Ifjúság, 1958 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1958-03-16 / 11. szám
UekoszóniOn a tavasz, isis 11 március 21-ét itták. Vörös zászlókat lengetett a szál a házakon, a tömeg ujjongott az utcákon. Kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A hír hallatára a csepeli szikratávíró állomásnál vörös katonák vették át a szolgálatot. Még meg sem melegedtek, amikor telefonon Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa jelentkezett. Kérte a távirászokat, hogy próbálják felvenni a kapcsolatot Moszkvával , Vladimír Iljics Leninnel, a Népbiztosok Tanácsa elnökével. A szikratávírónál éppen Dobos József távírász tartott szolgálatot. Az egykori fiatal t&vnász ura már 70 éves. Jó egészségnek örvend és a Rádiónál dolgoz.k. Dobos bácsi így emlékezik vissza a múlt— Kun Béla kérésére azonnal hívni kezdtem Moszkvát. Bekapcsoltam az adókészüléket. A billentyűn gyors egymásután adtam: TSR DE HB .. . Ez volt Moszkva egyezményes hívóidő. Kis idő múltán vételre kapcsoltam. A morzejelek nagy káoszában örömmel ismertem fel Moszkva hívójelét. Ez öt órakor történt. Moszkva türelmet kért. Körülbelül húsz perc múlva ismét jelentkezett Moszkva. Kíváncsian betűztem a német szöveget: „Lenin a készüléknél Kérem Kun Béla elvtársat a készülékhez." Kun Béla pillanatnyilag nem volt elérhető, s így Soós Ernő tudott vele a beszélgetni. Értesítette Lenint a magyar proletárdiktatúra győzelméről — meséli. Este nyolc órakor ismét jelentkezett Moskva. Kérték, hogy ismételjük meg az adást, mert légköri zavarok miatt rossz volt a vétel. Erre pótoltuk a órakor hiányzó részt. Kilenc közölték, hogy úgy adásainkat, mint a „Mindenkihez . . felhívást is jól vették. Ezt a „Mindenkihez.. adást német, francia, cseh és román nyelven közölték. Kun Béla, a Magyar Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa jelentette be a proltárdiktatúra győzelmét, és kérte a világ proletáriátusának segítségét. Később, 9 óra 10 perckor újból jelentkezett a moszkvai adó: „Itt Lenin. Üdvözlöm a Magyar Tanácsköztársaságot és kérem, biztosítsák az állandó összeköttetést.” Másnap Lenin ismét hívta 1,1 Kun Bélát. Érdeklődött, hogy valóban kommunista-e az új kormány, többségben vannak-e a kommunisták? Óvta a magyar kommunistákat attól, hogy mechanikusan utánozzák az orosz taktikát. Végül igazolásul, hogy valóban Kun Bélával beszél — kérte, közölje, hogy miről beszélgettek utoljára a Kremlben. — Abban az időben nagy dolog volt az állandó kapcsolat tartása, ilyen nagy távolságon. A rádiólámpát csak hírből ismerték és a szikratávírók kezelése nehézkes volt. Szikratávírónk 3000 méteres hullámhosszon dolgozott. Az antenna 130 méter magas, acélcsövekből készült, s csodájára jártak a műszaki emberek. Biztosítottuk az állandó távírókapcsolatot az első pro- moszkvai szikratávíró-ál- nKck állomáson azokban a napi pókban Makszim Jakovlevics f ' Szkítán tartott szolgálatot,ti atkxS-’ .■KSk és vette Dobos József morze á íarS'V’nt ■ kttnátm jeleit. Kezünkbe került MaX JSSjö ®'' Mgyarországra küldött levele, 7 HKR t, amely annak idején három évvel ezelőtt egy magyar * ■Rxse^íR újságban is megjelent. Hadd / ’W/'b idézzünk belőle: „Az ál-ti \ VfcCóLlomáson befejeztük a GZolgé- J WHHl a V.\|H| latot, külföldről nem nagyon ,\ f oívták Moszkvát. Egyszerre V , *> |* J ^ vsaik Budapest hivójelére fi • BimSrigyeltem fel. Azonnal telefonál X ^BnÍAHHeK. : tam a Külügyi Népbiztosságra és jelentettem a Magyar Tanácsköztársaság hívását. Kis idő múlva csengett a X1 Wp telefon, és személyesen Lenin y Vs . _ Jelentkezett. Valahogy így zaj- V 9 lőtt le Vele a beszélgetés: ti) 9 „Itt Lenin beszél. Értesítést (A I kaptam a Külügyi Népbiztos Ságtól, hogy rádiógrammot A '<3 Ki vesznek Budapestről. Jelentsék, hogyan fogják biztosítani V W j Magyarországgal az állandó f kapcsolatot. Tartsanak éjjel- nappal ügyeletet." Ü ’■ttijj befejezésül megadta lakása tt ‘ U telefonszámát, hogy éjjel U p is értesítsük, ha hír érkezik X * „ “ Budapestről. Fáradhatatlanul A - testük a magyarok hívását. I .* Nagyon sokszor voltunk ké Vei,sőbb kapcsolatban és nekünk v----------------------------------fájt legjobban, mikor elsőnek értesültünk a nagy veszteségről, a Magyar Tanácsköztárti Aszirtrfum IstVÓusaság leveréséről. A Tamás György A I süt a nap!... . Az emberek elfelejtik a telet, a ködöt, a kályhát, s boldogan hiszik azt, hogy ja már a tavasz! Ilyenkor megtelik sétálókkal és sétáltatokkal a körút, nap!A szombati utolsó óra utáni csengő is elhangzott már! A Veres Pálné leánygimnázium rv d. osztályának két csinos tanulója: Scheer Elvira és Zibrinyi Irén boldogan sütkéreznek a körúti napsütésben. Ni csik, milyen szép barka-ág és hóvirág! S pár perc múlva már kezükben a csokor. Virágot a virágnak!. j. sókkal a üunapart. Kisér*jfik el őket ezen a napsütéses szombat délután! A Múzeum-kert oldalán napozók serege, a lépcsőn sétáló, üldögélő szerelmesek. A három és féléves Erdélyi Sanyikét azonban csak a sárga homoktenger érdesüi. Várat épít belőle, tündérkastélyt.. . A Fővárosi Vízművek könyveléséből egyenesen a Jégbüfé felé vette útját Csillag Erzsébet. Előbb egy kis sütemény, s aztán ... nos, a kísértésnek nem lehet ellenállni. — Kérek egy forintos fagyit!. .. Somos Ágnes ^ Szalay landyzó lokwk koszorúa között — A Tavasz érkezése elé — Virágzó bokrok koszorúja között leheverték a gyepet, a gyenge szálak megtörve, álélva, haldokolva fekszenek. A tiprott virágok halott tündérek. Nem nyújtják többé sárga, kék szoknyás, karcsú testüket a fény felé a nemző porzók, csöpp bibék. Köztük két halott bogár szétlapítva, boltokban összeforrva, nászok a kegyetlen halál zsákmánya földbe, porba tiporva. S körül a bokrok bölcsen virágosinak, Illáinkat ontják tovább, hisz tudják, hogy sátrak alól boldogan szerelmespár osont odább. A hajnali derengés már talpon találta. Csendben öltözködni kezdett. Kati, fejét a párnába fúrva, mélyen, jóízűen aludt. Magára vette köpenyét és elindult a laktanya felé. A zord hideg pirosra csípte arcát. Nem fázott. Csak azért sem. A laktanyában munkához látott, de egyre csak a történteken járt az esze. A foglalkozások után újra beült irodájába. Szerette volna elmondani valakinek, hogy mi nyugtalanítja, mi bántja. Kinek lehetne mindezt elmondani, amikor még nem is győződött meg semmiről? Hirtelen indulni akart. Mégsem. Előbb Katival kell beszélni. Délután már nem bírta tovább. Úgy döntött, hazamegy és beszél a feleségével. Éppen fejére tette a sapkát és nyúlt a köpenyért, amikor nyílt az ajtó és belépett barátja, Bihari főhadnagy. Jókedvűen, derűsen, mosolyogva üdvözölte Kapcsost. Ő meg csak úgy hallgatagon, kissé morózusan válaszolt az üdvözlésre és köpenyét visszatette a helyére. — Mi történt? Mi van veled? — érdeklődött Bihari. — Mi lenne ... — Úgy nézel ki, mintha napok óta nem aludtál volna. Olyan vagy, mint akit besavanyítottak. Miért van ilyen rossz kedved? Csak nincs valami köztetek? — Köztünk? De igen ... és vontatottan kezdte mesélni . . . Bihari figyelmesen hallgatta Kapcsost. Ismerték egymást régen. Még a tiszti iskolában kötöttek barátságot. Azóta együtt dolgoznak, és egymás mellett laknak. A két fiatalasszony között is jó barátság szövődött. Tudta, hogy Bihari főhadnagy is szépen él asszonyával, boldogok, szeretik egymást. Talán nem is tudnának egymás nélkül élni. — Jó. Jó, barátom. Beszélj csak!Mondd el a panaszodat, mi is menjünk el. Ma úgyis szombat van. Elmegyünk a klubba. Benne vagy? Kapcsos főhadnagy bólintott ... (Elbeszélés)A klub éttermében Bihari ment elöl, utána Kapcsos. Elhaladtak az asztalok között és Bihari az egyik négyszemélyes asztalnál mindjárt meglátta őket. Kapcsos csak akkor vette észre a két fiatalasszonyt, amikor Bihari gyorsan leült felesége mellé. Majd elámult a a csodálkozástól. Nem fordulhatott vissza, mindenfelé ismerősök ültek. Csapdába került. Nem tehetett semmit. Esetlenül, tehetetlenül leült Kati mellé és mérgesen nézte a fehér asztalterítőt, sodorgatva a rojtjait. A finom vacsora alig csúszott le a torkán. Vacsora után pedig nem tudta mihez kezdjen. Bihsütné táncra kérte. Immel-ámmal állt fel és csak ennyit sziszegett foga között: „Jól összeesküdtek ellenem". Amikor visszaültek az asztalhoz, Bihariné beszélni kezdett. — Azt mondta Laci, hogy összeesküdtünk ellene és ezt sohasem bocsátja meg. — No, hallod — mondta Bihari jó hangosan. — Köszönetet kellene mondani azért, hogy tegnapelőtt is mi szórakoztattuk a feleségét. Mert Kati tegnapelőtt is velünk volt színházban. Kapcsosnak egyszeriben melege lett. Úgy érezte, mintha leforrázták volna. Csak árulpirult. Szégyellte, hogy mindenfélét gondolt hűséges feleségéről. Szemük találkozott és a következő percben már együtt táncoltak a terem közepén. Úgy érezte, hogy még sohasem állott ilyen közel asszonyához... — Vége —