Ifjúmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1970-03-26 / 13. szám

Mi fán terem... a divat? Elárulom nektek. Figyeljetek. A napokban az unokahúgommal a padláson keresgéltünk az ócska holmik között. Itt találtunk rá nagyapa kivénhedt, széles karimájú kalapjára. Előbb félredobtuk, majd Magduska alaposabban szemügyre vette, és külön rakta. Lent aztán nagy serényen kefélgette, tisztogatta, próbálgatta. — Nem rossz, mi ? — fordult felém. — Hideglelést kapna a banda a röhögéstől, ha meglátna benne. Ekkor robbant be Pircsi, a kebelbarátnő. Megkövülten állt meg az ajtóban, majd elbűvölten járta körül Magduskát. — Te, honnan szerezted ezt az isteni tökfedőt ? — Az öreglegényé volt, örököltem ... Pircsi jól kibámulta magát, aztán azedelőzködött. — Megyek, megkerítem a párját, a föld alól, ha kell... Gondold el, milyen cuki lenne a zöld nadrágomhoz ... És elviharzott. Fél óra múlva jött Gyuszi, majd sorban az egész banda. Sóvár szemmel méregették a vén kalapot, s nem titkolták, irigylik a Magdus marha mázliját. Másnap beállít Pircsi — hasonló kalappal. Kicsit megviseltebb a Magdusénál, s valamivel zsírosabb, — így még nagyobb az értéke — magyarázza. Minden józan magyarázat ellenére, aznap így mentek moziba. Azt hittem, kiröhögik őket, s majd csak visszakerülnek a kalapok oda, ahol méltán hevertek pár esztendeje. Tévedtem. Néhány napon belül az egész banda ezekben feszített, pár héten belül pedig, bármerre mentél, ócska kalapokra sütött a nap ... Hát így születik a divat: padlásokon, pincékben, attól függ. Nézzen csak jól szét ld-ki a maga háza táján, nem hiszem, ne akadna valami stramm dolog... Kállai Klára, Nagyvárad Üzenjük 1. LAKATOS LAJOSnak Nagybányára : Reméljük megkapta lapunk —a postás hibájából nem kézbesített — számait. 2. HIDI ISTVÁNnak Marosvásárhelyre : A futball-klubok ügyében, megkérünk, fordulj a Sportul szerkesztőségéhez. Mi nem rendelkezünk a kért adatokkal. 3. A titokzatos — földrajz szakra hajlamos — fiatalembernek : Legalább annyira meglepődtünk a válaszodon, mint Te a miénken. „Ha nem tudják a címem, akkor az egyetemisták nem tudnak útbaigazítást, tanácsot adni nekem a földrajz szakról ?“ — kérded. Ami azt illeti, tudni tudnának, legfennebb nem jut el Hozzád ... ! MOLNÁR PÁLnak Szatmárra : Azt írod: verseidnek már nem kéred a bírálatát. Persze, ettől függetlenül, előbb-utóbb megkapod ... Amit írsz, szellemes, s ami a nagyobb baj, igaz. Tovább adtam. 5. DÓSA VENCZELnek Székelykeresztúrra : Ez a levél még nem sikerült. A következők talán jobbak lesznek. 6. HX-HR jeligére : Levélben, részletesen szeretnénk válaszolni. Milyen címre — esetleg post restant — írhatunk ? 7. BAKÓ BÉLÁnak Scalacsra : Az ITI-kirándulásokra a megyei KISZ- bizottság turisztikai osztályán kell feliratkozni. 7. BÁTHORY ERZSÉBETnek, TÓDOR O. ZOLTÁNnak, ZONGOR JÁNOSnak, DUDÁS ANDRÁSnak és többi levelezőnknek. Nem foglalkozhatunk — nincs terünk hozzá — helyi jelentőségű eseményekkel : a megyei lapok talán inkább ... Diákelőadások, találkozások, táncdélelőttök, klubdélutánok: mindennek kétségtelenül megvan a maga fontossága az illető közösségek életében. De mindez hír formában — megtetézve 8—10 névvel — az olvasónak nem mond semmit. Ezért újra felhívjuk fiatal munkatársaink figyelmét arra : ilyen esetekben csak úgy írjanak, ha a dolognak közérdekű kicsengése van, valamilyen általános problémát vet fel. Rovatvezető : Müller Ferenc Közéletünk tisztulásáért A szocialista etika — legalábbis elvben — egy és oszthatatlan, egyformán érvényes a társadalom minden tagjára nézve a társadalomban betöltött helyétől és a közéletben játszott szerepétől függetlenül. Legalábbis elvben — szögezzük le —, mert a mindennapi életben gyakran vagyunk tanúi, hogy egyesek úgy vélik, az írott és íratlan törvények nem vonatkoznak rájuk, pontosabban szólva : számukra külön törvények léteznek. Amint George-Radu Chirovici-nak, a Scinteia március 4-i számában közölt riportja bizonyítja (In numele eticii noastre), ez volt a véleménye Petre Moldovan mezőgazdasági miniszterhelyettesnek is — amíg le nem váltották. Petre Moldovan állását aranyszamárnak tekintette, melynek segítségével — jogtalanul — olyan anyagi előnyökhöz juthat, amelyekért nem ő dolgozott meg. A hivatalos lapok március 5-én közölték a Minisztertanács határozatát, amelyben Traian Zaharia élelmiszeripari miniszterhelyettest is elmozdították állásából, mert visszaélve hatalmával, lehetővé tette rokonainak, hogy törvénytelen keresethez jussanak. A közmondást ismerjük: addig jár a korsó a kútra míg nyaka törik. E népi bölcsesség minél előbbi érvényesülését segítjük elő, ha nem vesszük természetesnek, eleve adottnak azokat a szocialista etika elveitől idegen, „különbejáratú törvényeket", melyekkel egyesek kiváltságokat szeretnének maguk számára biztosítani. A Traian Zahariak és Petre Moldovanok üzelmei számára azok teremtenek kedvező feltételeket, akik szolgalelkűségből vagy fásultságból tétlenül, tehát cinkosan szemlélik az „oroszlán lakomáját". Ahol kétszer kél fel a Nap címmel Torockó múltjáról és jelenéről közöl szociográfiai tudósítást Herédi Gusztáv az Igaz Szó februári számában, s írása már csak azért is figyelmet érdemel, mert a szép- és szakirodalomban meglehetősen gyakran szereplő helységnek új, mai arcát mutatja be. A köztudatban Torockó jórészt csak történelmi, néprajzi és nyelvjárási kuriózumként él, s gyakran tapasztaljuk, hogy aki sohasem járt a faluban, amolyan népszínmű-országnak képzeli. Herédi szociográfiai tudósítása után nem lehetnek illúzióink : a történelmi fejlődés során a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt talajt vesztett és saját útját azóta sem találó Torockót térképezi fel, melynek felbecsülhetetlen néprajzi értékei rendre megsemmisülnek, vagy üveggyöngyökért kelnek el, lakói pedig szétszóródnak az országba. Egyetértünk Herédi Gusztáv Torockó számára „méltóbb kibontakozást" kérő írásával, s különösen örvendünk annak, hogy az utóbbi számokban az Igaz Szó rendszeresen közöl szunnyadó valóság- és önismeretünket remélhetőleg talpraugrasztó szociográfiát. (gálfalvi) Remélem, emlékeznek még önök arra, hogy úgy tíz évvel ezelőtt milyen divatos szó volt a „mezsgye"... Nem tudom, a nyelvészek mit szólnak hozzá, de azt hiszem, a sok használattól elveszítette jelentését a szó. Azt a jelentését, hogy két szomszédos szántóföld, szőlő, kert stb. között a fiatalt jelölő, megműveletlenül hagyott keskeny, kiemelkedő földcsík. Sőt, még azt a jelentését is elveszítette, hogy valaminek a határa. (Például : ... „Vagy folyam az élet, halál közti mesgyén, Egyik partja innen, a másik túl esvén". Arany János). A mezsgye tíz évvel ezelőtt valami olyasmit kezdett jelenteni, hogy ha azon túl vagyunk, a nehezén is túljutottunk. Ha eltűnnek a mezsgyék, helyükbe lép az egyenlőség. Ha megszűnnek a mezsgyék, kész a közös gazdálkodás. .. De itt szeretnék valamit gyorsan megjegyezni: a földműves tudatában nem változott a szó jelentése. A földműves számára a mezsgye megmaradt műveletlenül hagyott földcsíknak, barázdának. A rosszindulatú ember most azt mondja, miféle ellentéteket keresek a földművesek és más emberek között. Nyugodjon meg a rosszindulatú ember, nem keresek én semmiféle ellentétet. Csak éppen el szeretnék mondani valamit egy jelenségről. S hogy elmondhassam, először tisztáznom kell, hogy a mezsgye szót az alábbiakban úgy értelmezzük, ahogyan a földműves értelmezi. Nos, hogy ne vegyek valami nagyon messze eső példát, meg kell mondjam, hogy apámnak sehogyan sem tetszett, amikor Középláb kútjánál eltüntették a mezsgyéket. Nem azokat a mezsgyéket, amelyek határt vontak a szántóföldek között, hogy eddig az enyém és azon túl a másé, hanem azokat, amelyek elválasztották a búzaföldet a kukoricaföldtől, amelyek nem engedték, hogy elöntse a terményt a patak vize, amelyeknek nagyobb volt a hasznuk így, mint ha teremtek volna. Mert védték a terményt. Mondom, nem tetszett apámnak ez a nagy mezsgyétlenítés, de azért ma is naponta dolgozik a gazdaságban. Vármező határában jártunk a múltkor, idős Lokodi Gergely bácsival, aki a termelőszövetkezetnek direkt mezsgyéket csinált, árkokat ásott, hogy ne legyen halastó a mező. Ez egy másik példa. De ne is példálózzunk tovább. Tessék, akit érdekel, menjen ki a mezőre. Lehetőleg oda, ahol eltüntették mind a mezsgyéket. Mezsgyét nem talál, de talál megműveletlen földcsíkot eleget. Főleg utat. A mezsgyétlenítők ugyanis nem azt nézték sok helyen, hogy több leyen a termőföld, hanem azt hogy ne maradjon mezsgye. Nekik mindegy volt, milyen úton járnak a traktorok, vagy van-e út, ha nem volt, vágtak maguknak. Ha rossz volt egy mezei híd, kikerülték ahelyett, hogy megcsinálták volna, s így lett egy másik út. És senki felelősségre nem vonta őket a sok útért, csak a mezsgyéért. Néhány határban annyi az út, hogy meg se lehet számolni. Ideiglenes út, egy tavaszra, egy őszre. Papjait terem rajta, tövis, katáng. Nem általánosítok, ne értsenek félre. Bizonyosan vannak másféle mezők is. Végezetül csak annyit: akik kételkednek igazamban, nézzenek bele a legfrissebb újságokba. Nálamnál fontosabb emberek feje is fáj a földekért, a jó legelőkért, az öntözésért, a lecsapolásért, a lóheréért az elrontott utakért, besüppedt mezei hidakért, olyan mezsgyékért, amelyek oltalmazzák a földet, amelyekért érdemes ásót, kapát kézbe venni, s még agitálni is... Elekes Ferenc MIÉRT FÁJ AZ ÖN FEJE Az első fecskék A terv szép volt és nagyszabású : a hivatalos tavasz első vasárnapján mintegy húszezer fiatal veszi birtokába — hogy várost szépítsen — Nagyvárad tereit, parkjait, utcáit. A naptárnak orrot mutató időjárás — 21-én havazott — arra késztette a városi KISZ-bizottságot, hogy az utolsó napon visszakozót rendeljen el. A Cootex kisipari termelőszövetkezet KISZ-titkára, Kelemen István is megkapta az értesítést, de azt mondotta : nekünk mégis jelöljenek ki tennivalót ! Száz fiatal jelentkezett. Reggel nyolckor azonban százhúszan kiáltottak jelent a központ udvarán. Eljöttek a „veteránok", Oprea Elena, Abrudan Dorel, Gyagyovszki Attila, Barna Károly és a többiek, hogy példát mutassanak. Eljöttek a tanulók kivétel nélkül, hogy bebizonyítsák, reájuk is lehet számítani. Eljöttek az ingázók a környező falvakból, mert a megyeszékhely szépítése : közös szívügy. Kétszer indult az élő emberlánc a hatalmas strandpark kerítésétől, mint kaszások aratáskor, s a sor nyomán megtisztult az út s az ágyások helye. Aztán fellobbantak a máglyák s a márciusi szél magasra lengette a lángot, mint halotti szertartásnál — a hamvadó gallyakkal, levelekkel búcsúztatva az elhaló telet. Kelemen István KISZ-titkár pedig bejegyezte a füzetébe a Cootex fiataljainak idei első önkéntes hazafias teljesítményét: 1970. március 22 . 240 munkaóra. (m. e.) Tavaszi programhirdetés (Folytatás az 1. oldalról) szervezettebb fejlesztése, a befektetések optimális megtérülése nemcsak pillanatnyi, hanem általános jellegű szükség. Ugyanúgy a sokoldalú, jövőbe tekintő vízgazdálkodás kérdése is hazafias öntudatunkra apellál, hiszen, aki tájékozott a világ vízellátási problémáiban, könnyen észreveszi, hogy pártunk határozott lépése társadalmi, gazdasági és erkölcsi szempontból egyaránt jelentős. Akkor, amikor nagy, fejlett nyugati államok küszködnek az egyre rohamosabban szennyeződő vizek csodával határos megmentésén, országunk már a kezdet kezdetén tanul a mások keserű tapasztalatából , és intézkedéseivel kész elhárítani a veszélyt, a fenyegető kárt, amely a felelőtlen, tudománytalan vízgazdálkodásból eredhet. A célkitűzések óriásiak, nem máról holnapra megvalósíthatók, nem is a pillanatnak szólnak. Ezért fogadtuk nagy figyelemmel pártunk főtitkárának felhívását, melyet az egész néphez intézett. Beszédében részletesen kitért azokra a sürgető feladatokra, amik oly sok tényező mellett az ifjúságra, a KISZ-szervezetre hárulnak: „A KISZ mind az állattenyésztési rendeltetésű építkezésekre, mind az öntözési munkákra mozgósítja az ifjúság széles tömegeit, amely hivatott aktívan részt venni a munkában hazánk összes építőtelepein. Igen jó lenne, ha a KISZ országos ifjúsági építőtelepeket szervezne, főként az öntözési, árvízvédelmi és lecsapolási munkák terén. Meggyőződésünk, hogy a KISZ, hazánk ifjúsága lendületesen válaszol a párt hívó szavára, s egyre erősebben hallatja szavát az ország arculatát megváltoztató nagy építőtelepeken, folytatva a hazafias munka dicső hagyományait, amelyeket a romániai forradalmi ifjúság teremtett meg az ország újjáépítésének és a szocializmus építésének korszakában." Mi lelkesítené legjobban a fiatalokat, az egész nép oldalán, mint az, hogy világosan látják e nagy jelentőségű programok lépésenkénti megvalósulását? Hogy cselekvő tanúi lehetnek egy országos, magas fejlettségi fokú öntözéses mezőgazdaság megerősödésének, az ország vízrendszere szabályozásának, folyó hajózhatóvá tételének? Éppen ezért a plenáris dokumentumaiból hamarosan sajátos, az ifjúság cselekvőkészségéből természetesen fakadó akcióprogramot kell kovácsolnunk. A KISZ, a fiatalok eddig is nagy lendülettel, munkaeredményekkel válaszoltak a párt hívó szavára. Elég, ha csak a tavalyi, hazafias munkák terén elért eredményekre utalunk. A már meglevő hagyományt gazdagítjuk akkor, mikor e fontos tennivalók érdekében a közeljövőben számos ifjúsági munkatelepet nyitunk, melyekre a KISZ-szervezetek mozgósítani fogják fiatalságunk jó részét. Hiszen a fiatalok nemcsak ma , de holnap, holnapután is érdekeltek e tervek megvalósításában. S erősen épít, ki magának épít — de hogy az írásból valóság legyen, úgy kell lezárnunk ezt az ötéves tervet, hogy eredményei tovább táplálhassák — anyagiakban is! — lelkesedésünket. Ezért is figyelemre méltó ez a komoly tavaszi programhirdetés. Végül is ott kezdjük, ahol minden tavasszal, a földeken, falvak, városok határában, farmon és téeszben, traktoron vagy kapával a vállon — ott, ahol néha még ránk ránk acsarkodnak a tavaszi vizek csillogó tükrei, ahol az állatok gyarapodása értő, fiatal kezekre vár. Ott leszünk!