Ifjúmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-39. szám)

1980-02-03 / 5. szám

­ A hét levele Щ „du. 5 órakor megtartjuk a műkedve­lő színjátszócsoport felfrissítésére szolgáló sze­lektáló vizsgát és ugyanezen a napon du. 7 órakor a folklóregyüttesbe a válogató ver­senyt! Bővebb felvilágosítás a titkárságon." — Halló! Titkárság? A színjátszással kapcsola­tosan szeretnék érdeklődni... — Igen ?! Ki­csoda?! Már betöltöttük a helyeket ...forma­ság az egész. De — történnek csodák. — Halló! Titkárság? Mi kell a népi együttesbe jutáshoz? — Majd meglátja! Próbálja meg. Mindenki a saját bőrén tapasztal igazán — érvel a vonal túlsó végéről ugyanaz a férfi­hang.­­ Mindezek ellenére, Klári bátorkodik megjelenni a versenyen, legfeljebb­­ újság­írónak adja ki magát. A tornaterem nagysá­gú helyiségben tíz lány és tizenhat fiú álldo­gál a népzenét üvöltő kazettafon körül. — Mi lesz, kérem?! Mozogjanak! Akinek nincs pár­ja, az egyedül. A mozgás, az számít — sür­geti a társaságot a bajuszos „háznagy" és el­hagyja a termet. — Nem táncoltok? — kér­dezi Klári a várakozóktól. — Kihez van sze­rencsénk? A sajtótól jött? — érdeklődik egy lány. — A, dehogy! Alibi, így engedtek be. Érdekel a vizsgáztatás. — Ja! Marhaság az egész! A helyek már mind foglaltak. Nem is kell ide tánctudás, azt az együttes tanítja. De fél kilenckor kezdődik a diszkó — mondja egy fiú. — Barátaim, sajnos, nincs üresedés — jön vissza a bajuszos. — Magácska jöjjön és vá­lasszon, párt magának — fordul Klárihoz. — Maguk is felszívódnak valahová, igaz? — int a hat pár nélküli fiúnak. — ...? — Tudja, egy kis tapintat, hogy úgy mondjam, újítás az egész. Lélektani masszázs. Mert ugye, kérem, vegyük például magácskát. Olyan egyedül jön, nem árt egy kis közös élmény. S a decin már mindenkinek lesz valakije. # Ez igen! Ki hinné, hogy ilyen pofonegyszerű minden: a tánctanfolyam csak trükk, „tapintat", ürügy a magányosok „összehozására". # Apa Ilona, Marosvásárhely • Csináld magad • KABÁT-PELERIN • A kabát pelerint vas­tag egyszínű vagy kockás szövetből a szabás­ • A KLASSZIKUS­­TORRES-TÍPUSÚ) GITÁR LE- minta szerint kiszabjuk, oldalait összevarrjuk ÍRÁSA • Sima hátú és elejű, arab nyolcas­­az AAI oldalt az A­ AT-gyel, a BBi oldalt a számunkhoz hasonló testű akusztikai doboz. Orbán Balázs korszerűsége Lapunk e száma, éppen Orbán Balázs szü­letésének évfordulóján jelenik meg, aki 1829. február 3-án született, tavasz jöttén, majd halálának 90. évfordulója április 19-én. Ke­reken hat évtizedet élt. Ennek felét romanti­kus beállítottságú életrajzíró képzeletet is túl­szárnyaló események töltötték ki, melyeknek színtere Egyiptomtól az Atlanti-óceánig terjed. A második három évtized, a sokoldalú, szívós munka jegyében telt el, hazájában. Személyisége azóta a közhelyként ható le­gendává válás mellett fogalommá vált: Or­bán Balázzsá. Hozzá fordul máig mindenki, ha Székelyfölddel csupán ismerkedni, vagy annak valamelyik sarkával, részletkérdésével foglalkozni kíván. Akárcsak a zoológus a Brehmhez. A köztudat A Székelyföld leírása írójaként, amolyan egykönyves szerzőként tart­ja számon. Próbáljuk meg ezt a keretet, né­hány gondolatát is idézve, kissé tágítani. „Az én szentjeim azok, akik elhaltak a sza­badság hirdetésében, a nép jogainak védel­mében." Nem a romantikus felbuzdulás szóvirága, — élete rá a bizonyíték. Egyben családi hagyo­mányok folytatója is. Bármennyire is restell­­te, a bizonyára Habsburg-hűségért egykor ka­pott báróságot (nem is használta), a család­ból Thököly Imre híve csakúgy kikerült, mint Washingtonnak az amerikai szabadságért küzdő katonája. A Székelyudvarhely melletti Lengyelfalván született, a közeli városban tanult, miközben már járogatni kezd a környékre. Csak tizen­hét éves, amikor Kőváry Lászlóval és Dósa Dániellel megismerkedve „a nagy kaland", a szülőföld alapos megismerésének gondolata az irogatni kezdő fiatalemberben tudatosulni kezd. A cél megvalósulására azonban másfél év­tized telik el a legmeglepőbb fordulatokkal. 1847-ben ugyanis félig-meddig görög édes­anyja a szülői örökség átvételére Konstanti­­nápolyba viszi. Következik a rácsodálkozás a török főváros palotáira, bejárja Görögorszá­got, és végig a Földközi-tenger partmentét Egyiptomig. Az itthoni 1848—49-es élet-halál küzdelem hírére másfél száz főnyi szabadcsa­patával hazafelé igyekszik, ám Vittinben már a világosi fegyverletételről értesül az emig­rációba kényszerülőktől. Megismerkedik Kos­suthtal. (Aki alighanem nagyrabecsülte, hi­szen még három évtizeddel utóbb is levélben rótta meg a Székelykeresztúriakat Orbán Ba­lázs kibuktatása miatt a képviselőszékből.) Si­kerül is lelepleznie a Kossuth meggyilkolására felbujtott, bérgyilkosokat, de az osztrák ható­ságok közbeavatkozására meg sem állhat Londonig. Az olasz forradalmár Mazzini és a francia szocialista történetíró Louis Blanc ba­rátsága formálja tovább szemléletét. Utóbbi­tól a tudományos kutatómunka módszerét sa­játítja el, miközben maga is naponta jegyze­tel a British Museum könyvtárában. Aztán ú­­jabb négy év következik és újabb valóban bensőséges barátság a francia irodalom óriá­sával, Victor Hugóval (aki kétszáz Orbán Ba­lázst kíván magának, hogy a császárságot megdönthessék). 1859-ben hazafelé indultában még részt vesz a 48-as honvédtábornok, Klapka György és Vasile Alecsandri román külügyminiszter­nek Erdély felszabadítását tervező tárgyalá­sán. A megkötött egyezmény azonban a Vic­tor Hugo által méltán gyűlölt III. Napóleon köpenyfordítása következtében ábrándként szétfoszlik, Orbán Balázsra pedig itthon az ifjúkori álom valóra váltása vár. Mindjárt a 60-as évek elején megjelenteti hatkötetes munkáját Utazás Keleten címmel, majd két kö­tetben a Kelet tündérvilága általa fordított regegyűjteményt. Ez volt az erőpróba. Követ­kezik a kitartó terepmunka, búvárkodás. Hegycsúcsokra hág, várakat kutat és mér fel, öregeket kérdez ki, tájat, települést, népvise­letet, műemlékeket, ipartelepeket, fürdőhelye­ket fényképez. Kereken félezer települést ta­nulmányoz át a színhelyen, jórészben még a szétszórtan fellelhető levéltári anyag tömke­legén rágja át magát. Szülőföldjének Körösi Csom­a Sándora, az ifjúkori elhatározást va­lóra váltja. 1868—73 között hat kötetben meg­jelenik főműve. Teljes címe: A Székelyföld le­írása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. „Farkas Sándor munkája volt az én politi­kai hitvallásomnak kátéja . . . Előttem a nép­­szabadság a legnagyobb szentség." így érthető, ha különösképpen kitér az 1848—49-es eseményekre. Hangját csak ak­kor emelte fel, ha a megalkuvás vagy az áru­lás tényével került szembe. Igaz, ilyenkor vö­­rösmartys felindultsággal sújtottak szavai: „. . . Vipera volt, ki saját hazája szabadságá­ra tört, egyik szörnyneveltje a katonai despo­­tizmusnak" — írta az áruló Balázs Manóról. „Mily dúsan van e vidék megáldva a ter­mészettől!" A Székelyföld leírása nem mai értelemben vett monografikus munka. Szerzője az útle­írás módszerét használta. Az utazási napló írásának különben is erdélyi hagyományai voltak, ám ne feledjük, hogy minden idők leg­nagyobb geográfusának tartott Alexander Humboldt is művelte (egyébként emberi ma­gatartásukat, széles körű vizsgálódásukat ille­tően is sok a hasonlóság kettejük között), és utóbb Alexandru Vlahuţă Festői Romániája is hasonló módon íródott. Lépten-nyomon kísért óvatosság munkájá­ban, főleg földrajzi vonatkozásokban, pedig nem egy esetben meglepő korát megelőző felismerést rögzített tömör megfogalmazásban. Talán ez a szerénykedés volt az oka annak, hogy a földtudományok terén néhányszor méltatlanul elmarasztalták. Idézzük hát ellen­bizonyítékul három érdekes gondolatát: „Udvar-utcák vannak mindenütt a piacon és a város más részeiben is és ezért K. Vá­sárhelynek népességéhez viszonyítva kiterje­dése csekély“. „Baróth vásáros hely, s arra hivatott, hogy e vidék központi városává nője ki magát.“ „Addig a fával kíméletesen kell bánni, ked­ves atyafiak!" Az elsőben tömören közölve településszer­kezet és népsűrűség közti kapcsolatot ismert fel, a második valósággá lett napjainkban; a harmadik, az intés, mint tudjuk, napjainkban is időszerű. „Óh, gépészet, jöjjön el a te országod!" Igen, az iparosítás. Ebben látta a jövőt. Ezért fényképezett kohókat, jegyzett fel ás­ványkincslelőhelyeket, és még jókor figyelmez­tetett: „Ideje azért... a székely kivándorlás... megakadályozására gondolni, mit leginkább a gyáripar felvirágoztatása által lehet elérni . . .” Jelenünk ezen óhaj kiteljesedésének időszaka. A Székelyföld leírásának befejeztével marad még másfél évtizede. A munka folytatódik. Kiadja az Aranyosszéket is magába foglaló Torda város és környéke, valamint Tövis és környéke című munkáit. Részt vesz a Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztésében, ab­ban néprajzi közleményeket is közreadva. Kö­tetnyi kiegészítést ír meg A Székelyföld leírá­sa tervezett második kiadása számára, neki­fog Hunyad megyei anyagának gyűjtéséhez. Akadémikusnak választják, képviselősködik (természetesen a radikális 48-as politikus Ihász Dániel vezérsége alatt), Turinban felkeresi Kossuth Lajost, Párizsban az immár halott Victor Hugo sírjánál tiszteleg, itthon kollé­giumi alapítványt tesz. 1890 óta pihen csendesen a Székelyudvar­hely melletti Szejkefürdőn felállított faragott kapusor végénél emelkedő fejfás sír alatt. Töretlen helytállása, hűsége fiatalsága esz­ményeihez, jövőbe látása alapján igazi példa­kép, maradandó értékű művei ismereteink nem apadó kincsesbányái. Kónya Ádám A Visszhang ÚJRA POPLEXIKON-ÜGYBEN • A tavalyi 47. számban hibát fedeztem fel a Visszhang­ban. Bustya Sándor többek között „tudja", hogy az omegás Debreczeni , Debreceni. Nos, én is utána néztem (Disco, ghid-rock), ott ez szerepel. Mivel a könyvben sok az el­írás, eredetibb forráshoz folyamodtam (Sza­badidő c. lap). Ómega-riportban olvasom: „Debreczeni". Bástya tehát tévedett! • Demeter Tünde, Temesvár • • Mivel a pop­műfaj alapnyelve az angol, minden együttes oly nevet választ, ami angolul is „hangzik“. Egy példa: a magyarországi Beton nemrég Koronára változtatta a nevét. Nem fognak tőle jobban muzsikálni, viszont sikerül kihívni a nyomda ördögét, mely különösen vadászik a beat-világ szeszélyes névadás divatjaira. Ezért a sok elírás, helytelenül közölt név. Ez azonban mind nem lényeges, mit számít, hogy Debreczeni vagy Debreceni, az a fontos, hogy ért a dobok püföléséhez. Ne legyünk szőr­­szálhasogatók! • Dénes István, laşi ■ ■ ■ A SZERKESZTŐ ÜZEM­ • Dénes István hosz- TAPINTAT szó leveléből ennyit hasznosítottunk. Egyelőre nem látjuk értelmét, hogy a lexikon szócik­keit bővítsük. • В' B'i-gyel). Az ujjakat ne varrjuk össze, csak körben dolgozzuk el. Az élénk színű bélést is a szabásminta szerint szabhatjuk és az olda­lak összevarrása előtt rádolgozzuk a kiszabott szövetre • Keller Emese modellje. a Pályázat felső felén játszó nyakkal ellátva. A doboz há­ta és oldala készülhet juhar-, paliszander, ma­hagóni fából, fedele kizárólag rezonáns fe­nyőből. A nyak anyaga általában rétegezett juhar- vagy afrikai körtefa. Hangszerünk fe­jén található a mechanikai (hangoló) szerke­zet, párhuzamosan két sorra osztva, három­három kulccsal. A nyak alsó része félgömbö­lyűre van kiképezve, felső részét fémdróttal kromatikusan beosztott játszólap fedi (ében-, paliszander, körte­, juharfa). A játszólap le­nyúlik a doboz kerek hangnyílásáig. A hang­nyílástól pontosan meghatározott távolságra található a dobozra rögzített és kettős célt szolgáló húrtartó és pallószerkezet. A doboz külsejét különböző esztétikai és egyben funk­cionális intarziák fedik, főleg a felső peremet és a hangnyílás körülit. Céljuk megakadályoz­ni a faanyag esetleges hasadását, repedését. A doboz belső építési módja, mesterenként különböző bordarendszere, tartószerkezete ha­tározza meg elsősorban a hangszer akusztikai minőségét. Kívülről a hangszert esztétikai és funkcionális lakkréteg fedi . A gitár hathú­­ros, temperált pengetős hangszer. Húrjai ké­szülhetnek fémből, műanyagból vagy állat­bélből. Általánosan ismert kvárthangolása a legvastagabb húrtól felfelé a következő: E/mi/ — A/la/ — D/re/ — G/sol/ — H/si/ — E­/mi/ Hangszerünk összességében kb. három és fél oktávon biztosít játéklehetőséget. Legmélyeb­ben zengő szabad húrja 82,4 Hz (E—6), leg­magasabban zengő szabad húrja 329,6 Hz (E'—1). Természetesen, zenedaraboktól füg­gően, vannak ez alatt vagy e fölött hangolt gitárok is. A gitárkották, az olvasást megköny­­nyítendő, az ötvonalas kottában írandók, bár a jegyzett hangmagasságok tulajdonképpen egy oktávval lejjebb szólnak. (Következik: A GITÁR TARTÁSA) Kedves ifjúmunkás If­júmunkás 6 • FALRA HÁNYT BORSÓ Ezzel a feleimmel szeretnék közölni azokat a humoros hangvételű pályamunkákat, melye­ket ez év március 2-ig várunk tőletek. Az If­júmunkás hasábjait felajánljuk tehát minda­zoknak a fiatal tollforgatóknak, kiknek legfel­jebb két gépelt oldalnyi (két flekk, terjedelmű) humoros monológban, párbeszédben, karcolat­­szerű írásban stb. sikerül kipellengérezniük a még sokhelyütt tapasztalható bürokrata, nemtörődöm magatartást. S hogy szerkesztő­ségünket ne érhesse hasonló jellegű vád, si­etünk tudomásotokra hozni, hogy az arra ér­demes pályamunkákat nemcsak hogy közöljük a lapban, hanem honoráljuk is. Más szóval, aki leteszi a garast — honoráriumot vehet föl... Sőt, a képzeletbeli dobogóra június ele­jén fellépő — azaz a zsűri által legjobbnak vélt — három-négy versenyző könyvjutalmat is kap. Vegyétek tehát úgy, hogy a lövés eldördült, március 2-ig lehet „kocogni“. Utána pedig — hacsak felhívásunk nem lesz falra hányt bor­só — remélhetőleg kacagni is lehet A szerkesztőség Kiemes -mátikus Qíszmiskoczi ­ Egy szuszra • • „Didergő sulisok" jeligére: Minthogy nem írtátok meg, kik és hol, melyik suliban dide­regnek — csak forró együttérzésünkről bizto­síthatunk. Sovány vigasz, ám a „lúd" is ösz­­tövér volt. Tanulság: aki á-t mond, mondjon b-t is! • Szabó Marikának, Torockóra: „30 db. borítékból csak 10-en van ragasztó, a többi egyáltalán nem alkalmas zárt levél küldésére. Sok fiatal kedvét elveszik ezzel a levelezéstől. Kihez és hová forduljak? — A tettest, sajnos, nehéz kinyomozni (a szab­ványborítékokon rendszerint a rejtélyes 0130/79-es kódszám fedezi kilétét), de tán csak akad valaki Fehér megyében, aki az effajta bosszantó apróságokra is felfigyel. De ami biztos, az biztos: szerezz be egy üvegecs­­ke Pelicanolt. S ha minden szál szakad, meg­teszi a hagyományos tojásfehérje vagy a még takarékosabb csiriz! • Gyöngyössy Iza­bellának, Sepsiszentgyörgyre. A dohányzás ártalmával mindenki tisztában van. Azok is, akik a kék füst elleni dörgedelmeket elvből nem olvassák, vagyis a megrögzött dohányo­sok. Úgyhogy — sajnáljuk! • (­s­­a)

Next