Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-24 / 30. szám

AZ IFJÚSÁG ÉS AZ ÖTÉVES TERV írta: VALTER JÓZSEF, a KISZ KB titkára (Folytatás az 1. oldalról) kenység 37—40 százalékos nö­vekedést­ mutat majd, s a be­ruházások sokban felülmúlják az eddigi szintet... E nagyszabású művet ígérő célok megvalósításában, ame­lyek jelentősen megváltoztat­ják majd országunk holnapi képét, a KISZ-szervezetek fel­adata olyan tevékenység kifej­tése, hogy minden egyes fia­tal alaposan megismerje a ter­melőegységek, valamint a mun­kaközösségek előtt álló bonyo­lult és sokrétű tennivalókat. A fiataloknak támogatniuk kell a gazdasági egységek vezetősé­geit (városon és falun egy­aránt) a terv bármely mutató­jának rendszeres, időbeni telje­sítésében, hiszen csak így járul­hatnak hozzá a termelékeny­ség magasfokú emeléséhez, a szocialista egységek gazdasági erejének növeléséhez. A KISZ-szervezeteknek szé­les körű politikai-nevelő tevé­kenységet kell folytatniuk a munka iránti felelősség fejlesz­téséért, a munkafegyelmi sza­bályok betartásáért; sokoldalú akciókat kell kezdeményezniük, hogy hozzájáruljanak az ifjak szakmai látókörének bővítésé­hez, a munka iránti fejlett ma­gatartás, a munkahely iránti ragaszkodás és szeretet ápolá­sához. Ha csak azt vesszük figye­lembe, hogy az Irányelvterve­zet szerint az 1970-es évhez viszonyítva az alkalmazottak száma 400—500 ezerrel növe­kedik és ezek nagy többsége természetesen az iskola padjai­ból kerül majd ki, akkor az is nyilvánvaló: a KISZ-szerveze­­teknek minden erejükkel azon kell lenniük, hogy a diákfiata­lok tevékenységét magas szint­re emeljék és olyan nevelő munkát fejtsenek ki közöttük, amely az ismeretek állandó gyarapításának szükségét tu­datosítja bennük és hozzájárul a munkára, az életre való fel­készítésükhöz. Felhasználva mindazon mód­szereket, melyek hatékonynak bizonyultak, továbbra is nagy jelentősége lesz az ifjak ha­zafias munkájának, elsősorban az építőtelepeken. Szerveze­tünk továbbra is gondoskodni fog, hogy azokon a munkate­lepeken, ahol időnként munka­erőhiány mutatkozik, szervezett formában ifjúsági brigádokat alakítson, ugyanakkor a nyári vakációk alkalmával mozgósít­sa a diákokat a nyári és őszi mezőgazdasági kampányban való részvételre, hogy ezzel is hozzájáruljanak az egész nép áldozatteljes munkájához. A X. pártkongresszusra elő­terjesztett dokumentumokban foglalt távlatokhoz és ezek megvalósításához szervezetünk, ifjúságunk hozzájárulása nagy­mértékben attól függ, hogy a KISZ-szervezetek mennyire tud­ják még magasabb szintre e­­melni munkájukat, mindennapi életüket, szervezeti tevékenysé­gük hatékonyságát, a fiatalok igényeinek egyre árnyaltabb és sokoldalúbb figyelembevé­telének gyakorlatát. Ez megkí­vánja a KISZ-csoportok meg­erősítését bármely munkahe­lyen, az ifjúsági, szervezet te­kintélyének állandó emelését , aminek alapfeltétele csak ki­tartó, fiatalos, rugalmas, kez­deményező szellemű munka le­het. „EMELETEK“ Azt mondják, hogy néhány gazdaember épített volt egy hidat az egyik folyó felett. Bevégezték, és éppen indulni készültek, amikor azt mond­ja az egyik: „Megálljatok egy csöppet, testvérek. Mihez fo­gunk, fia valakinek egyszer csak úgy jön, hogy lerombolja ezt a hidat?“ És akkor arra gondoltak, hogy felvesznek egy őrt. „Egy őr nagyon kevés — vélte az egyik gazda. — Ő egyedül legfeljebb a híd egyik végét őrizheti, és akkor mi lesz a másik végével?“ Erre úgy döntöttek, hogy két őrt vesznek fel. De aztán eszük­be jutott, hogy két őr is na­gyon kevés. Mert ugye, vál­taniuk kell egymást, és akkor rájöttek, hogy legalább 6 őr­re van szükség. És ha már el­értek 6-ig, senki sem vitatta, hogy az őröknek kell egy fő­nököt állítani. „Ugyan, egyet­len főnököt?! — kérdezte az egyik. — Ezt meg hogy gon­doltátok? Hát a főnököknek nem kell váltásban dolgoz­niuk?“ — és erre alkalmaztak három főnököt. A következők­ben még az örök főnöke felé is tettek egy főnököt. Ezután már nyilvánvalóan muszáj volt megalakítani a „személy­zeti“ osztályt... Ezzel a „törté­nettel“ indítja a SCINTEIA 8131. számában Gheorghe Graure és D. N. Popescu a fővárosi vendéglátó egysége­ket irányító vállalatok éssze­rűtlen megszervezése ellen írt cikkét (Etajul la care locuieşte birocraţia). A 370 bukaresti vendéglő és büfé irányítását 19 (!) párhuzamos vállalat, egy közélelmezési tröszt és egy ke­­reskedelmi vezérigazgatóság (DGCC) végzi, nem beszélve a belkereskedelmi minisztérium megfelelő osztályairól. A ri­porterek nyomába szegődtek a 19 vállalati igazgató egyiké­nek, és kimutatják, milyen lé­nyegtelen, bármely kereske­delmi utazó által elvégezhető „munkára“ fecsérli drágán megfizetett idejét. A cikk ter­mészetesen csak néhány szem­pontot vethet fel, de ismét fi­gyelmeztet a régen tudott, de újra és újra elfelejtett dolog­ra: meg kellene sorra és min­denütt vizsgálnunk azokat az „emeleteket“, amelyeken a bü­rokrácia még berendezkedett a dolgozó emberek kárára, a dolgozó emberek nyakán. M. J. A munkastílus Ha pénzünk van, gazdálkodjunk jól! Közel egy éve, hogy a KISZ Központi Bizottsága jóváhagyta, hogy a városi, üzemi, intézmé­nyi, falusi KISZ-bizottságoknak legyen külön pénzügyi alapja. Ezáltal érdekeltté tettek minden egyes KISZ-bizottságot, minden KISZ-tagot a jövedelmező ren­dezvények szervezésében, így minden bizottság rendelkezik jövedelmi és költségvetési terv­vel, valamint takarékbetét­könyvvel. Azzal a gondolattal indultunk el a megyeszékhelyről, Maros­­vásárhelyről, hogy meglátoga­tunk pár nagyobb községet, vál­­lalatot, lássuk, mit mutatnak a CEC-könyvek, hol teremnek a jó gazdák, ki gyűjtött többet, miből és mire költekeztek. Azt akartuk megnézni, megyénkben hogyan értelmezték a Központi Bizottság utasításait, és hogyan ültették át a gyakorlatba. — Városon nagyobb a lehetőség a pénzszerzésre — mondja Izsák Zsigmond elvtárs, a KISZ Ma­rosvásárhely municípiumi bi­zottságának a titkára. — A­­lapszervezeteink mozgósították fiataljainkat, gyűjtsenek ócska­vasat, aminek ellenértékéből ke­mény összegeket kaptunk (15 százalék). A marosvásárhelyi 2. számú Autójavító vállalat, a SIRCA, a Republica és más vállalatok KISZ-bizottságai elő­adásokat, bálokat, elvtársi ösz­­szejöveteleket szerveztek, ifjú­sági együttest létesítettek mu­nicípiumi szinten, a pénzbefek­tetés rövid idő alatt megtérült, egyik másik előadásból közel 3000 lejt szedtek össze. Más városokban és falvakban szintén komolyan vették a jöve­delmi és költségvetési terv tel­jesítését. Igen szép eredményt értek el a régeni, a dicsői és a szovátai fiatalok. A régeniek, az IRUM, a CIL és a dicsői vegy­ipari kombinát fiataljai vas­gyűjtésből, önkéntes munkából, míg a szovátai IBC fiataljai kulturális rendezvényekből tet­tek szert jövedelemre. A görgé­­nyiek és a szovátai líceum ta­nulói erdősítési munkálatokat végeztek, a nyárádremetei, mik­­házi, rácsi, a marosvásárhelyi 2. számú autójavító vállalat, a Köz­üzemek, a Metalotehnica KISZ- bizottságai előadásokból, bálok­ból pénzeltek. Furcsa módon a legnagyobb fejtörést az okozta a KISZ-bi­­zottságoknak, mire költsék a begyűlt összeget, hogy minden fiatal, aki kivette részét a munkából, részesüljön a jöve­delemből, hogy a jövőben szí­vesen jöjjön dolgozni. Iga­zi gazda­szemmel mérte fel a helyzetet a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár és a régeni CIL KISZ-bizottsága: a pénzt camping-házak építésére használták, azokat Szovátára vi­szik és a KISZ-tagokat oda küldik ingyen-nyaralásra. Se­gesvár, Görgény, Remete és a marosvásárhelyi építészeti is­kola KISZ-bizottságai hangsze­reket, erősítőket vettek az ifjú­sági zenekarok részére. Máshol a begyűjtött pénzből kirándulásokat szerveznek, 1—4 naposokat, a költségek egy ré­szét fedezi a bizottság, másik részét a fiatalok állják. Vannak iskolák és intézmé­nyek, ahol közös mozi- és szín­házlátogatást szerveznek a pénzből. Sajnos, nem mindenütt gazdálkodnak ésszerűen az ösz­­szeggel. A marosvásárhelyi Me­talotehnica vállalat és az UJDC KISZ-bizottsága, habár a vállalatnak van saját sport­­felszerelése, ezreket költ ilyen célokra. Sok községben, válla­latnál, intézményeknél azt ta­pasztaltuk, hogy a megvásárolt sportfelszereléseket, hangszere­ket, erősítőket nem kezelik kel­lő gonddal, sőt sok esetben ma­gáncélokra használják. Az ellen­őrző bizottságok „álljanak a sarkukra“, elemezzék ezeket a fontos kérdéseket, és lépjenek fel erélyesen azok ellen, akik rongálják a közösségi vagyont. Végül még annyit :­ ha pén­zünk van, jó gazda módjára költsük el, mielőtt pedig köl­tekeznénk, kérjük ki a fiatalok nagy többségének véleményét, hiszen közös munka gyümölcsé­ről van szó! Czerán András KISZ-aktivista TELJES BIZALOM (Folytatás az 1. oldalról) a vágy: pártunk vezetésével munkálkodni a holnapi mű­vön, s hogy ezt a nagyszabá­sú célt népünk kipróbált ve­zetőjével, Nicolae Ceauşescu elvtárssal az élen vigyük győ­­­­zelemre. Ifjúságunk nemzeti­ségi különbség nélkül, a tel­jes bizalom jegyében támogat­ja ezt a közös, megmásítha­tatlan akaraterőt, hiszen a párt politikájában saját jö­vőnket látjuk testet ölteni — a lehetőséget, hogy szívünk­kel, eszünkkel, mindannyian igazítsunk valamit ezen a for­málódó, kerekedő világon. PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL • PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL • PÁRBESZÉD AZ LEVÉL-MORZSÁK PLUSZ Ne lehetne falun kultúrmunkát vé­gezni? Dehogynem. Csak igényeljék, és legyen, aki válaszoljon az igények­re. Minálunk, szerencsére, mindkét feltétel megvan. A legkülönbözőbb témákról tartot­tunk előadásokat: illemtani dolgokról, Dali Sándor könyve alapján, a fakö­­ltözésről, a folklórkincsről, a lélek mí­toszáról stb. Az elmúlt évek színda­rab-sikerei után — Megtorlás, Zsuzsi, Sokat próbált vőlegény, Bor — bemu­tatásra került a Nevessen velünk, a Nem olyan egyszerű és a Bicskázó, mindhárom zsúfolt terem előtt. A kultúrtevékenységnek, mint min­­d­en munkának akkor van értelme és látszata, ha nem azért végezzük, mert „kell“, hanem, mert szükségét érez­zük, szeretettel, odaadással csináljuk. Kovács András, Fenyőkút Az enyedi Bethlen Gábor líceum tom­akörének köszönetét tolmácsolom Rimbás Viktor, Tamás Dénes és Rá­­tonyi József tanár elvtársaknak a nagysikerű kör lelkes, hozzáértő irá­nyításáért. Báthory Erzsébet, Nagyenyed Nagy sikerrel mutatkozott be nem­régiben Székelykeresztúron a NAU­­TYLTIS könnyűzene együttes. Végre tenve felfigyelnek rá azok, akiknek feladata lenne az ilyenszerű kezdemé­nyezések támogatása. Az együttes „lelke“ a még gimna­zista Simó József, aki saját szerzemé­nyeivel lépett színpadra, előadó-éne­kese Kiss Tibor Jó utat, NAUTYLUS... Bartos Albert, Bögöz Az Ifjúmunkás­ban közölt panasz­soraimnak, úgy tűnik, lett némi ered­ménye. Vállalatunkban azóta lezaj­lott az első szavalóverseny, a televí­zió bekerült a klubba, s tervünkben szerepel színjátszó csoport alakítá­sa, zenekar szervezése, valamint ú­­jabb szavalóverseny rendezése. Csak ne lenne a könyvtárosnőnk olyan egyedül e terveivel... Bartha László, Sepsiszentgyörgy Építészeti Vállalat MÍNUSZ A Maros megyei, fickói KISZ-tagok nevében fordulok a Szerkesztőséghez. A mi falunkban, sajnos, még nincs villamosáram, s így filmvetítőgépünk sincs. A karaván két éve nem járt nálunk. Pedig legalább kéthetenként, nagyon szívesen megnéznénk egy-egy filmet... Vita Károly, Fickó A krasznai — Szilágy megye — fiataloknak nagy örömet jelentett a nemrégiben megnyitott klub, bármi­lyen szerény a berendezése és a mű­sora. De a miénk volt, szívesen láto­gattuk. Május 21-én aztán zárt ajtó fogadott. Pár nap múlva megtudtuk: a teremben kiállítást rendeznek. Hát vártunk. Eltelt több mint két hét. Se­hol semmi. Vajon jobb helyet nem ta­lálhattak annak a kiállításnak? — elégedetlenkedtünk. Amikor végre új­ra megnyílt a klub, se hírét, se ham­vát nem láttuk semmiféle kiállítás­nak. Azt hiszem, jogosan teszem hát fel a kérdést: miért zárták el a krasz­nai fiatalokat az „otthonuktól"? Hajas János, Kraszna Komandó község — Kovászna me­gye — fiataljainak szórakozási lehető­ségeiről írok pár sort. Sajnos, fiatal­jaink legnagyobb része a helyi ven­déglőben tölti el a szórakozásra szánt időt, ami, ugyebár, mindig következ­ményekkel jár... De mi mást tehetne? A munkásklub felszerelése: néhány szék, háló és ütők hiányában használ­hatatlan ping-pong asztal, rádió, a­­mely évek óta nem működik, televí­zió, amely természetesen szintén nem működik... Esedékes javításukkal kap­csolatban a helyi szervektől csak ígé­reteket kapunk. Mert ugyebár, amit ma megtehetsz, halaszd nyugodtan holnapra... így mondja a közmondás, nem? Marad a mozi— Leicher Leó, Komandó Hasonló panaszokkal keres fel BOTH ANDRÁS Hargita-Fürdőről. És hasonló S.O.S.-jelzésekkel találko­zunk gyakran terepútjaink során. Mit tehetnénk? Legfeljebb hangosan odaszólunk: vi­gyázzanak, mit adnak a fiataloknak, mivel kötik le őket, milyen lehető­ségeket teremtenek számukra, mert egyáltalán nem mindegy, mit kezde­nek a szabad idejükkel. A többi a helyi vezető-irányító szerveken mú­lik, azok közönyén vagy megértő ten­­niakarásán. Rovatunkban igyekszünk a legvál­tozatosabb akciókról írni, s ezáltal ráterelni a figyelmet sok hasznos, szórakoztatva nevelő lehetőségre. Kü­lönben azt hisszük, ahol megvan az akarás és a törődés, ott nem kell a szomszédba menni ötletekért. BARÁTAINK Kicsit megkésve mondunk köszöne­tet Tímár G. Imrének, akinek lelkes, meggyőző munkája nyomán 3-ról 65- re emelkedett előfizetőink száma Tu­­rulungon. ÜZENJÜK Kaizer Erzsébetnek, Benedek La­josnak, Nagy Rozáliának, Péter Im­rének, Papp Gabriella Ágnesnek, Bo­dor Andrásnak, Farkas Józsefnek, Tóth Istvánnak. Beküldött leveleite­ket nem tudjuk felhasználni­ Vagy azért, mert megkéstek, aktualitásukat vesztették, vagy azért, mert erősen magánjellegű problémákat vetnek fel, vagy pedig, mert nem mondanak sem­mi újat, érdekeset, hasznosat az ol­vasó számára. Ne feledkezzetek meg többször hangoztatott szempontjaink­ról és lapunk jellegéről. Várjuk ilyen igényű írásaitokat. Rovatvezető : Müller Ferenc

Next