. Várjuk ilyen igényű írásaitokat. Rovatvezető : Müller Ferenc