Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-11 / 37. szám

A X. Kongresszus után ott, ahol a kenyérnekvaló terem, hol gyümölcsök orcája, gerezdje érik, hol a megké­­rődzött szecska tejjé válik, ahol a bor forr, ahol a gyap­jú, mint levágott hajunk — a földre hull — ott, ahol év­századokig is föld volt az úr, s vele együtt, akié a föld volt, egyetlen jelző talált az életre, a beköszöntő másnapokra: röghöz kötött. Hosszú, törté­nelmi idők, összefonódó, gúzsolt kötelei tartották kurta pányván az álmodozást, mint gazda betörésre szánt­­ lovát. S a hosszú tétlenség eredmé­nyeként a nemes állat önma­gába fordu­l, behunyt szem­mel reszketett, kötőfékjét ha­­rapdálva azon töprengett, ho­gyan sikeredne ki egy szokat­lanabb, merészebb lépés, me­lyet megtér­ni még volna ere­je. .. Ady nem egy verse, Arghezi több műve jelzi a falu hajdani álmainak szomo­rú fogságát, tehetetlenségét, melyen egy -egy nagy törté­nelmi fellángolás (a legutolsó 1907-ben) távlati eredményei mellett viszont a kötőlékek szorosabbra fonódtak, s a ne­mes állat ízületei eközben elszoktak a vágtatástól... Tudjuk,mikor pattantak el a feszesre húzott kötelek. S ott álltak az álmok szabadon, az augusztusi mező közepén, vágtára készen, s az új világ, az új rend gondosan figyelte első lépteiket. Tudjuk, hogy a hosszú ideig raboskodó lo­vat nem könnyű sebes iramra fogni. A századokon át tartó rabság megtette hatását: bi­zalmatlanságot, lemondást, szűk perspektívát plántált be­lé s hogy ott volt előtte a sík, szabad mező, előbb meg kellett tanulnia élni a kitáru­lt végtelenség gondolatával, szőrének a jövőt ostromló fantáziának — ki kellett fé­­nyesednie, me­g kellett bizo­nyosodnia, hogy a tántorgó bizonytalan lépések után nem fogja vissza már kötél... Csak így tűnik majd el telje­sen nyomtalanul falvaink éle­téből is a röghöz­ kötöttség — mikor a benne élő emberek álmai merészen száguldanak a szabad küzdőtereken... Igen, falvaink egy része kétarcú falu­­ jegyeivel, meg­fogható valóságként kereke­dett s kerekedik már nálunk is az új élet igazi arca. A közös gazdaság, az új tulaj­donviszonyok, a saját ,erőből felhúzott rangos házak, a vil­lany, a boltok, a szülőottho­nok, a kultúrh­ázak, az isko­lák, itt-ott már vízvezeték is, a sütödék, autóbuszjáratok mint segítőkész, biztató sza­vak, az álmokat egyre meré­szebb léptekre intik. Az em­berek viszont, akikben a múlt megszokásai mély nyomokat hagytak, még nem mindenütt tudnak élni a jelen s jövőjük távlataival. Sokakat köt még az „egy-két szabad lépés“ le­szűkült perspektívája, az „ami biztos, biztos“ gyors, kapkodó elérése. S most leg­utóbb, a merész, valós álmok szép példájaként pártunk X. kongresszusa bizonyított , hogy tovább gazdagítva az egyik arcot, törvényszerűen gazdagszik a másik is. S ezért döntötte el a civilizáció alap­vető tényezőinek további gyors kiterjesztését falvainkon, ezért ösztönzi a mezőgazdasá­gi gépeket gyártó iparágat merészebb, rugalmasabb lépé­sekre. A nemzetgazdasági ki­állításon láttam : traktorjaink, földművelő gépeink választé­ka örvendetesen és ugrássze­rűen meggyarapodott. A nagyerejű, behemót síkvidéki traktorok mellett ott csillog­nak -villognak a hegyi tája­kon oly szükséges törpe­gé­pek, a g­yümölcsgondozó- és szedő traktorok, a kaszálógé­pek, az öntözőberendezések — szóval mindaz az induló változatosság, mely gyorsabb léptekre ösztönözheti az em­beri lélek mozgását. És ez még csak az út eleje... Múlt heti ankétünk bizonyít­ja : van már falu, hol a kép­zelet vígan kocog a fiatalok szívében, egyre gyorsabb fu­tamokat próbálgatva. És van még falu, ahol az akotó fan­tázia csak most lábadozik vagy most áll talpra. „Én sze­retnék még egyszer meg­szü­letni“ — írja egy 14 éves fa­lusi gyerek válaszában, s ez sok mindent elmond. Azt is, hogy a falvak kezdenek ki­lépni bizonytalanságuk kor­szakából. Azt is, hogy meny­nyire perspektívátlan, meddő csak a mának élni. Azt is, hogy a falvak múltja mily nehéz súly életükön, és kézzel-láb­­bal szabadulni szeretnének tőle, hogy előre nézhessenek. Benne van a biztos remény, hogy az ezutáni évek még több kaput nyitanak meg előttük. S kiolvashatjuk belő­le azt az igazságot is, hogy az új világot teremtő, azt egyre otthonosabban beren­dező embernek naponként, perceként kell újjászületnie, a valóság változásaira érzéke­nyen, hogy utolérje a nekünk dolgozó, győztesen vágtató időt. Füzesi Gábor I !-t Az udvarhelyi Szabó Edit egy év után — ugyancsak beaz­­­ ügyben — az első oldalon Ez alkalommal — mert övé lett az ezüstfenyő. Kiküldött mun­katársunk (elkésett) beszámolója a 6. oldalon 1969. szeptember 3-án meghalt Ho Si Min, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottsága elnöke, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke, a nemzetközi kommunista- és munkás­­mozgalom kiváló harco­sa. Hazánk népe őszinte részvéttel osztozott a vietnami nép mélységes gyászában. A Román Kommunista Párt Köz-fronti Bizottsága, az Ál­amtanács és a Minisz­tertanács 1969. szeptem­ber 9-ét gyásznappá nyilvánította.. . (Megemlékezésünk 1. HO­LI MINI SZABADULÁSOM UTÁN A HEGYEK KÖZÖTT Felhők a hegyek körül. Hegyek a felhők körül. A folyó miként tükör, haloján iszap nem forog. A nyugati bérceket bebolyongom egyedül, messze nézek, dél felé, enyéimre gondolok. Weöres Sándor fordítása a 7. oldalon) Vi­g proletárjai egyesületek! EREN '69 Az ismerős Az ember általában szí­vesebben nézi meg egy ki­állításon a már művészi ízléssel készült intarziás bútorokat, metszett kris­tályvázákat, a kézzel szőtt perzsákat, mint mondjuk a nagy csarnok száz és száz féle ismeretlen ren­deltetésű gépeit, berende­zéseit, mert a gépek világa kicsit mindig idegen az átlagember számára, pláne, hogyha ráadásul nőnek születik... De most úgy adódott, hogy mégis a nagycsarnok szerszámgépei között ke­restem az ismeretlen isme­rőst, egy ezüst színű esz­tergát, amit öt évvel eze­lőtt mutattak be először egy ilyen kiállításon. Ott állt egy kicsit magányosan Kovács Erzsébet (Folytatása a 2. oldalon) IV. sor. XIII évf 37. (649.) szám Ф Alapítási év: 1922. Ф 1969. szeptember II Ara 30 bani buszon, csizmában Nem hiszem, igaza lenne annak a karikaturistának, aki kajánul úgy képzelte el az első tanítási napot, hogy tanár és diák feje fölé közös kört raj­zolt — emígy jelezve, hogy egykúron pendülnek a gondo­latban — s beleírta, mikor lesz végre vakáció. Nem hi­szem, mondom, mert tapasz­talataim szerint nincs az a ta­nulástól elrugaszkodott hétpró­­bás iskolakerülő, aki — ha nem is tudja — homályosan ne érezné, hogy a tanév és a vakáció amolyan dialektikus egységet alkot, kiegészíti és feltételezi egymást (mert a legszebb vakációs élmény is csak akkor ér valamit, ha van, akinek eldicsekedjünk vele az iskolában), s nincs az a besa­vanyodott, megfáradt tanár sem, akiben legalább ilyenkor, tanév elején ne villanna fel valahol mélyen az újrakezdés öröme. Minden évben ilyenkor, ahogy egyre sebesebben gurul őszbe a nyár, trolibuszon, vasalt egyenruhában vagy távoli ta­nyákról szól egyedül, gumi­csizmában és szőttes tarisz­nyával több millióan indulnak az iskola felé. Kissé régiesen azt mondják róluk, a tudo­mány várát ostromolni jön­nek. Szerintem pontatlan ez így. Az ostrom célt feltételez, én inkább okról beszélnék, s azt mondanám, az örök em­beri többetakarás hajtja őket. A tudásvágy, mely egyidős az emberiséggel s mely olyan erős lehet, hogy a legenda szó- G. Gy. (Folytatása a 4. oldalon) • ­ BUDAPEST • Szeretnél eljutni a felsorolt városok vala- MOSZKVA melyikébe úgy, hogy egy banidba se be- PRAGA rüljön? HA IGEN, vedd meg lapunk jövő SZÓFIA heti számát — még jobb, ha megrendeled VARSÓ — s olvasd el nagyszabású REJTVÉNYVERSENYÜNK szabályzatát. Megtudod belőle, mit kell tenned, hogy lapunk segítségével — no meg egy kis sze­rencsével — több napos ITI külföldi utazás részvevője legyél. Tehát: FIGYELD AZ IFJÚMUNKÁST! ARADI JÓZSEF riportja a Megtudod a 6. oldalon.. 3. oldalon

Next