Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-15 / 46. szám
8 IhúTtunkás щ«ганиЕвявюимаювши«;»взйа1ата5т5швшдишяк‘Шдажвкаш1МИЮИвиммии нвшвншнкимнмк миившниш11мвавя»1пмиш|цчгд ~мп» гч аг~ mmtiT'i Most ах egyszer nem biztom a nyomda ízlésére lapunk színezését. Narancssárgát kértünk, hogy ezzel is emlékeztessük a durván, sportszerűtlenül játszó labdarúgókat : ELÉRKEZETT A SZÁMADÁS PILLANATA. A szövetség megelégelte a sok sárgalapos figyelmeztetést, aminek szemmel láthatólag semmilyen hatása nem volt a vétkesekre, és „ ultimátumot“ intézett a fegyelmezetlen játékosokhoz. Aki három sárgalapot kap, azt egy fordulóra automatikusan eltiltják. Nem úsztak meg persze azok sem, akik az „ultimátum“ előtt zavartalanul gyűjtögették a figyelmeztetéseket. A 13. fordulótól kezdődően a 2—3 eddigi „sárgára“ újabb lapot húzó játékos egy, a 4—5 figyelmeztetésben részesült viszszaeső már két bajnoki mérkőzésen nézi kívülről a játékot A szóban forgó intézkedés eredményeként az elmúlt fordulóban kevesebbszer került elő a figyelmeztető kártya, de egyesek nem tudtak „megállni“: a petrozsényi Stocker és a craiovai Desernicu négy eddigi „sárgájára“ vasárnap ráhúzta az ötödiket. Két heti „gondolkozási időt“ kaptak. A szintén petrozsényi Libárdi és a brassói Anghelini pohara is kicsordult a 13. fordulóban — egy mérkőzés erejéig vezekelnek... Az új fegyelmezési rendszer bevezetése alkalmából kiszámítottuk, melyik a „legsárgább“ csapat. Íme a nagyon is tanulságos táblázat, amelyben az első oszlopban a figyelmeztetések, a másodikban a figyelmeztetett játékosok számát jelöltük : 1. Poli. Iasi 20—12 11 Argeş 12— 9 12. St. Ioşu 11— 6 13. Resica 11— 5 14. Dinamo 9— 8 15. UTA 9— 6 16. Poli. T. 3— 7 17 .vári „U“ 7— 5 18 CFR 6— 5 És kik a „legsárgább“ játékosok ? Íme !5 sárga lapos: Deselnicu, Beldeanu, Stocker, Tănăsescu, Smarandache. 4 sárga lapos : Tonca, Bölöni. 3 sárga lapos : Tănase, Balaci, Anghelini, Libardi, Dodu, Lupulescu, Stoicescu, Băluţă, Hriţcu, Ghiţă (Bacău), Ion Ion, Dumitru, Dobrin, Grigore és Mureşan (ASA). Két sárga lapos : Ghircă, Lică, Marcu, Niţă (Craiova), Niculescu, Jenei, Hîrlab, M. Olteanu, Bungău, Vişan, Dumitriu II, Bişniţă, Gruber, Nestorovici, Atodiresei, Simionaş, Miklós, Dănilă, Romilă II, Brosovszki, Popovics, Bíró, I. Constantin, O. Ionescu, Leşeanu, M. Sandu, Someş, Iordănescu, Uifăleanu, Poroczki, C. Olteanu, Nagy (ASA), Pîslaru. A már fentebb említett négy játékos eltiltása révén „új életet“ kezdhet, a többiek számára a következő sárga lap automatikus felfüggesztést jelent. Egykét fordulóra. Jó lesz tehát vigyázni ! 2 Steaua 10— 9 3. Jiul 19— 8 4. Sportul 16— 8 5. Craiova 16— 7 6. ASA 16— 7 7. Constanţa 14—10 8. Bacău 11— 8 9. Ploieşti 12—11 10 Rapid 12—10 Bodor Gy. Tamás Jó lesz kevesebbel reklamálni ! Villdár István felvétele ENYEDI KÉRDÉSEK HANTJA VAN A PASIKBAN ? Ez egyáltalán nem természetrajzi kérdés, hanem az aktív, hírnevet adó sportélet köréből való. Sajnos, most még csak egyetlen ember akad az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, aki erre választ adhat : Jarosevitz Zoltán, úgy is, mint tanár, de úgy is, mint KISZ-irányító Na nem azért, mert mateket meg fizikát tanít. Hanem, mert diákkorában naponta ott körözött a parkban, szemében egy kolozsvári edző zsinórírással írt utasításaival. Az egykori diák izzadságos munkával magának vastüdőt, iskolájának hírnevet szerzett. Van követője ? Nagy Zsigmond nevét mondják: mezei futóversenyt nyert megyei szinten, négyszázon országos döntőig jutott. Szép fecske, nem mondom. De tessék csak elképzelni százasával az óvónéninek, tanítónak készülő fecskefióka-lányokat, a líceumi tanulókat, amint naponta, a hűvös ősz ellenére is egy kilométer hosszat tanulnak parkismeretből. Micsoda állandó tavasza volna ez az iskolai sportéletnek ! SÚLYEMELÉS KOLLÉGIUMI MÓDRA Ha a futás hasznos, akkor a torna is az : a nagyszünetben minden tanuló rengeteg hasznot hajthat magának, ha komolyan veszi a közösen végzett gyakorlatokat. Barabás Gyula, aki jövőre már tanító lesz, és eddig ő volt a „sportfejes", tizenhat iskolatársát betanította azokra a gyakorlatokra, amelyeket a nagyszünetben az órák alatti zsibbadás elfeledtetésére használnak föl. A tornatanárok gondoskodását dicséri, hogy arra is gondoltak, hogy ezeket a gyakorlatokat hamar megunják, a diákok ezért most újabbakat készítenek elő. Persze, a nagyszüneti torna komoly dolog, de a lányoknak és fiúknak játékra van szükségük. A fiúk például mindenáron erősödni akarnak. Erre vall az, hogy esténként rendszeresen emelgetik a vaságyakat az internátusban. A haladók legszívesebben akkor „súlyzóznak“, ha valamelyik nehézcsontú, vagy „dagi" fiú már lefeküdt, a kezdők saját ágyaikat emelgetik. Mielőtt ezt a fajta súlyemelést hivatalosan nemzetközi viszonylatban is elismerik, arra szeretném emlékeztetni az enyedi fiúkat, hogy talán éppen itt, ezen a helyen, ahová ezek a sorok esnek, megjelent egy szakavatott sportember jó tanácsa a súlyzókészítés pofonegyszerű módjáról. Lapozzátok csak fel a könyvtárban megtalálható kollekciót, s meglátjátok, milyen könnyen megoldható a dagadó izmok és senyvedő ágyak között kialakulóban lévő konfliktus. Azt hittem, keresztkérdést teszek föl, amikor sorra kérdeztem tornatanárt és tanulót arról, hogy tulajdonképpen HOGYAN MOZGATJÁK MEG A LANTOKAT? Ez megint csak azért lényeges kérdés, mert a szünetben végzett gyakorlat, a hetekkel ezelőtti kukoricaszedés, a tánc, de még a színpadi művészi torna-bemutató, amelyben csaknem száz tanuló vesz időnként részt , nem elegendő. A nagy mozgolódásban, amelyet sportolásnak nevezünk, szükség van nekifeledkezésre, lelkesedésre, lendületre, versenyszellemre és miegymásra. Úgy tűnik, mindez benne foglaltatik a labdarúgásban. A most kezdődő iskolabajnokságra a tavalyinál jóval több lánycsapat is benevezett. Egyesek azt mondják, hogy bizonyára szégyenből. Tavaly év végén ugyanis az iskola lány-válogatottja csúfosan kikapott a tanárnők csapatától. Ez az, amit nem lehet annyiban hagyni, hisz fél ezer néző előtt történt. Lehet, hogy most kivívom a sportszakértők ámulatát, de még így is megkockáztatom a következő megállapítást : a labdajátékok felé vezető út A TÖMEGSPORTTÁ FEJLESZTETT LAPÁTNYÉLFORGATÁS Naponta húsz lány és fiú végzi ezzel a „sportszerrel" a KISZ-bizottság munkatervébe foglalt feladatát. A faliújságon grafikon mutatja, hogy mekkorát hordtak el a tornakert dombjából. Előzetes számítások szerint minden tanulónak átlag tíz órát kell itt dolgoznia, hogy a pályák és a hozzátartozó lelátó tavaszra meglegyen. Hogy ez a munka diákokként izomfejlődésben mit jelent, nem tudtuk kiszámítani, de, hogy a Kollégium szempontjából óriási jelentőségű ügy, az nem vitás. A sportbázis befejezéséhez olyan merész álmok kötődnek, mint az iskola kézi-, kosár- és röplabda-csapatának megszilárdulása, a rendszeres sportversengés bevezetése. Ebből pedig logikusan levezethető a különböző sportkörök várható felvirágzása. Füri Palkó László, az iskola „nagy kocogója" azt szeretné, hogy a virágzásból a kiránduló kör se maradjon ki, s ha sikerülne végérvényesen visszaállítani a régi hagyományt, a kirándulásokat a Bethlen-fához. Ez az óriási cserefa a Felenyedről látható erdőben van, csak hat ember éri át a törzsét, aljában egésznapos táborozást tartottak régen a diákok. Két éve, amikor újra megpróbálták, fényes sikerrel járt, mindenki tátott szájjal maradt. És nemcsak megnövekedett étvágyuk, hanem Borbáth Károly magyarázatai miatt is. Nincs annál szebb, mint ilyen sportosan űzni a tanulást, tanulni : ész és test mozgása közben. Erről különben mindig híres volt ez a ma is neves iskola. Тот Károly — A mai naptól nem leszek többé autóversenyző, de remélem, azért boldog maradok — jelentette ki október 14-én Jackie Stewart, minden idők legjobb autóversenyzője, a skótok 34 évesen visszavonuló „nemzeti ereklyéje". Barátai szerint az autósport kedvelőit „mellbeverő" elhatározást azon a vasárnap este Stewart csak bejelentette, a döntés azonban már egy héttel korábban megszületett benne. Pontosabban október 6-án 14 óra 54 perckor, amikor barátja és versenytársa, a francia Francois Cevert eay Ford-Tyrrell kocsiban pozdorjává zúzta magát. A gyors életek és gyors halálok világában — ahogy, a gyorsasági autóversenyzést a párizsi Miroh Smrint halálosan pontosan jellemezte — az egyik legfontosabb tulajdonság, hogy az ember idejében tudjon fékezni. Jackie Stewart a Forma—1 kocsik Grand Prix-versenyein 99 alkalommal ült a volánhoz, és mindig jó ütegben nyomta be a fékpedált A legjobban talán éppen akkor, amikor a 100. rajt előtt megállt. Volt ereje abbahagyni, fent a csúcson, amikor a „négykerekű torpedó" a teljes dicsőség felé repítette. A hosszú hajú skót ezzel a döntésével is bebizonyította, hogy nem mindennapi egyéniség a „gyershajtók" amúgy is színes társaságában. Már gyermekként sem volt szürke . — A szüleim krokodilkönynyeket sírtak miattam. Javíthatatlan, pimasz, semmirekellő kölyök voltam és utáltam az iskolát. Csak az autó érdekelte, kilenc évvel idősebb fivére példája lebegett a szeme előtt, aki már bizonyos hírnevet vívott ki magának a nemzetközi mezőnyben, ő sem bírta sokáig, otthagyta az iskolát és végérvényesen az autóversenyzésre adta a fejét. Az efféle lépéseket természetesen senkinek sem tudjuk ajánlani, de Jackie Stewart esetében szerencsés lépésnek bizonyult. Persze, ez csak később derült ki. 1962-ben, amikor már két éve versenyzett és házasodni készült, még kevesen láttak benne főnyereményt. „Az apósomék enyhén szólva nem kaptak nevetőgörcsöt az ötlettől, hogy nőül akarom venni a lányukat — mesélte az akkor még csak vakmerőségéről és extrém külsejéről híres skót fenegyerek. — Jobb partit reméltek, és én nem számítottam egzisztenciának...“ Azóta, persze minden megváltozott, s nemcsak apósanyós lehet elégedett a többszörösen milliomos Jackie-vel, hanem Ken Tyrrell konstruktőr, valamint a Ford, a March és a Goodyear konszernek urai is, akiknek szintén milliókra rúgó hasznot „száguldott" a háromszoros világbajnoik.____________ Jackie Stewart Huszonhat éves, amikor első nagy sikerét aratja. Miután 1965-ben a francia és holland Grand Prix-n Tim Clark mögött végez, Monzában megnyeri élete első Nagydíját. Egy évvel később már a legjobbak között tartják számon, de egy szerencsétlen sérülés majdnem pontot tesz karrierjére. Törött vállal, súlyos belső vérzéssel kerül kórházba és először döbben rá, milyen veszélyes sporot űz. Két évre van szüksége, hogy legyőzze lappangó félelmét és ismét urává legyen reflexeinek. A Ferrarival, a Mátrával és más márkákkal próbálkozik, de aztán visszatér a Fordhoz. Ezzel nyeri 1969-ben első világbajnoki címét. 1970-ben az elsőséget életével megfizető Jochen Rindt váltja fel a „piramis" csúcsán, de 71-ben ismét Stewart a leggyorsabb. Tavaly Emmerson Fittipaldi „robban be", az idén azonban ismét a „repülő skóté" a pálma, s ezzel a találgatásoknak is vége, hogy vajon ki minden idők legnagyobb autóversenyzője , Jackie Stewart az, mert 627 futamgyőzelmet ért el, míg a legendás Jim Clark csak 25-ig jutott el. Mert 5 lépte át elsőként a háromszáz pontos határt, míg a veterán Graham Hill másfél évtized alatt is csak 299-ig jutott. És végül, mert bár igaz, hogy az argentin Juan Manuel Fangio ötször volt világbajnok az ő három világbajnokságával szemben, viszont maga Fangio beismerte : „Amikos, az ötvenes évek e szakmában nyugodt békeidőnek számítanak a mostanihoz képest.* Hát igen. A Fangio-korabeli százhatvanas átlagból 218, 153 kilométeres sebességátlag lett. Ebből a sebességből fékezett le Jackie Stewart, aki nem akart világbajnok elődei — Alberto Ascari, Giuseppe Farina, Mike Hawthorn, Jim Clark és Jochen Rindt — sorsára jutni. — Ez már sok — mondta Cevert halála láttán a kötélidegzetűnek tartott Stewart. — Az idegeim nem bírják tovább. Akárcsak a torreádoroknál, nálunk is elérkezik egy pillanat, amikor a félelem belopózik a lelkünkbe. Őrültség lenne, ha folytatnám. Valamelyikünkben meg kell lennie a józanságnak arra, hogy idejében visszavonuljon és az én leszek. Jackie döntését sokan sajnálják. De jobb így búcsúzni a „sebesség királyától“, mint gyászindulóval... Dalnoki György GLOLIAfiVIZSGALO A szerkesztőség címet Redacţia Hiúmunkás, Bucureşti, Piaţa Scinteii nr. 1. Telefon: 17-60-10. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scînteii, Bucureşti, 40160. Külföld! olvasóink a ROMPRESFILATELIA vállalatnál fizethetnek elő. Cime: Bucureşti, Calea Grivitei nr. 64—68, P.O.B. — Box 2001,