Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-22 / 20. szám
(folytatás az 1. oldalról) nők országában teszünk, újabb szakaszt jelent a román-lengyel együttműködés fejlesztésében, olymódon, hogy az igazi példaképe legyen a szocializmust építő és népeik boldogságát és jólétét óhajtó államok közötti új kapcsolatoknak. Gondolom, Gierete elvtárs egyetért velem abban: munkálkodjunk úgy, tegyünk meg mindent azért, hogy pártjaink és országaink együttműködésének teljes hasznát lássa mindkét ország munkásosztálya, a román nép és a lengyel nép.“ A tárgyalások eredményei valóban kiemelkedőek mind a politikai, mind a gazdasági együttműködés továbbfejlesztése szempontjából. A román-lengyel politikai együttműködés fellendítését új, nagy jelentőségű közös dokumentum segíti ezentúl elő: a Román Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Románia Szocialista Köztársaság és a Lennel Népköztársaság együttműködésének erősítéséről és elmélyítéséről szóló Nyilatkozat. Ez a dokumentum leszögezi: „A román-lengyel barátság tartós és megbonthatatlan. Gyökerei visszanyúlnak a román és a lengyel nép történelmimúltjába és közös harci hagyományaiba, abba a kölcsönös segélynyújtásba és testvéri szolidaritásba, amely a két ország forradalmi és munkásmozgalmai között jött létre a fasizmus ellen, a nemzeti és társadalmi szabadságért folytatott küzdelemben.“ A jelen és a jövő feladatait pedig így összegezi: a két párt, valamint a két ország, „amelyeket a közös marxista-leninista ideológia, az új társadalom építésének azonos céljai és törekvései tűznek össze, a továbbiakban is mindent megtesznek a barátság és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztéséért és elmélyítéséért a román, és a lengyel nép, a szocialista államok egységének erősödése javára, a szocializmus és a béke nemes eszményeinek diadaláért.“ A tárgyalások a gazdasági együttműködés fejlesztése szempontjából is rendkívül gyümölcsözőeknek bizonyultak. Nem kevesebb, mint hét hosszú lejáratú gazdasági megállapodás született, amelyek révén megvalósíthatóvá válik az a közös óhaj, hogy Románia és Lengyelország gazdasági cseréi a jelenlegi ötéves terv végére elérjék a 3,3 milliárd rubelt, a tervezett 2,8 milliárd rubel helyett. Ez elsősorban a fémipar és a gépgyártó ipar terén való együttműködés sokrétűbbé tétele révén válik valóra, de a mostani megállapodások nyomán újabb területek nyíltak meg a kooperáció számára a vegyiparban, az élelmiszeriparban, a mezőgazdaság és a szállítás terén is, s a románlengyel gazdasági együttműködési kormánybizottság azt a feladatot kapta, hogy a két ország központi tervezési szerveivel közösen dolgozza ki a román-lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés alapvető fejlesztési irányait egészen 1985-ig. Ahhoz, hogy e nagyszabású együttműködési tervek jó körülmények között válhassanak valóra, ösztönözni kell a román és a lengyel dolgozók közötti közvetlen kapcsolatokat. Ebből a meggondolásból tartották a lengyelromán barátsági nagygyűlést Katowicében, a lengyel munkásosztály legerősebb, legnagyobb osztagának központjában, a lengyel nehézipar fellegvárában, s mindkét párt- és állami vezető beszédében kitért arra, hogy az eredményes párt és állami szinten folyó tapasztalatcseréket ki kell terjeszteni a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és más tömegszervezetek közötti kapcsolatok területére is. VERSENYKÉPESSÉG - CSÚSZÓPÉNZZEL • Az igazgató elszólta magát • Felix Hauser naplója • A lavina még nem állt meg • A nyugati világ mammutcégei közötti ádáz konkurrenciaharc egyik jellegzetes formája az üzletfelek lefizetése, csúszópénzek juttatása egyes kulcspozícióban lévő személyiségeknek, így akarnak megtartani vagy megszerezni újabb piacokat, milliós megrendeléseket. Persze, a világszerte érvényben lévő törvények még nem szentesítették a termékek reklámozásának ezt a formáját, s kilátás sincs arra, hogy megváltozna a helyzet. A lavina 1975 nyarán indult el, amikor az USA szenátusának egyik albizottsága vizsgálatot indított egyes amerikai nagyvállalatok viselt dolgairól. A Frank Church szenátor által vezetett bizottság a Northrop repülőgépgyár kiadásainak harmincmillió dolláros gyanús tételét firtatta, amelyet állítólag — a gyár termékeinek eladását szolgáló kedvező légkör kialakítására használtak fel — több ázsiai és latin-amerikai országban. A keresztkérdésekbe gabalyodott Millar igazgató véletlenül szólta el magát, hogy a vetélytárs Lockheed cég is ugyanígy szerez piacot árujának külföldön. Ezután idézték a bizottság elé a Lockheed vezetőit, akik heteken át tagadtak, amíg az egyik tárgyalás előtt, arról érkezett hír, hogy Robert Waters, a cég pénzügyi főnöke agyonlőtte magát. Ez az öngyilkosság aztán menthetetlenül a Lockheed-panamára terelte az amerikai és a világsajtó figyelmét. A Lockheed Aircraft Corporation kaliforniai repülőgépipari konszernt 1932-ben alapították, székhelye ma is a Hollywoodtól északra lévő Burbank kisvárosban van. A Rockwell International, az United Technology és a Boeing után a Lockheed a negyedik az amerikai mammutvállalatok közül az ipari-katonai komplexum ún. „keménymagjában". Ez a cég gyártotta többek között az U—2-es kémrepülőgépeket és az F—104-es Starfightereket, valamint a Polaris és Poseidon rakéták elektromos tartozékait. Az „özvegycsinálónak” elkeresztelt Starfighterekből az NSZK 917, míg Hollandia 138 darabot vásárolt, s közülük 178 zuhant le, 85 pilóta halálát okozva. E gépek műszaki hibái, valamint a cég lemaradása a hadiipar csúcságában, a rakétatechnikában egyre jobban érződött a megrendelések DOKUMENTUMOK TÉNYEK alakulásában is. Míg 1919- ben 96 000 embert foglalkoztattak és a cég profitja kétmilliárd dollár körül volt, addig 1975-ben már csak 59 000 embernek tudtak munkát adni, és a tiszta haszon 23,2 millió dollárra zsugorodott. Ekkor 250 millió dolláros állami hitelt, „pénzügyi injekciót“ kapott a cég az Orion P—3 C típusú tengeri felderítő gépek sorozatgyártására. Ugyanakkor folytatták a Hercules C—130-as katonai szállítógép, valamint a Tri- Star polgári személyszállító gyártását is. Mivel a „pénzügyi injekció“ csak az említett felderítő gépekre vonatkozott, kénytelenek voltak régebbi termékeik versenyképességét más úton egyengetni. Ekkor folyamodtak szélesebb körben a csúszópénzek módszeréhez, egyes országok repülőgépvásárlással megbízott tisztviselőinek, katonatisztjeinek lekenyerezéséhez. A vizsgálatban fordulópontot jelentő titokzatos öngyilkosság után Church szenátor egy kis zöld könyvecskét mutatott be az amerikai tévénézőknek. Szerzője Felix Hauser, az amerikai titkosszolgálat egykori tisztje, aki a Lockheed nyugat-németországi képviselője volt a nagy Starfighter-üzlet idején. Nem tudni miért, összekülönbözött a cég vezetőivel, és 1964-ben kilépett tőlük, majd megírta naplóját az üzletkötések kulisszatitkairól, amelyet a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátott. Az említett tv-adás után William Simon, az USA akkori pénzügyminisztere 300 szövetségi adóellenőr kiküldetését helyezte kilátásba, amenynyiben a Lockheed képviselői továbbra is tagadnának. Ekkor A. C. Kotchian, a cég második embere, a külföldi eladások szakértője beismerte, hogy 22 millió dollár „csúszópénzt“ juttattak külföldi politikusoknak, katonai vezetőknek és pártoknak. Pár nap múlva azonban már 24,4 millióra nőtt a bevallott összeg. A legtöbb pénz Japánban az NSZK-ban és Olaszországban talált gazdára. A TriStar gépek vásárlásának megkönynyítéséért körülbelül 10 millió dollárt kaptak egyes japán politikusok. Az olasz hadügyminisztérium egyes tisztviselőinek 2 millió dollárt juttattak 14 Hercules szállítógép megvásárlása után. Az NSZK-ban is többmillió dolláros ajándékokkal „leptek meg" egyes katonatiszteket és politikusokat, annak idején, a Starfighter bussines nyélbeütésekor. De a lavina nem állt meg itt. A vizsgálat fényt derített a spanyol üzletre is, amelynek során állítólag 1,3 milliót utaltak ki a 20 db, Hercules megvételében közreműködő kormányhivatalnokoknak, s több, eddig még kibogozatlan szál vezet Kolumbia, Hollandia, Hong- Kong, Svédország, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika és Görögország egykori katonai beszerzői felé is. E. Hauhton a cég elnöke és Kotchian alelnök benyújtotta a lemondását, el is fogadták, de szolgálataikra továbbra is igényt tart a Lockheed, ezentúl tanácsadói minőségben vesznek részt a „piackutatásban“. Elvégre, nem nélkülözhetik őket éppen most, miután Kanada és Japán felmondta a legbiztosabbnak vélt, állami támogatással nyélbeütött üzletükre vonatkozó előzetes szerződést. 60 darab Orion felderítőgépről van szó! — valakinek ezeket is el kell majd adni. (Folytatjuk) Nagy L. Róbert AZ ÉN TOLLBARÁTOM Pár éve levelezek egy belga diáklánnyal. Leveleiben az iskoláról és a rendszeréről ír sokat. Szerény büszkeséggel tudatja, ha valamelyik félévben az osztályelsőségért folyó küzdelemből győztesen kerül ki. Gyakran panaszkodik az infláció nyavalyájáról, az energiaválságról, a gyakori árvizekről és arról is, hogy mennnyire ki vannak szolgáltatva a krumpli áremelkedésének. Az iskola elvégzése után áruházban szeretne dolgozni. A fentiekre alapozva hívtam: „Gyere hozzánk, városunkban hatalmas és modern áruház épül. Nyelvtudásodat nagyszerűen gyümölcsöztethetnéd. Én nem tudom, hogy gyakorlatilag mi az infláció, a gáz és a villany IGAZ TÖRTÉNETEK ára, nagystílűen számítva, fele a tiéteknek...“ A válasz nem váratott sokáig magára és józanító volt. „Hello mini beste Stefaan, nagyon aranyos vagy. Én nem vagyok nagy patrióta, azonban meg kell írjam: itt születtem, itt nevelkedtem, itt járok iskolába, szeretem szüleimet és a vidéket. Hazánkban sok az ellentmondás, a kapitalizmus bizonyos individualizmust szül, de hisszük, hogy javulni fog a helyzet...“ A földrengés után hamarosan levelet kaptam tőle, amelyben mély együttérzéssel őszinte részvétét fejeze ki a természeti csapás áldozatai iránt és remélte, hogy városomat nem érintette komolyabban a katasztrófa. Úgy érzem mégiscsak patrióta az én tollbarátom, méghozzá a javából... Bányai István, Kolozsvár-Napoca Ifjú munkásul • így indult első próbaútjára az ENTREPRISE, a világ első űrrepülőgépe. 1979 tavaszáig, amikorra első űrutazását tervezik, még öt próbautat tesz meg. Akkor rakéta „hátán“ fog a világűrbe jutni. Előnye, hogy repülőgépként térhet vissza és további űrutazásokra is felhasználható. A probléma csak az, hogy katonai célokra pontosan olyan kiválóan alkalmas, mint űrkutatásra, s nincs garancia arra, hogy nem éppen katonai célból fogják előbb bevetni. ÖT NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN 2. A MLADY SVETNÉL Prága központjában keskeny és meglehetősen forgalmas utcában van a Mlady Svet szerkesztősége, egy fedél alatt a napilap Mlada Frontéval és a nyomdával. A viszonylag öreg épület nem valami mutatós, én mégis jól megnézem magamnak, hogy szükség esetén egyedül is felismerjen. Kívülről nem néz ki újságok székházának, belül viszont a falakat borító plakátok, rajzok, karikatúrák igen hangulatossá varázsolják a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség hetilapjának szerkesztőségét. Sajnálni meg igazán nem kell őket ,mert a szürke külső csak az épületre jellemző, a lapra távolról sem. A kopott falak nem szegénységet takarnak. Sőt. A Mlady Svet kimondottan „jól szituált" lapnak tekinthető. Az ízlésesen berendezett főszerkesztői szobában — látszik rajta,hogy itt nő az úr! —, Olga Csermakova főszerkesztő és Oldrich Kubolo a helyettese, elmondják, hogy védelmezőségüket nemcsak a 400 000-es átlagpéldányszám biztosítja, változatos és különleges mellékakcióik is sokat hoznak a konyhára. Van például három versenylovuk! Néhány évvel ezelőtt Century nevű paripájuk országos versenyt is nyert. A hűséges jószág egymaga évente 200 000 korona tiszta hasznot „futott" a lapnak. Ma már kevesebbel is beérik, örvendenek, ha Century leszármazottai megfognak egy-egy harmadik helyet. Viszont jelenleg is számos cseh zsoké versenyez a Mlady Svet színeiben... Vagy ott van a diszkóklubjuk. A lemezlovas a lap művelődési rovatának a vezetője. Együttműködnek a híres Supraphon hanglemezgyárral, évente 8—10 lemezt adnak ki főként az olvasók kérésére. A borítót a lap grafikusa készíti, zenei szerkesztőjük jegyzetet ír hozzá, és kész az album. Van egy nagy tekintélynek örvendő sorozatuk: A zene géniuszai. Bach, Mozart, Smetana, Beethoven legszebb műveit adják ki azzal a céllal, hogy a fiatalokkal megszerettessék a szimfonikus muzsikát. Bach-ot például a híres gitárművész, Mikulka tolmácsolásában adták ki, óriási sikerrel. Persze könnyű zenét is lemezre vesznek, s verseket a legjobb szavalóművészek közreműködésével A lapban természetesen nagy teret szentelnek az albumok bemutatásának, riportokat készítenek az előadókkal, művészekkel, s így olyan lemezekre is szereznek vevőt, amelyekre a Supraphon egymaga nem találna. Mindez persze a lapnak is jó hírverés, amire szükségük is van, tekintettel arra, hogy Csehszlovákiában sok az ifjúsági, főleg műszaki és sportszínezetű kiadvány, nagy a „konkurrencia". De a legjobb reklám maga a lap gazdag tartalma, univerzális profilja, magas publicisztikai színvonala. Vendéglátóim leplezetlen büszkeséggel beszéltek arról, hogy a Mlady Svet a cseh újságírás legkiválóbb erőit tömöríti, hozzájuk bekerülni rangot jelent. A munkatársak számára korhatár nincs, a fiatalosságot írásban, ötletességben várják el tőlük. S ez, nem volt nehéz megállapítanom, nem is hiányzik a „Fiatal Világ”ból. A színvonalra jellemző, hogy a tavalyi Julius Fucik pályázaton, a csehszlovák újságírók minden évben kiírt országos versenyén a második és harmadik díjat Mlady Svstesek nyerték. Legeredetibbnek a III. díjas Karel Krittka riporteri ötletét találtam. Fiatalokkal, javarészt iskolásokkal és diákokkal bejárta a második világháborús partizánok útját Morvaországban és Szlovákiában. Az akció érdekessége, hogy igyekeztek mindenben utánozni a partizánok 30 évvel korábbi golgotáját- márciusban rendezték, kellemetlen időjárási viszonyok között, a fiatalok nem tudták, hol a cél, ezt csak a vezetőjük ismerte. Viszont úgy kellett eljutniuk oda, hogy az őket szabályszerűen üldöző rendőrök ne találjanak róluk. Kritika az expedícióról irt riportot. Érkezésem estéjén Oldrich Kubala vendégelt meg az ilyen cserelátogatások alkalmával szokásos díszvacsorán. Amikor megmondták, hogy a kínai étterembe visznek, gondolatban azzal vigasztaltam magam, sebaj, este úgysem egészséges jóllakni, majd reggel bepótolom... Máig sem tudom, mi volt az pontosan, amit feltálaltak, de se azelőtt, se azóta ilyen jól nem lakmároztam. Az egyik fogásban apróra vágott disznóhús, bambusznád és búrmogyoró volt leöntve valami finom, pikáns szósszal. Ismeretlen nevű, kitűnő bort ittunk rá, étvágygerjesztőnek pedig becherovkát. Amolyan nemzeti ital ez ott, mint nálunk a cujka, növénykivonatból készül, likőrszerű. Hogy pontosan milyen növényekből főzik, azt nemcsak az olvasók nem fogják tőlem megtudni — egész Csehszlovákiában hiába kiváncsiak rá az emberek. Receptjét mindössze a feltaláló Becher-család két tagja ismeri, talán le sincs írva. A két Becher ezért sem hajón, sem repülőn, sem vonaton, sem autóval nem utazhat együtt, nehogy mindkettőjüket baleset érje, és sírba vigyék külföldön is híres készítményük titkát... A 39 éves főszerkesztő helyettes egyébként négy gyermekes családapa, és szegről végre rokona Kubala Lászlónak, a spanyol labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának. Oldrich a szlovákiai Kromefizben született, nyolcéves gyermekként ott élte meg a felszabadulást, amit a román csapatok hoztak el falujukba. — A falu szélén laktunk — idézett emlékeiből barátom —, házunk előtt a németek védősáncot ástak. Családunk a pincébe menekült, de amikor az ostromot előkészítő tüzérség szétlőtte a házat, kifutottunk a földekre. Egy gránáttölcsérben lapultunk reggeltől délután négy óráig, amikorra a felszabadító román csapatok kiűzték Kromerizből a hitleristákat. Azóta örök hálát érzek a testvéri román nép iránt... Hálaérzetét és életének ezt a felejthetetlen epizódját meg is írta egy publicisztikai visszaemlékezésben, amelyet Románia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából közölt a Mlada Frontában. Amikor Oldrich befejezte emlékezését, egyszerre emeltük koccintásra poharainkat, s Erzsébet tolmácsolása most első ízben volt fölösleges köztünk: mindketten népeink barátságára gondoltunk. (Folytatjuk) Bodor Gy. Tamás