Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-15 / 46. szám

8 IhúTtunkás щ«ганиЕвявюимаювши«;»взйа1ата5т5швшдишяк‘Шдажвкаш1МИЮИвиммии нвшвншнкимнмк миившниш11мвавя»1пмиш|цчгд ~мп» гч аг~ mmtiT'i Most ах egyszer nem biz­­to­m a nyomda ízlésére la­punk színezését. Narancs­­sárgát kértünk, hogy ezzel is emlékeztessük a durván, sportszerűtlenül játszó lab­darúgókat : ELÉRKEZETT A SZÁM­ADÁS PILLANA­TA. A szövetség megelégel­te a sok sárgalapos figyel­meztetést, aminek szemmel láthatólag semmilyen hatá­sa nem volt a vétkesekre, és „ ultimátumot“ intézett a fegyelmezetlen játékosok­hoz. Aki három sárgalapot kap, azt egy fordulóra au­tomatikusan eltiltják. Nem úsztak meg persze azok sem, akik az „ultimá­tum“ előtt zavartalanul gyűjtögették a figyelmezte­téseket. A 13. fordulótól kezdődően a 2—3 eddigi „sárgára“ újabb lapot húzó játékos egy, a 4—5 figyel­meztetésben részesült visz­­szaeső már két bajnoki mérkőzésen nézi kívülről a játékot A szóban forgó intézkedés eredményeként az elmúlt fordulóban kevesebbszer ke­rült elő a figyelmeztető kártya, de egyesek nem tudtak „megállni“: a petro­­zsényi Stocker és a craio­­vai Desernicu négy eddigi „sárgájára“ vasárnap rá­húzta az ötödiket. Két heti „gondolkozási időt“ kaptak. A szintén petrozsényi Li­­bárdi és a brassói Angheli­­ni pohara is kicsordult a 13. fordulóban — egy mér­kőzés erejéig vezekelnek... Az új fegyelmezési rend­szer bevezetése alkalmából kiszámítottuk, melyik a „legsárgább“ csapat. Íme a nagyon is tanulságos táblá­zat, amelyben az első osz­lopban a figyelmeztetések, a másodikban a figyelmez­tetett játékosok számát je­löltük : 1. Poli. Iasi 20—12 11 Argeş 12— 9 12. St. Ioşu 11— 6 13. Resica 11— 5 14. Dinamo 9— 8 15. UTA 9— 6 16. Poli. T. 3— 7 17 .­vári „U“ 7— 5 18 CFR 6— 5 És kik a „legsárgább“ já­tékosok ? Íme !­5 sárga la­pos: Deselnicu, Beldeanu, Stocker, Tănăsescu, Sma­­randache. 4 sárga lapos : Tonca, Bölöni. 3 sárga la­pos : Tănase, Balaci, Anghe­­lini, Libardi, Dodu, Lupu­­lescu, Stoicescu, Băluţă, Hriţcu, Ghiţă (Bacău), Ion Ion, Dumitru, Dobrin, Gri­­gore és Mureşan (ASA). Két sárga lapos : Ghircă, Lică, Marcu, Niţă (Craiova), Niculescu, Jenei, Hîrlab, M. Olteanu, Bungău, Vişan, Dumitriu II, Bişniţă, Gru­ber, Nestorovici, Atodiresei, Simionaş, Miklós, Dănilă, Romilă II, Brosovszki, Po­­povics, Bíró, I. Constantin, O. Ionescu, Leşeanu, M. Sandu, Someş, Iordănescu, Uifăleanu, Poroczki, C. Ol­teanu, Nagy (ASA), Pîslaru. A már fentebb említett négy játékos eltiltása ré­vén „új életet“ kezdhet, a többiek számára a követke­ző sárga lap automatikus felfüggesztést jelent. Egy­két fordulóra. Jó lesz te­hát vigyázni ! 2 Steaua 10— 9 3. Jiul 19— 8 4. Sportul 16— 8 5. Craiova 16— 7 6. ASA 16— 7 7. Constanţa 14—10 8. Bacău 11— 8 9. Ploieşti 12—11 10 Rapid 12—10 Bodor Gy. Tamás Jó lesz kevesebbel reklamálni ! Villdár István felvétele ENYEDI KÉRDÉSEK HANT­JA VAN A PASIKBAN ? Ez egyáltalán nem természetrajzi kérdés, hanem az aktív, hírnevet adó sportélet köréből való. Saj­nos, most még csak egyetlen ember akad az enye­­di Bethlen Gábor Kollégiumban, aki erre választ adhat : Jarosevitz Zoltán, úgy is, mint tanár, de úgy is, mint KISZ-irányító Na nem azért, mert ma­teket meg fizikát tanít. Hanem, mert diákkorában naponta ott körözött a parkban, szemében egy ko­lozsvári edző zsinórírással írt utasításaival. Az egykori diák izzadságos munkával magának vas­­tüdőt, iskolájának hírnevet szerzett. Van követője ? Nagy Zsigmond nevét mondják: mezei futóver­senyt nyert megyei szinten, négyszázon országos döntőig jutott. Szép fecske, nem mondom. De tes­sék csak elképzelni százasával az óvónéninek, tanítónak készülő fecskefióka-lányokat, a líceumi tanulókat, amint naponta, a hűvös ősz ellenére is egy kilométer hosszat tanulnak parkismeretből. Micsoda állandó tavasza volna ez az iskolai sport­életnek ! SÚLYEMELÉS KOLLÉGIUMI MÓDRA Ha a futás hasznos, akkor a torna is az : a nagy­­szünetben minden tanuló rengeteg hasznot hajthat magának, ha komolyan veszi a közösen végzett gyakorlatokat. Barabás Gyula, aki jövőre már ta­nító lesz, és eddig ő volt a „sportfejes", tizenhat iskolatársát betanította azokra a gyakorlatokra, amelyeket a nagyszünetben az órák alatti zsibba­dás elfeledtetésére használnak föl. A tornatanárok gondoskodását dicséri, hogy arra is gondoltak, hogy ezeket a gyakorlatokat hamar megunják, a diákok ezért most újabbakat készítenek elő. Persze, a nagyszüneti torna komoly dolog, de a lányoknak és fiúknak játékra van szükségük. A fiúk például mindenáron erősödni akarnak. Erre vall az, hogy esténként rendszeresen emelgetik a vaságyakat az internátusban. A haladók legszí­vesebben akkor „súlyzóznak“, ha valamelyik ne­­hézcsontú, vagy „dagi" fiú már lefeküdt, a kezdők saját ágyaikat emelgetik. Mielőtt ezt a fajta súly­emelést hivatalosan nemzetközi viszonylatban is elismerik, arra szeretném emlékeztetni az enyedi fiúkat, hogy talán éppen itt, ezen a helyen, ahová ezek a sorok esnek, megjelent egy szakavatott sportember jó tanácsa a súlyzókészítés pofonegy­szerű módjáról. Lapozzátok csak fel a könyvtár­ban megtalálható kollekciót, s meglátjátok, milyen könnyen megoldható a dagadó izmok és senyve­dő ágyak között kialakulóban lévő konfliktus. Azt hittem, keresztkérdést teszek föl, amikor sor­ra kérdeztem tornatanárt és tanulót arról, hogy tu­lajdonképpen HOGYAN MOZGATJÁK MEG A LANTOKAT? Ez megint csak azért lényeges kérdés, mert a szünetben végzett gyakorlat, a hetekkel ezelőtti ku­koricaszedés, a tánc, de még a színpadi művészi torna-bemutató, amelyben csaknem száz tanuló vesz időnként részt , nem elegendő. A nagy mozgolódásban, amelyet sportolásnak nevezünk, szükség van nekifeledkezésre, lelkese­désre, lendületre, versenyszellemre és miegymásra. Úgy tűnik, mindez benne foglaltatik a labdarúgás­ban. A most kezdődő iskolabajnokságra a tavalyi­nál jóval több lánycsapat is benevezett. Egyesek azt mondják, hogy bizonyára szégyenből. Tavaly év végén ugyanis az iskola lány-válogatottja csú­fosan kikapott a tanárnők csapatától. Ez az, amit nem lehet annyiban hagyni, hisz fél ezer néző előtt történt. Lehet, hogy most kivívom a sportszakértők ámu­latát, de még így is megkockáztatom a következő megállapítást : a labdajátékok felé vezető út A TÖMEGSPORTTÁ FEJLESZTETT LAPÁTNYÉLFORGATÁS Naponta húsz lány és fiú végzi ezzel a „sport­szerrel" a KISZ-bizottság munkatervébe foglalt feladatát. A faliújságon grafikon mutatja, hogy mekkorát hordtak el a tornakert dombjából. Elő­zetes számítások szerint minden tanulónak átlag tíz órát kell itt dolgoznia, hogy a pályák és a hozzátartozó lelátó tavaszra meglegyen. Hogy ez a munka diákokként­ izomfejlődésben mit jelent, nem tudtuk kiszámítani, de, hogy a Kollégium szempontjából óriási jelentőségű ügy, az nem vi­tás. A sportbázis befejezéséhez olyan merész ál­mok kötődnek, mint az iskola kézi-, kosár- és röp­labda-csapatának megszilárdulása, a rendszeres sportversengés bevezetése. Ebből pedig logikusan levezethető a különböző sportkörök várható fel­virágzása. Füri Palkó László, az iskola „nagy ko­­cogója" azt szeretné, hogy a virágzásból a kirán­duló kör se maradjon ki, s ha sikerülne végérvé­nyesen visszaállítani a régi hagyományt, a kirán­dulásokat a Bethlen-fához. Ez az óriási cserefa a Felenyedről látható erdőben van, csak hat ember éri át a törzsét, aljában egésznapos táborozást tartottak régen a diákok. Két éve, amikor újra megpróbálták, fényes sikerrel járt, mindenki tá­­tott szájjal maradt. És nemcsak megnövekedett ét­vágyuk, hanem Borbáth Károly magyarázatai miatt is. Nincs annál szebb, mint ilyen sportosan űzni a tanulást, tanulni : ész és test mozgása köz­ben. Erről különben­­ mindig híres volt ez a ma is neves iskola. Тот Károly — A mai naptól nem leszek többé autóversenyző, de re­mélem, azért boldog maradok — jelentette ki október 14-én Jackie Stewart, minden idők legjobb autóversenyzője, a skótok 34 évesen visszavonu­ló „nemzeti ereklyéje". Barátai szerint az autó­sport kedvelőit „mellbeverő" elha­tározást azon a vasárnap es­te Stewart csak bejelentette, a döntés azonban már egy héttel korábban megszületett benne. Pontosabban október 6-án 14 óra 54 perckor, ami­kor barátja és versenytársa, a francia Francois Cevert eay Ford-Tyrrell kocsiban pozdor­­jává zúzta magát. A gyors életek és gyors ha­lálok világában — ahogy, a gyorsasági autóversenyzést a párizsi Miroh­ Smrint halálosan pontosan jellemezte — az egyik legfontosabb tulajdon­ság, hogy az ember idejében tudjon fékezni. Jackie Stewart a Forma—1 kocsik Grand Prix-versenyein 99 alkalom­mal ült a volánhoz, és mindig jó ütegben nyomta be a fék­­pedált A legjobban talán ép­pen akkor, amikor a 100. rajt előtt­­ megállt. Volt ereje ab­­bahagy­ni, fent a csúcson, a­­mikor a „négykerekű torpe­dó" a teljes dicsőség felé re­pítette. A hosszú hajú skót ezzel a döntésével is bebizonyította, hogy nem mindennapi egyé­niség a „gyershajtók" amúgy is színes társaságában. Már gyermekként sem volt szür­ke . — A szüleim krokodilköny­­nyeket sírtak miattam. Javít­hatatlan, pimasz, semmirekel­lő kölyök voltam és utáltam az iskolát. Csak az autó érdekelte, ki­lenc évvel idősebb fivére pél­dája lebegett a szeme előtt, aki már bizonyos hírnevet vívott ki magának a nemzet­közi mezőnyben, ő sem bírta sokáig, otthagyta az iskolát és végérvényesen az autóver­senyzésre adta a fejét. Az efféle lépéseket természetesen senkinek sem tudjuk ajánla­ni, de Jackie Stewart eseté­ben szerencsés lépésnek bi­zonyult. Persze, ez csak ké­sőbb derült ki. 1962-ben, ami­kor már két éve versenyzett és házasodni készült, még ke­vesen láttak benne főnyere­ményt. „Az apósomék enyhén szólva nem kaptak nevető­­görcsöt az ötlettől, hogy nőül akarom venni a lányukat — mesélte az akkor még csak vakmerőségéről és extrém külsejéről híres skót fenegye­rek. — Jobb partit reméltek, és én nem számítottam egzisztenciának...“ Azóta, persze minden meg­változott, s nemcsak após­anyós lehet elégedett a több­szörösen milliomos Jackie-vel, hanem Ken Tyrrell konstruk­tőr, valamint a Ford, a March és a Goodyear konszernek urai is, akiknek szintén mil­liókra rúgó hasznot „szágul­dott" a háromszoros világbaj­noik.____________ Jackie Stewart Huszonhat éves, amikor el­ső nagy sikerét aratja. Miután 1965-ben a francia és holland Grand Prix-n Tim Clark mö­gött végez, Monzában meg­nyeri élete első Nagydíját. Egy évvel később már a leg­jobbak között tartják számon, de egy szerencsétlen sérülés majdnem pontot tesz karrier­jére. Törött vállal, súlyos bel­ső vérzéssel kerül kórházba és először döbben rá, milyen veszélyes sporot űz. Két évre van szüksége, hogy legyőzze lappangó félelmét és ismét urává legyen reflexeinek. A Ferrarival, a Mátrával és más márkákkal próbálkozik, de aztán visszatér a Ford­hoz. Ezzel nyeri 1969-ben első vi­­lágbajnoki címét. 1970-ben az elsőséget életével megfizető Jochen Rindt váltja fel a „pi­ramis" csúcsán, de 71-ben is­mét Stewart a leggyorsabb. Tavaly Emmerson Fittipaldi „robban be", az idén azon­ban ismét a „repülő skóté" a pálma, s ezzel a találgatá­soknak is vége, hogy vajon ki minden idők legnagyobb autóversenyzője , Jackie Ste­wart az, mert 6­27 futamgyő­zelmet ért el, míg a legendás Jim Clark csak 25-ig jutott el. Mert 5 lépte át elsőként a há­romszáz pontos határt, míg a veterán Graham Hill másfél évtized alatt is csak 299-ig jutott. És végül, mert bár igaz, hogy az argentin Juan Ma­nuel Fangio ötször volt világ­bajnok az ő három világbaj­nokságával szemben, viszont maga Fangio beismerte : „Amikos, az ötvenes évek e szakmában nyugodt békeidő­nek számítanak a mostanihoz képest.* Hát igen. A Fangio-korabeli százhatvanas átlagból 218, 153 kilométeres sebességátlag lett. Ebből a sebességből féke­zett le Jackie Stewart, aki nem akart világbajnok elődei — Alberto Ascari, Giuseppe Farina, Mike Hawthorn, Jim Clark és Jochen Rindt — sor­sára jutni. — Ez már sok — mondta Cevert halála láttán a kötél­idegzetűnek tartott Stewart. — Az idegeim nem bírják to­vább. Akárcsak a torreádo­roknál, nálunk is elérkezik egy pillanat, amikor a féle­lem belopózik a lelkünkbe. Őrültség lenne, ha folytat­nám. Valamelyikünkben meg kell lennie a józanságnak ar­ra, hogy idejében visszavo­nuljon és az én leszek. Jackie döntését sokan saj­nálják. De jobb így búcsúzni a „sebesség királyától“, mint gyászindulóval... Dalnoki György GLOLIAfiVIZSGALO A szerkesztőség címet Redacţia Hiúmunkás, Bucureşti, Piaţa Scinteii nr. 1. Telefon: 17-60-10. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scînteii, Bucureşti, 40160. Külföld! olvasóink a ROMPRESFILATELIA vállalatnál fizethetnek elő. Cime: Bucureşti, Calea Grivitei nr. 64—68, P.O.B. — Box 2001,

Next