Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-22 / 20. szám

(folytatás az 1. oldalról) nők országában teszünk, újabb szakaszt jelent a román-lengyel együttmű­ködés fejlesztésében, oly­módon, hogy az igazi pél­daképe legyen a szocia­lizmust építő és népeik boldogságát és jólétét ó­­hajtó államok közötti új kapcsolatoknak. Gondo­lom, Gierete elvtárs e­­gyetért velem abban: munkálkodjunk úgy, te­gyünk meg mindent azért, hogy pártjaink és orszá­gaink együttműködésének teljes hasznát lássa mind­két ország munkásosztá­lya, a román nép és a lengyel nép.“ A tárgyalások eredmé­nyei valóban kiemelke­­dőek mind a politikai, mind a gazdasági együtt­működés továbbfejleszté­se szempontjából. A ro­mán-lengyel politikai e­­gyüttműködés fellendíté­sét új, nagy jelentőségű közös dokumentum segíti ezentúl elő: a Román Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, Románia Szocia­lista Köztársaság és a Lennel Népköztársaság együttműködésének erő­sítéséről és elmélyítéséről szóló Nyilatkozat. Ez a dokumentum leszögezi: „A román-lengyel barát­ság tartós és megbontha­tatlan. Gyökerei vissza­nyúlnak a román és a lengyel nép történelmi­­múltjába és közös harci hagyományaiba, abba a kölcsönös segélynyújtásba és testvéri szolidaritásba, amely a két ország forra­dalmi és munkásmozgal­mai között jött létre a fa­sizmus ellen, a nemzeti és társadalmi szabadságért folytatott küzdelemben.“ A jelen és a jövő felada­tait pedig így összegezi: a két párt, valamint a két ország, „amelyeket a kö­zös marxista-leninista i­­deológia, az új társada­lom építésének azonos céljai és törekvései tűz­nek össze, a továbbiak­ban is mindent megtesz­nek a barátság és a köl­csönösen előnyös együtt­működés fejlesztéséért és elmélyítéséért a román, és a lengyel nép, a szocialista államok egységének erő­södése javára, a szocia­lizmus és a béke nemes eszményeinek diadaláért.“ A tárgyalások a gazda­sági együttműködés fej­lesztése szempontjából is rendkívül gyümölcsözőek­­nek bizonyultak. Nem ke­vesebb, mint hét hosszú lejáratú gazdasági meg­állapodás született, ame­lyek révén megvalósítha­tóvá válik az a közös ó­­haj, hogy Románia és Lengyelország gazdasági cseréi a jelenlegi­ ötéves terv végére elérjék a 3,3 milliárd rubelt, a terve­zett 2,8 milliárd rubel he­lyett. Ez elsősorban a fémipar és a gépgyártó i­­par terén való együttmű­ködés sokrétűbbé tétele révén válik valóra, de a mostani megállapodások nyomán újabb területek nyíltak meg a kooperáció számára a vegyiparban, az élelmiszeriparban, a mezőgazdaság és a szállí­tás terén is, s a román­­lengyel gazdasági együtt­működési kormánybizott­ság azt a feladatot kapta, hogy a két ország közpon­ti tervezési szerveivel kö­zösen dolgozza ki a ro­mán-lengyel gaz­dasági és műszaki-tudományos e­­gyüttműködés alapvető fejlesztési irányait egé­szen 1985-ig. Ahhoz, hogy e nagysza­bású együttműködési ter­vek jó körülmények kö­zött válhassanak valóra, ösztönözni kell a román és a lengyel dolgozók kö­zötti közvetlen kapcsola­tokat. Ebből a meggondo­lásból tartották a lengyel­román barátsági nagygyű­lést Katowicében, a len­gyel munkásosztály lege­rősebb, legnagyobb oszta­gának központjában, a lengyel nehézipar felleg­várában, s mindkét párt- és állami vezető beszédé­ben kitért arra, hogy az eredményes párt és álla­mi szinten folyó tapasz­talatcseréket ki kell ter­jeszteni a szakszerveze­tek, az ifjúsági szerveze­tek és más tömegszerve­zetek közötti kapcsolatok területére is. VERSENY­­KÉPESSÉG - CSÚSZÓ­PÉNZZEL • Az igazgató elszólta magát • Felix Hauser naplója • A lavina még nem állt meg • A nyugati világ mam­­mutcégei közötti ádáz konkurrencia­harc egyik jellegzetes formája az üzletfelek lefizetése, csú­szópénzek juttatása e­­gyes kulcspozícióban lé­vő személyiségeknek, így akarnak megtartani vagy megszerezni újabb piaco­kat, milliós megrende­léseket. Persze, a világ­szerte érvényben lévő törvények még nem szentesítették a termékek reklámozásának ezt a formáját, s kilátás sincs arra, hogy megváltozna a helyzet. A lavina 1975 nyarán­ indult el, amikor az USA szenátusának egyik al­bizottsága vizsgálatot in­dított egyes amerikai nagyvállalatok viselt dol­gairól. A Frank Church szenátor által vezetett bizottság a Northrop re­pülőgépgyár kiadásainak harmincmillió dolláros gyanús tételét firtatta, amelyet állítólag — a gyár termékeinek eladá­sát szolgáló kedvező lég­kör kialakítására hasz­náltak fel — több ázsiai és latin-amerikai ország­ban. A keresztkérdések­be gabalyodott Millar igazgató véletlenül szólta el magát, hogy a vetély­­társ Lockheed cég is u­­gyanígy szerez piacot á­­rujának külföldön. Ezu­tán idézték a bizottság elé a Lockheed vezetőit, akik heteken át tagad­tak, amíg az egyik tár­gyalás előtt, arról érke­zett hír, hogy Robert Waters, a cég pénzügyi főnöke agyonlőtte ma­gát. Ez az öngyilkosság aztán menthetetlenül a Lockheed-panamára te­relte az amerikai és a világsajtó figyelmét. A Lockheed Aircraft Corporation kaliforniai repülőgépipari konszernt 1932-ben alapították, szék­helye ma is a Hollywood­tól északra lévő Burbank kisvárosban van. A Rock­well International, az U­­nited Technology és a Boeing után a Lockheed a negyedik az amerikai mammutvállalatok közül az ipari-katonai komple­xum ún. „keménymagjá­ban". Ez a cég gyártotta többek között az U—2-es kémrepülőgépeket és az F—104-es Starfightereket, valamint a Polaris és Po­seidon rakéták elektro­mos tartozékait. Az „özvegy­csinálónak” elkeresztelt Starfighterek­­ből az NSZK 917, míg Hollandia 138 darabot vá­sárolt, s közülük 178 zu­hant le, 85 pilóta halálát okozva. E gépek műszaki hibái, valamint a cég lemaradása a hadiipar csúcságában, a rakéta­­technikában egyre jobban érződött a megrendelések DOKUMENTU­MOK TÉNYEK alakulásában is. Míg 19­19- ben 96 000 embert foglal­koztattak és a cég profitja kétmilliárd dollár körül volt, addig 1975-ben már csak 59 000 embernek tud­tak munkát adni, és a tiszta haszon 23,2 millió dollárra zsugorodott. Ek­kor 250 millió dolláros ál­lami hitelt, „pénzügyi in­jekciót“ kapott a cég az Orion P—3 C típusú ten­geri felderítő gépek so­rozatgyártására. Ugyan­akkor folytatták a Hercu­les C—130-as katonai szál­lítógép, valamint a Tri- Star polgári személy­­szállító gyártását is. Mivel a „pénzügyi injekció“ csak az említett felderítő gé­pekre vonatkozott, kény­telenek voltak régebbi termékeik versenyképes­ségét más úton egyenget­ni. Ekkor folyamodtak szélesebb körben a csú­szópénzek módszeréhez, egyes országok repülő­gépvásárlással megbízott tisztviselőinek, katona­tisztjeinek lekenyerezé­séhez. A vizsgálatban fordu­lópontot jelentő titokza­tos öngyilkosság után Church szenátor egy kis zöld könyvecskét muta­tott be az amerikai té­vénézőknek. Szerzője Fe­lix Hauser, az amerikai titkosszolgálat egykori tisztje, aki a Lockheed nyugat-németországi kép­viselője volt a nagy Star­­fighter-üzlet idején. Nem tudni miért, összekülön­bözött a cég vezetőivel, és 1964-ben kilépett tő­lük, majd megírta nap­lóját az üzletkötések ku­lisszatitkairól, amelyet a vizsgálóbizottság rendel­kezésére bocsátott. Az említett tv-adás után William Simon, az USA akkori pénzügyminisz­tere 300 szövetségi adó­ellenőr kiküldetését he­lyezte kilátásba, ameny­­nyiben a Lockheed kép­viselői továbbra is tagad­nának. Ekkor A. C. Kotchian, a cég második embere, a külföldi eladá­sok szakértője beismer­te, hogy 22 millió dol­lár „csúszópénzt“ jut­tattak külföldi politi­kusoknak, katonai veze­tőknek és pártoknak. Pár nap múlva azonban már 24,4 millióra nőtt a be­vallott összeg. A legtöbb pénz Japán­ban az NSZK-ban és Olaszországban talált gaz­dára. A TriStar gépek vásárlásának megköny­­nyítéséért körülbelül 10 millió dollárt kaptak e­­gyes japán politikusok. Az olasz hadügyminiszté­rium egyes tisztviselői­nek 2 millió dollárt jut­tattak 14 Hercules szál­lítógép megvásárlása u­­tán. Az NSZK-ban is többmillió dolláros a­­jándékokkal „leptek meg" egyes katonatiszteket és politikusokat, annak ide­jén, a Starfighter bussi­­nes nyélbeütésekor. De a lavina nem állt meg itt. A vizsgálat fényt derített a spanyol üzletre is, a­­melynek során állítólag 1,3 milliót utaltak ki a 20 db, Hercules megvételé­ben közreműködő kor­mányhivatalnokoknak, s több, eddig még kibogo­­zatlan szál vezet Kolum­bia, Hollandia, Hong- Kong, Svédország, Sza­­úd-Arábia, Dél-Afrika és Görögország egykori ka­tonai beszerzői felé is. E. Hauhton a cég el­nöke és Kotchian alel­­nök benyújtotta a le­mondását, el is fogad­ták, de szolgálataikra to­vábbra is igényt tart a Lockheed, ezentúl ta­nácsadói minőségben vesznek részt a „piac­kutatásban“. Elvégre, nem nélkülözhetik őket éppen most, miután Ka­nada és Japán felmondta a legbiztosabbnak vélt, állami támogatással nyél­beütött üzletükre vo­natkozó előzetes szer­ződést. 60 darab Orion felderítőgépről van szó! — valakinek ezeket is el kell majd adni. (Folytatjuk) Nagy L. Róbert AZ ÉN TOLLBARÁTOM Pár éve levelezek egy belga diáklánnyal. Leve­leiben az iskoláról és a rendszeréről ír sokat. Sze­rény büszkeséggel tudatja, ha valamelyik félévben az osztályelsőségért folyó küzdelemből győztesen kerül ki. Gyakran pa­naszkodik az infláció nyavalyájáról, az ener­giaválságról, a gyakori ár­vizekről és arról is, hogy mennnyire ki vannak szol­gáltatva a krumpli áre­melkedésének. Az iskola elvégzése után áruházban szeretne dolgozni. A fentiekre alapozva hívtam: „Gyere hozzánk, városunkban hatalmas és­ modern áruház épül. Nyelvtudásodat nagysze­rűen gyümölcsöztethet­­néd. Én nem tudom, hogy gyakorlatilag mi az inflá­ció, a gáz és a villany IGAZ TÖRTÉNETEK ára, nagystílűen számítva, fele a tiéteknek...“ A válasz nem váratott sokáig magára és józaní­­tó volt. „Hello mini beste Ste­­faan, nagyon aranyos vagy. Én nem vagyok nagy patrióta, azonban meg kell írjam: itt szü­­lettem, itt nevelkedtem, itt járok iskolába, szere­tem szüleimet és a vidé­ket. Hazánkban sok az ellentmondás, a kapitaliz­mus bizonyos individua­lizmust szül, de hisszük, hogy javulni fog a hely­zet...“ A földrengés után ha­marosan levelet kaptam tőle, amelyben mély e­gyüttérzéssel őszinte rész­vétét fejeze ki a termé­szeti csapás áldozatai i­­ránt és remélte, hogy vá­rosomat nem érintette komolyabban a katasz­trófa. Úgy érzem mégiscsak patrióta az én tollbará­­tom, méghozzá a javából... Bányai István, Kolozsvár-Napoca Ifjú munkásul • így indult első próba­­útjára az ENTREPRISE, a világ első űrrepülőgé­pe. 1979 tavaszáig, ami­korra első űrutazását ter­vezik, még öt próbautat tesz meg. Akkor rakéta „hátán“ fog a világűrbe jutni. Előnye, hogy repü­lőgépként térhet vissza és további űrutazásokra is felhasználható. A prob­léma csak az, hogy kato­nai célokra pontosan olyan kiválóan alkalmas, mint űrkutatásra, s nincs garancia arra, hogy nem éppen katonai célból fog­ják előbb bevetni. ÖT NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN 2. A MLADY SVETNÉL Prága központjában keskeny és meglehetősen forgal­mas utcában van a Mlady Svet szerkesztősége, egy fedél alatt a napilap Mlada Frontéval és a nyomdával. A viszonylag öreg épület nem valami mutatós, én mégis jól megnézem magamnak, hogy szükség esetén egyedül is felismerjen. Kívülről nem néz ki újságok székházának, belül viszont a falakat borító plakátok, rajzok, karikatú­rák igen hangulatossá varázsolják a Csehszlovák Szo­cialista Ifjúsági Szövetség hetilapjának szerkesztőségét. Sajnálni meg igazán nem kell őket ,mert a szürke külső csak az épületre jellemző, a lapra távolról sem. A ko­pott falak nem szegénységet takarnak. Sőt. A Mlady Svet kimondottan „jól szituált" lapnak tekinthető. Az íz­lésesen berendezett főszerkesztői szobában — látszik rajta,hogy itt nő az úr! —, Olga Csermakova főszerkesz­tő és Oldrich Kubolo a helyettese, elmondják, hogy védelmezőségüket nemcsak a 400 000-es átlagpéldány­­szám biztosítja, változatos és különleges mellékakcióik is sokat hoznak a konyhára. Van például három versenylovuk! Néhány évvel ezelőtt Century nevű paripájuk országos versenyt is nyert. A hűséges jószág egymaga évente 200 000 korona tiszta hasznot „futott" a lapnak. Ma már kevesebbel is be­érik, örvendenek, ha Century leszármazottai megfognak egy-egy harmadik helyet. Viszont jelenleg is számos cseh zsoké versenyez a Mlady Svet színeiben... Vagy ott van a diszkóklubjuk. A lemezlovas a lap művelődési rovatá­nak a vezetője. Együttműködnek a híres Supraphon hanglemezgyárral, évente 8—10 lemezt adnak ki főként az olvasók kérésére. A borítót a lap grafikusa készíti, zenei szerkesztőjük jegyzetet ír hozzá, és kész az album. Van egy nagy tekintélynek örvendő sorozatuk: A zene géniuszai. Bach, Mozart, Smetana, Beethoven legszebb műveit adják ki azzal a céllal, hogy a fiatalokkal meg­szerettessék a szimfonikus muzsikát. Bach-ot például a híres gitárművész, Mikulka tolmácsolásában adták ki, óriási sikerrel. Persze könnyű zenét is lemezre vesznek, s verseket a legjobb szavalóművészek közreműködésével A lapban természetesen nagy teret szentelnek az albu­mok bemutatásának, riportokat készítenek az előadók­kal, művészekkel, s így olyan lemezekre is szereznek ve­vőt, amelyekre a Supraphon egymaga nem találna. Mindez persze a lapnak is jó hírverés, amire szüksé­gük is van, tekintettel arra, hogy Csehszlovákiában sok az ifjúsági, főleg műszaki és sportszínezetű kiadvány, nagy a „konkurrencia". De a legjobb reklám maga a lap gazdag tartalma, univerzális profilja, magas publi­cisztikai színvonala. Vendéglátóim leplezetlen büszke­séggel beszéltek arról, hogy a Mlady Svet a cseh új­ságírás legkiválóbb erőit tömöríti, hozzájuk bekerülni rangot jelent. A munkatársak számára korhatár nincs, a fiatalosságot írásban, ötletességben várják el tőlük. S ez, nem volt nehéz megállapítanom, nem is hiányzik a „Fiatal Világ”ból. A színvonalra jellemző, hogy a ta­valyi Julius Fucik pályázaton, a csehszlovák újságírók minden évben kiírt országos versenyén a második és harmadik díjat Mlady Svst­esek nyerték. Legeredetibb­­nek a III. díjas Karel Krittka riporteri ötletét találtam. Fiatalokkal, javarészt iskolásokkal és diákokkal bejár­ta a második világháborús partizánok útját­­ Morvaor­szágban és Szlovákiában. Az akció érdekessége, hogy igyekeztek mindenben utánozni a partizánok 30 évvel korábbi golgotáját- márciusban rendezték, kellemetlen időjárási viszonyok között, a fiatalok nem tudták, hol a cél, ezt csak a vezetőjük ismerte. Viszont úgy k­ellett el­jutniuk oda, hogy az őket szabályszerűen üldöző rendőrök ne találjanak róluk. Kritika az expedícióról­ irt riportot. Érkezésem estéjén Oldrich Kubala vendégelt meg az ilyen cserelátogatások alkalmával szokásos díszvacso­rán. Amikor megmondták, hogy a kínai étterembe visznek, gondolatban azzal vigasztaltam magam, se­baj, este úgysem egészséges jóllakni, majd reggel bepótolom... Máig sem tudom, mi volt az pontosan, amit feltálaltak, de se azelőtt, se azóta ilyen jól nem lakmároztam. Az egyik fogásban apróra vágott disznó­­hús, bambusznád és búrmogyoró volt leöntve valami finom, pikáns szósszal. Ismeretlen nevű, kitűnő bort ittunk rá, étvágygerjesztőnek pedig becherovkát. Amo­lyan nemzeti ital ez ott, mint nálunk a cujka, növény­kivonatból készül, likőrszerű. Hogy pontosan milyen növényekből főzik, azt nemcsak az olvasók nem­ fogják tőlem megtudni — egész Csehszlovákiában hiába ki­váncsiak rá az emberek. Receptjét mindössze a felta­láló Becher-család két tagja ismeri, talán le sincs írva. A két Becher ezért sem hajón, sem repülőn, sem vonaton, sem autóval nem utazhat együtt, nehogy mindkettőjüket baleset érje, és sírba vigyék külföldön is híres készítményük titkát... A 39 éves főszerkesztő helyettes egyébként négy gyermekes családapa, és szegről­ végre rokona Kubala Lászlónak, a spanyol labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának. Oldrich a szlovákiai Kromefiz­ben szü­letett, nyolcéves gyermekként ott élte meg a felsza­badulást, amit a román csapatok hoztak el falujukba. — A falu szélén laktunk — idézett emlékeiből ba­rátom —, házunk előtt a németek védősáncot ástak. Családunk a pincébe menekült, de amikor az ostromot előkészítő tüzérség szétlőtte a házat, kifutottunk a föl­dekre. Egy gránáttölcsérben lapultunk reggeltől délu­tán négy óráig, amikorra a felszabadító román csapa­tok kiűzték Kromeriz­ből a hitleristákat. Azóta örök hálát érzek a testvéri román nép iránt... Hálaérzetét és életének ezt a felejthetetlen epizód­ját meg is írta egy publicisztikai visszaemlékezésben, amelyet Románia felszabadulásának 30. évfordulója al­kalmából közölt a Mlada Frontában. Amikor Oldrich befejezte emlékezését, egyszerre emeltük koccintásra poharainkat, s Erzsébet tolmácsolása most első ízben volt fölösleges köztünk: mindketten népeink barátsá­gára gondoltunk. (Folytatjuk) Bodor Gy. Tamás

Next