Ifjúmunkás, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-03-16 / 11. szám

10 Ifjúmunkás A NAGY RUGASZKODÁS Beszéld el nekem a múltat s megismerem be­lőle a jövőt — mondja a bölcs és valóban így van, mert minden beszélgetés, ha nem is tudato­san, de ezzel a céllal indul. Tavaly októberben történt. Két szemüveges fiú föl-le cikázik a kolozsvári műegyetem épületeiben. Hármasával veszik a lépcsőket, minden ajtón be­nyitnak, láthatóan be vannak gerjedve valamitől. Ebben a percben nincs fontosabb számukra, mint megtalálni azt a tanárt, akit közismerten a legne­hezebb megtalálni. Aki mindig máshol fordul elő, egyszerűen azért, mert ő egy nem hétköznapi je­lenség. Ő az, aki egy csomó napi dolog mellett megengedi magának, hogy halomnyi fantasztikus ötletet bízzon diákjai dajkaságára. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy dr. Kelemen Árpádról, a mű­egyetem előadótanáráról van szó, aki éppen ab­ban az időben az európai feltalálók nürnbergi kiál­lításán aranyérmet nyert az aszinkron motorok impulzusok általi irányításának kidolgozásával. Tehát : hol van Kelemen Árpád ? Végigjárták a laborokat. Leginkább ott szokott tartózkodni. Kér­dezősködtek kollégáiknál. A tornateremben len­ne ? Az nem lehet, mert akkor ők is ott lennének, kosárlabda-derbyt csak nem rendez nélkülük ? Mindenesetre valahol itt kell lennie, mert a kocsija az épület előtt áll. Mint máskor is persze, a tilos­ban parkolt, de hát ezt a kis feledékenységet akár­ki elnézheti egy ilyen nagy „fejnek”. Vettek két csomag cigarettát és egy doboz gyu­fát. És letelepedtek a jó öreg Európát látott ugyan­csak jó öreg Skoda mellé. ÖTLET 18 TANÁCS Néhány perc múlva hárman voltak. Micu Radu tanársegéd nem hűtötte a két „lázban" égő fiút. Inkább serkentette őket. A technikában is : ötlet ötletet teremt. A két fiúnak pedig igazán nagy szüksége volt a biztatásra : mindössze négy nap állott rendelkezésükre. Pontosabban ennyi volt még a diáktudományos körök fővárosi ülésszaká­ig, ahol dolgozatukat bemutatni szándékoztak. Kö­zös ötletük az volt, hogy léptető motorokat alkal­maznak szerszámgépeknél. A léptető motor előnye, hogy impulzusokkal be- és kikapcsolható, pilla­natnyi pontossággal Ez a villanymotor az impul­zus kikapcsolásával mágneses fékező berendezéssé válik, s így rögtön megáll. Ilyen motorokat kül­földön már gyártanak, persze méregdrágán. Az ér­tő műszakiak. Kelemen dr. pofonegyszerű megol­dását világviszonylatban nagyra becsülik. A fiúk maguk is ott voltak az aranyat érő ötlet születésé­nél, és mert a feltaláló minden gondolatát bizalmas természetességgel megosztotta velük, elmondhat­ják, hogy ismerik ennek a motornak minden por­­cik­áját, lehetőségeit és kétségkívül nagy jövőjét. És akik „bedolgozzák magukat" egy világszínvo­nalon álló gép titkaiba, azok bizonyos tekintetben már világszínvonalon állnak. A két szemüveges fiú közül az egyik most végez, a másiknak van még egy éve : a műegyetem padjait koptatandó. Ennek ellenére mégsem kell visszaszívnunk világszínvo­­nalközeliségüket. Minden műszaki hallgatónak tu­lajdonképpen arra kellene készülnie, hogy képes­­ legyen a nagy ugrásra : az egyetem padjaiból vi­lágszínvonalú termelőegységeinkben világszínvo­nalú alkotómunkára. Ehhez azonban jó előre ru­gaszkodni kell. Dobbantó is van hozzá : a diáktu­­dományos körök. A rugaszkodás komolyságát figyelembe véve Micu Radu azt tanácsolta a fiúknak, menjenek a Tehnofrigba, a gyakorlat szárnyakat ad majd öt­letükhöz. — Az egész ott kezdődött, amikor Kelemen tanár elvtárstól egy matematikai feladatot kaptunk. Onnan az ötlet, hogy léptető motorokkal hajtott szerszámgépeken bármilyen felület impulzus irán­­nyítással megmunkálható. A gyakorlati kérdés a szerszámgép vezérlésének kidolgozása. Amikor le­mentünk a Technofrigba az elméleti résszel már tisztában voltunk. Lehetőséget kerestünk elképze­lésünk megvalósítására. Ezt Erdő László V. éves mondja. Ő a maga­sabb. De nem ezért „elméleti" szakember, hanem inkább azért, mert legnagyobb hobbyja a matema­tika. Derzsy László a IV éves, fejjel alacsonyabb nála, de ugyanennyivel, ha nem többel magasabb is, amikor a gyakorlatról van szó. díjra Érdemes barátság Ötödik elemitől osztálytársak. Sőt padtársak. A Brassaiban végeztek. — Amióta az eszemet tudom, mindig matemati­kára készültem — vallja Erdő Laci. Mai­ olimpiá­­kon vett részt, aztán a vegyészetre gondolt, hi­szen az csupa levezetés. Érettségi után a szülei tanácsára a műegyetemet választotta, mégpedig az elektrotechnikát, mert ott kell a legtöbb mate­matika. — Egyszerre felvételiztünk — meséli tovább Derzsy­ Laci —, nekem a matematika valamivel gyengébben megy, ezért a versenyvizsgán elért általánosom is kisebb lett. És ott volt az a hajszál , vagy öt századdal elmaradtam azok mö­gött, akik bekerültek az egyetemre. Beiratkoztam a technikumba, beleszagoltam a lakatos, és a szer­számgépkezelő szakmákba, a műszaki rajzba. Sze­retem a gépeket, a gyárat, egy év alatt kihever­­tem a sikertelenséget. Akkor közbeszólt egy is­merősünk, azt mondta, próbáljam meg, ha másért nem, az ő kedvéért. Nekirugaszkodtam a felvéte­­linek és sikerült. Egy évvel elmaradtam Laci mö­­gött, de nem bánom, amit összeszedtem a techni­­kumban, máris hasznosítom, rajzból, gépismeret­­ből nincs problémám. TIZENNYOLC FURAT A Tecnofrngban már tudták, hogy valamiféle fúrógépen fogják kipróbálni a léptetőmotoros megoldást. Valamiféle hasznos munkát kerestek, olyat, amelynél nyilvánvalóan kimutatható az új eljárás haszna. Végül Jenei főmérnök segített. Itt tulajdonképpen most egy zárójelet kellene tenni és dicséretet zengeni egy főmérnökről, aki talál időt arra, hogy leálljon dumcsizni forró fejű diákok­kal. De a dicséret elmarad, mert jól tudott, hogy éppen az ilyen természetű főmérnökök nem igény­lik, hogy hivatásuk gyakorlásáért dicsérgessék őket. Különben, ha bárki gyakorlatban hasznosít­ható javaslattal áll elő, számíthat Jenei mérnök segítségére. Ezzel magyarázható a két műegye­temi hallgató gyors és eredményes tárgyalása a hűtőgépgyárban. A főmérnöki irodából nyílegye­nes út vezetett a szerszámgépműhelybe. A fela­dat egy hűtőkompresszor henger felfedelére ti­zennyolc lyukat fúrni egy impulzus irányította léptetőmotorral. Erre a célra kellett átalakítani egy koordináta-fúrógépet. A fúrógépen dolgozó szakinak megtetszett a két fiú. Rövid vizsgáztatás után ráállt arra, hogy be­avatja őket a gép titkaiba. Szép adathalmot gyűj­töttek így rövid idő alatt a szerszámgépről, a­­melyen jelenleg két és fél óra alatt lehet a tizen­nyolc lyukat kitúrni, mégpedig fárasztó és egy csomó hibalehetőséget magában rejtő munkával. SOK KAVE ÉS RENGETEG CIGARETTA Négy nap és négy éjjel állt rendelkezésükre. Végigdolgozták. A feladatból áradó lendületből akkorát szippantottak, hogy meg sem kottyant nekik az a négynapi rugaszkodás. Erdő Laci erre az időre számológéppé változott, Derzsy Laci pe­dig gyorsrajzolóvá. Merk Péter lakásán jöttek ösz­­sze, aki maga is dolgozati témán rágódott : a li­neáris léptető motor nagyszerűségét bizonyító szá­mításokat végzett. Került még egy kolléga, a Birt­er Sanyi és még egy : Ilosvay Károly, akik diapozitívet készítettek a rajzokról. Erre azért volt szükség mert különben nem jöttek volna ki a dol­gozat bemutatására engedélyezett tizenöt percből, a rajzok kiteregetésével rengeteg időt vesztettek volna. Közben a számítások sorban igazolták, hogy helyes úton járnak. A végeredmény : a fúrásokat két és fél óra helyett fél óra alatt mikronos pon­tossággal elvégzi a léptetőmotoros-fúrógép. A ve­zérlés logikai részében Trifa Virgil asszisztens is segített. Útban Bukarest felé a vonaton is dolgoz­tak. A programálást szalagvezérléssel oldották meg, ki kellett számítani a szükséges impulzuso­kat. S akkor, ott a robogó vonatban kiderült, hogy a harminchárom diapozitív közül a legfontosabbak használhatatlanok. FRISS SPORTHÍREK A TERVRAJZON Elmentek a fővárosban néhány fényképészeti műterembe azzal a kéréssel, hogy aznap tizen­egy órára másolatot készítsenek a legfontosabb tervrajzokról. Természetesen kinevették őket. Nem tudják, hogyan kerültek a zsibongó, mindig han­gos Lipscani-ra. De ha már ott voltak, megkérdez­tek egy utcai fényképészt, akinek Derzsy szerint alkalmas fényképezőgépe volt, hogy elvállalja-e a gyors munkát. A fényképész gondolkozott egy pillanatig. Aztán leterített a járda napos részére egy friss Sportult, rásimította a tervrajzokat, és másolni kezdett... A bíráló bizottság így a vetített tervrajzok szé­lén a legfrissebb sporthírek töredékeit is olvashat­ta. Persze, nem ezért méltányolták a két kolozs­vári fiú munkáját... — Nagyon belemelegedtem az elméleti részbe, kissé elhúztam — emlékezik vissza Erdő Laci. — A gyakorlati rész bemutatására mindössze öt perc jutott. Mégis erre figyeltek fel leginkább. Aztán következett a vita. És jött egy keresztkérdés. Meg­áll a léptető motor ott, ahol mi akarjuk vagy sem ? Erre nem számítottam,­­mert ezt már Kelemen Árpád — igaz, nemrégiben, de az egész világ előtt — bizonyhotta. Egy kicsit beleizzadtam a váratlan akadály előtt. De akkor jött Laci, és nyu­godt tempóban kivívta a sikert. — Nagy hatást keltett az, hogy mi komolyan vesszük a gyakorlati alkalmazást. Az, hogy a Technofriggel kollaborálunk. Sokan ismeretlenül is gratuláltak nekünk. A szünetben például odajött hozzánk Penescu Cornel akadémikus, aki pedig igazán nagy fej. Azt mondta, jól van, fiúk. És fel­ajánlotta, hogy bibliográfiával segít további mun­kánkban. Harmadik díjat kaptak. És biztatást. Folytassák a munkát, az országban elsők ezen a kutatási te­rületen. EPILÓGUS HELYETT : GONDOLATOK EGY ÁLOM­SERKENTŐ EMBERRŐL Erdő László szintizes diák, a héten már csak diplomamunkájával foglalkozik , tovább tökélete­síti a díjat nyert fúrógépet. Az is könnyen megle­het, hogy mire tervét diplomavizsgán megvédi, már működni fog a Tehnofrigban az általa átala­kított fúrógép. Ilyen sikert melyik műegyetemi hallgató nem álmodna magának szívesen, hiszen nincs számukra nagyobb öröm, mint hasznosnak lenni, már az egyetem padjaiból tudásukhoz, ere­jükhöz mérten beleszólni a termelőmunkába, így közelítenek ők a politikus szakember felsőfokához. Derzsy Laci mondja : — A kutatómunka nálam úgy kezdődött, hogy kezembe nyomtak egy csomó szakfolyóiratot. Azért tanult az ember nyelveket, hogy átrágja magát az ilyen folyóiratokon és meg­tudja, mit csinálnak kartársai a nagyvilágban. Az­tán az adott anyag ismeretében nekiláthattam egy darab ismeretlennek. Az ötleteket mi mindannyian Kelemen Árpádtól kaptuk. Ő olyan ember, aki előtt nincs lehetetlen. Ha azzal megyünk hozzá, hogy létrát szeretnénk építeni a Holdra, akkor is meg­hallgat. Hogy is mondjam , álmodni hagyja az em­bert. Nálunk az egyetemen rangot ad az, ha vala­kit segítségül választ — mondja Erdő Laci. —Ontja az ötleteket, mindenkinek jut nála kutatni való. Két évvel ezelőtt például egy ötlete kidolgozásával nyertem országos harmadik díjat. Elektronikus fe­szültségszabályozójának gondolatát iparilag hasz­nossá dolgoztam. Az ilyen emberből sugárzik a biztatás : merész dolgokkal kell foglalkozni. Egy­­egy témájával két-három órás vitát kavar, amely úgy kezdődik, hogy új dolgait lelövik. Aztán jön , és ahogyan mondani szokta „legépfegyverezi" a társaságot. Negyedéven tart előadásokat, de volt olyan, akit már másodévben magához von­zott. Hozzá nem kell fellépni a katedrára, ő min­dig a munkában fogant barátság szintjén közele­dik az emberhez. Most Humbolt ösztöndíjjal kül­földön van. Várjuk leveleit. És tartjuk magunkat mondásához : sokszor egy tévedést kiigazítani ne­hezebb, mint egy új dolgot megalkotni.. . Brassai Sámuel ezelőtt csaknem száz évvel Voltaire-re hivatkozva életbölcsességeként mondja, hogy hasznosabb egy hibát kiigazítani, mint új igazságot felfe­dezni. Ennek tudatában persze még nehezebb vállalni a­­felfedezést, a merészen újat. Kelemen Árpád vállalja. Diákjai elé pedig olyan mércét tart, amelyen át igaz ugyan, hogy óriási rugaszkodással, de mindenképpen az élet legélvezetesebb sűrűjébe lehet ugorni. Tar Károly A rádióamatőr megfigyeléssel kezdi tevékenységét. Ehhez a megyei postától kell engedélyt kérnie. Persze, nem kérheti a­­kárki. Be kell mutatni egy iga­zolványt arról, hogy megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik egy amatőr vevő­állomás megépítéséhez és ismeri a romániai rádióamatőrök sza­bályzatát. Ezt az igazolványt a sportszövetségek rádiókurzusai-, nak végzettjei megkapják. Ahol nincs kurzus, ott elegendő két­ idő­amatőr ajánlása. Az enge-,­déllyel együtt az új vevőállo­más hívójelet kap és mindezért a postadíj minimális: 12,50 lej egy évre. A vevőamatőr feljegyzi a hal­lott beszélgetéseket és híváso­kat a munkafüzetébe, az adóál­lomásokat pedig QSL-lappal ér­tesíti. A lapokat a megyei rá­­dióklub­­továbbítja a világ min­den tájára. Az adóamatőrök az értesít­sekból következtetnek berendezésük működéséről. Az adó is küld lapot a vevőnek és­ tudat­a átleii foljo­ driv­nojt, az­ antenna típusát. A megfigyelé­sek sokat segítenek­­a rádióhul­lámot­ terjedésének kutatásában. A megfigyelő munkája néha halálosan komoly jelleget is kaphat. Klasszikus eset a Nyi­­kolaj Smidt szovjet megfigye­lő­je, aki 1928-ban befogta a Nobile sarki expedíció SOS jel­zéseit. Jelentése alapján az ex­pedíciót megmentették­­ a biztos haláltól. 1966-ban egy svájci megfigyelő amatőr fogta az YOOCU adását, amely egy kri­tikus helyzetben lévő betegnek kért egy ritka­ gyógyszert. A meg­figyelő jelentette ezt a helyi vö­röskeresztnek és a beteg 18 órán belül megkapta a gyógyszert. Persze, a technika és az állam­közi kapcsolatok fejlődése egy­re kevesebb expedíciót és bete­get bíz a rádióamatőr­izmus gondjaira .... Ami végül is sport. Ennek a sportnak a legkülönbözőbb vég­zettségű és foglalkozású hódolói vannak. Ismerek orvost, jogászt, diákot, zenetanárt, sporttanárt, technikust, akik szabad idejüket rádiózással töltik. SZÓTÁR QSE-lap : levelező­laphoz hasonló, tartalmaz­za a vevőállomás fonto­sabb adatait, a vétel helyét, pontos idejét és minőségét. A vevő értesítésére az adó vá­laszt küld, ez a QSL-lap a hal­lott adóállomás adatait közli. Y05AVN Derzsy nyugodtan tisztáz ... VIRUS—REJTVÉNY !+ +

Next