Ifjúság, 1945 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1945-08-13 / 1. szám
2 remtsünk, amelybe csak a legfejlettebbek és csak a legjobbak kerülhetnek be. Evvel elzárnánk az ifjúság széles rétegei elől annak, a lehetőségét, hogy megváltozzanak, hogy mások legyenek... Mi igenis azt akarjuk, hogy szervezeteink tömegszervezetek legyenek, a magyar ifjúság tömegszervezetei. Erre vettük az irányt, és a jövőben is e felé fogunk haladni. Természetes, hogy sok olyan kerül közénk, akinek talán nem lenne közöttünk a helye, és hogy sok olyan van közöttünk, aki gondolkodásánál és magatartásánál fogva ma még zavart okoz. De ha egyáltalában vádolhatunk valakit azért, hogy egyes MADISZ szervezetekben nem megfelelő a szellem és nem megfelelő az ottlévő fiatalok magatartása, akkor elsősorban azokat okolhatjuk, akik így nevelték a magyar fiatalokat, s akik olyan válságba sodorták, mint az elmúlt háború. Bűnösök azok, akik ilyenné tették a magyar ifjúságot. A mi célunk az, hogy akit csak lehet, demokratikus szelleművé neveljünk; még azokat is, akik zavart és bajt okoznak szervezeteinknek. Mert ezek között nem egy van, akit rövidebb vagy hosszabb idő alatt ügyünk jó harcosává lehet tenni. Szívós és kitartó munkával lehet és kell lépésről-lépésre előrehaladnunk. Ne felejtsük el, hogy avval az ifjúsággal állunk szemben, amelynek százezreit példyk és hasonlók nevelték s amely most tanácstalanul áll a világban, nem találja a helyét, hiszen egész máskép történt minden, mint ahogyan azt lefestették előtte. Tudjuk azt, hogy sokan jóindulatúan és nem ellenségesen bírálnak bennünket, de meg kell állapítanunk, hogy a jóindulatú kritika mögött is sokszor tapasztalunk türelmetlenséget, türelmetlenséget a MADISZ hibái és munkája iránt. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a türelmetlenség egyben az egész magyar ifjúsággal szemben is türelmetlenség. Hiszen a MADISZ, mint már megállapítottuk, nem néhány ember szövetsége, hanem sok-sok fiatalé, széles ifjúsági tömegeké, ezért szervezésében és vezetésében is gyakran olyanok vesznek részt, akiket az elmúlt években több-kevesebb eredménnyel nevelt a letűnt rendszer. Azt is egyre gyakrabban kell látnunk, hogyha valahol egy fiatal gyerek, aki történetesen MADISZ-tag, elkövet valamit, úgy bűne azonnal átszáll a MADISZ-ra. Értsék meg végre ezek a vádaszkodók, akik készek azonnal általánosítani, s egyesek hibájából rögtön helytelen irányvonalra következtetnek, hogy nyolc hónap alatt nem lehet hosszú évek átkos munkáját kellőképpen ellensúlyozni. Értsék ezt meg és próbáljanak inkább segítségünkre lenni. Nézzenek egy kicsit körül, tanulmányozzák az üzemek, műhelyek, iskolák, üzletek, falvak és városok ifjúságának a helyzetét, és bizonyára olyan eredményekre jutnak, amelyek nagy segítségünkre volnának feladataink megoldásában.. Legfőbb ideje, hogy a sok céltalan vádaskodás után végre támogassanak bennünket. A kritika elhallgattatása távolról sem célunk, sőt várjuk a jószándékú és építő kritikát. De szeretnénk, hogy ha a jövőben a vak ledorongolás helyett kézzelfoghatóan mutatnának rá a hibákra és egyúttal azt is közölnék, hogyan lehetne a bajokon változtatni, segíteni. Nem úgy mint ma, amikor lépten-nyomon ott leselkednek ellenségeink s akárcsak sötétben a ragadozók, várják az alkalmat, mikor csaphatnak le, mikor kiálthatják ismét kárörvendő, vigyorgó képpel: „íme, ez a MADISZ!“ De tudjuk azt is, hogy akik így tesznek, azoknak rendszerint részük volt az ifjúság megrontásában, mert maguk is részesei voltak az elmúlt 25 évben a hatalomnak. Most persze rémülten látják, hogyan kezd befolyásuk alól az ifjúság egyre jobban kicsúszni, mindent megtesznek, hogy a demokráciának ne sikerüljön az ifjúságot meghódítania, vádolnak és rágalmaznak. Hivatkoznak elmúlt eseményekre, megtagadják azt az ifjúságot, amelyet ők neveltek, azokat, akikkel most baj van és akiket ők tettek olyanná, amilyenek. Mi azonban nem tagadjuk meg ezeket sem. S tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az eltévelyedett ifjúság hibáiból ellenünk kovácsolhatnak fegyvert: mindaz, amit ilyen célzattal felhoznak, csakis az ő bűnösségüket bizonyítja napnál világosabban, a jogtalanul vádaskodókét. Mi fölvesszük és vállaljuk a harcot ellenük, mint minden reakciós és fasiszta törekvés ellen. Vállaljuk a harcot azok ellen, akik alattomos működésükkel megpróbálják a MADISZ és a többi demokratikus ifjúsági szervezetek munkáját hátráltatni. Vállaljuk a harcot azért, hogy a magyar ifjúk megtanuljanak szabad emberi életet élni és örülni fiatalon az életnek. Hollós Ervin. IFJÚSÁG 1945 augusztus 13. Mit kíván a MMDISz az új magyar közneveléssel kapcsolatban? Tekintve, hogy az új magyar köznevelés a magyar demokrácia jövendő alapjait rakja le, nem csodálkozhatunk azon, hogy minden párt és szervezet, minden szülő és ifjú figyelme a közoktatási reform felé fordul. Az ifjúság is hallatni akarja hangját ebben a kérdésben. A különböző terveket és javaslatokat nagyrészt ismerjük, azért most csak azokat a kívánságainkat soroljuk föl, amelyeket az általunk ismert tervek nem tartalmaznak. 1. Kívánjuk, hogy az ifjúságot érintő kérdésekről ne határozzanak az ifjúság komoly elemeinek és megbízott vezetőinek bevonása és megkérdezése nélkül. A Közoktatási Minisztérium és a Köznevelési Tanács munkájába az ifjúság nevelésével foglalkozó ifjúsági szerveket, többek között a MADISz-t is vonják be. 2. Kívánjuk, hogy az ifjúságnak a demokrácia szellemében adják meg a szervezkedési szabadságot. 3. Azt kívánjuk, hogy az ingyenes oktatás megvalósításának érdekében iskolaadót vezessenek be, amely változó kulcs alapján az iskola terheit az egész nemzet vállára helyezi. 4. Javasoljuk, hogy ideiglenesen felállított esti tanfolyamok által nyújtsanak módot a középiskolai végzettség megszerzésére azoknak a tehetségeknek, akiket az elmúlt rendszer igazságtalansága ettől a lehetőségtől elzárt. 5. Az új testneveléssel kapcsolatban azt kívánjuk, hogy kövessük az angol példát, amelynek gyakorlatban megvalósított jelszava a MADISz kimondott jelszava és egyben testnevelési célja is : „minden ifjú sportember legyen, anélkül, hogy versenyző volna“. Ezek általában azok a kívánságok, amelyeket a magyar ifjúság pártonkívüli és legnagyobb szövetsége az iskolareformmal kapcsolatban elérni szeretne, a részletekhez majd még hozzászólunk. Általában helyeseljük az Ortutay Gyula által kidolgozott alapelveket, örülünk a reformnak és reméljük, hogy nemcsak foltozgatás lesz, hanem új rendszer, amelynek eredménye a jövőben fog megmutatkozni. Kell, hogy ez az eredmény egy jobb, okosabb, erkölcsö sebb, demokratikus ifjúság legyen. SIÓI KRÓNIKA EZT OLVASTUK A HÉTEN Új Szó, július 29. . A munkásifjúság esti iskolái az uráli gépipari üzemekben c. cikkében írja Muzrukov, az uráli gépgyár igazgatója : „. . . Az igazgatóság segítségével megfelelő helyiséget rendeztünk be az iskola számára ... Az üzem vezetősége nagyon jól megértette az üzem dolgozói általános műveltsége és technikai szakképzettsége emelésének komolyságát és azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy lehetővé tegye az üzem összes ifjú dolgozói számára legalább a középiskola elvégzését . . . Az 1945—46-os tanévben az üzem összes ifjúmunkásai tanulni fognak !“ A Szabad Nép július 29-i vasárnapi képes mellékletében fényképet közöl a tatai medencében lévő Oroszlán bányatelepről, ahol 1200 mázsa szabadban tárolt szenet mentett meg a begyulladástól a MADISz rohammunkás csapata. Uj Szó, aug. 4. „Az albániai görög fiatalság Delvin városában gyűlést tartott ... A Tiranába érkezett albániai görög ifjúsági küldöttség kijelentette az albán miniszterelnök előtt, hogy . . . meg akarja erősíteni a görög kisebbség és az albán nép közötti barátságot, mely a fasiszta hódítók elleni harcban született.“ A Szabadság aug. 1-i száma írja „így is lehet“ c. cikkében : „Vasárnap délután a Kisgazdapárt ifjúsági csoportja ankétot rendezett, amelyen az összes ifjúsági szervezetek képviselői részvételével tárgyalták meg az egység vagy nem egység kérdését. . . A MADISz, a különböző pártifjúságok és egyéb ifjúsági szervezetek részéről kiküldött képviselők megmutatták, hogy a legvitásabb kérdésekben is megoldásra lehet jutni, ha az agyonemlegetett demokrácia legelemibb szabályait tartjuk szem előtt.“ Szabad Nép, aug. 2. • ,A nevelés“ c. cikkében : „.. . az első és legsürgősebb feladat: az iskola falai között megbúvó reakció gyökeres kiirtása ... Az iskolák megtisztításának másik legfontosabb alapfeltétele a tankönyvek alapos revíziója és a nevelők demokratikus szellemű átképzése ... A kultuszminiszter tervezte tanfolyam nem találkozott a demokratikus pártok helyeslésével. Nem megnyugtató : Budapesten egyetlen tanfolyam kéthetes időtartammal és az sem, hogy a tervezett előadók jegyzékéből csak a négy demokratikus párt tiltakozására távolították el a reakciósokat. . . A demokratikus nevelést alapvetően biztosítani azonban csak a tanárképzés és az egész iskolarendszer gyökeres reformjával lehet . . . Egyik leglényegesebb kérdéshez tartozik a munkás-paraszt származású fiatalság számára a főiskolai képzettség lehetőségét biztosítani. ..“ A Szabadság írja augusztus 8-i számában a „Tősgyökeresen magyar és mélyen krisztusi KÁLÓT” c. cikkében . .. A Magyar Ifjúság legutóbbi száma közli a levente egyesületek és a KÁLÓT 1941 október 18-án kelt megegyezésének szövegét. Az aláírások ékesen bizonyítják, hogy kik egyeztek meg egymás között a magyar ifjúság bőrén.“ (Az aláírások között Béldy neve mellett ott találjuk a KÁLÓT mai vezetőinek nevét is !) Majd idézeteket közöl a KÁLÓT „Magyar Vetés“ c. lapjának 1941 június 28-i számából, melyben háborúra uszító fasiszta cikkeket találhatunk. „. . .A szó szerint közölt két cikkbe is mindenki megállapíthatja, hogy milyen „tősgyökeresen magyar és mélyen krisztusi“volt a KÁLÓT.“ Népszava, aug. 4. A MADISz diákközpontja aug. 8-tól 12-ig tartja diákkonferenciáját Balatonlellén, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a magyar egyetemi ifjúsági szervezetek képviselőinek részvételével. A konferencia célja az időszerű diákkérdések megvitatása lesz . ..“ Szabad Nép, július 28. ,,.. . Mikor Tito marsall fogadta a belgrádi antifasiszta ifjúsági kongresszus magyar delegációját, Koós Béla pohárköszöntőjét tolmács fordította szerbre. Tito mosolyogva szakította félbe : „Én tudok magyarul“ mondotta. A magyar fiúk számára felejthetetlen élmény volt ez ...“ Béldynek kötelez! Béldy ! Könny, gyász, gyűlölet, nyomorúság tapad ehhez a névhez. És sok szenny ! A hazaárulás, az eladtatás, a tudatosan megszervezett tömeggyilkosság ! Ha ezt a nevet halljuk, az ágyútölteléknek odadobott leventék százezrei, az országutakon Németországba hurcolt ifjak tömege, a vér, a galádság jut eszünkbe. Béldy ! Nem érzed, mennyi keserű düh, mennyi bosszúvágy fér ebbe a névbe? Ott voltunk a tárgyaláson. Te is, én is. Mikor láttad a gyilkos lehanyatló fejét, magába roskadt testét, te ezt mondtad : szegény . . . Akkor felforrt bennem valami. Hogyan ? Szegény ? Ez ? ! Ez az „ember”, aki az ifjúság élén állva felelős volt érte, aki ahelyett, hogy védte volna, hogy érdekeit szolgálta volna, védtelenül kiszolgáltatta a fasiszta hóhéroknak, tudva, hogy milyen sors vár rájuk? A tárgyalóteremben felhördült a hallgatóság : Béldynek kötelet ! Béldynek kötelet ! így kiáltottak azok, akiknek férjét, öccsét, gyermekét hurcoltatta el Béldy. így kiáltottak azok, akik már évek óta hasztalanul várják elhurcolt szeretteiket. A többszörös gyilkosokat, kínzókat, a vadállatokat halálra ítélik. De mire lehet akkor ítélni Béldyt, a parancsok kiadóját, aki százezrek pusztulásáért felelős? Az egyszerű halál túl kevés lenne számára. Béldyt halálra ítélték. A demokrácia nem, kínoz. Lesújt és igazságosan sújt le mindazokra, akik bűnösök voltak. De az ítélet körül még sok a huzavona. Sokkal-sokkal több, mint amenynyit Béldy csinált, amikor egy tollvonással szolgáltatta ki az egész magyar ifjúságot a náciknak. De a magyar anyák, a magyar ifjúság itt van és őrködik a felett, hogy Béldyn, a gyilkoson végre is hajtsák az őt megillető ítéletet! Halál Béldyre ! Halál mindazokra, akik országunkat a pusztulásba kergették !