Ifjúság, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-10-05 / 38. szám

Föld a világegyetemben Ha éjszakánként feltekintünk a derűs égboltra, a csillagok ezernyi villódzó kis pontja tekint ránk vissza. A halványan pislogó fényszemek láttán, a végtelen tér bizonytalansága mellett jólesen nagynak és szilárdnak érezzük a Földet a lábunk alatt, sikereink vagy kudarcaink hordozóját. Volt idő, mikor az ember a világegyetem közepének képzelte magát, pedig csak kis pont vagyunk abban az őrült forgatagban, mely a mérhetetlen űrben végbemegy. Napunk, bár nem tartozik a nagyobb égitestek közé, egy és egynegyed milliószor múlja felül a Föld tömegét. Ha a földet egy 3 és fél cm. nagyságú golyónak vesszük (valóságos átmérője majdnem 13.000 km.), akkor a Nap egy 270 cm. átmérőjű gömbnek felel meg, melytől 300 méterre kering. Ilyen arányok mellett a Hold csak kis borsószem, tőlünk 75 centire. A Nap a bolygókkal együtt egy hatalmasabb csillagrendszerhez, az ú. n. galaktikához tartozik. Tiszta időben teljes pompájában láthatjuk ragyogni, ahogy a szóbeszéd nevezi: a Tejútat, aminek mozgási törvényeit mi is követjük. Ha valamelyes képzetet akarunk nyerni nagyságáról, akkor gondoljuk el a Napot a körülötte keringő Földdel egy gombostűfejnek és ekkor a galaktikánk, 100 milliárd égitestével az amerikai kontinensnek megfelelő területet foglal el, tehát úgy aránylik a Nap a Földdel együtt a galaktikához, mint egy gombostű feje Amerikához. Az óriási távolságok meghatározásánál csődöt mondtak a számok. A rengeteg nullát nem győzte a csillagász írni, még jó, ha elfért a papírra. Ezért azután a fényévet vették alapegységnek. A fényév nem időt, hanem távolságot jelent. A fény másodpercenként 300.000 km. sebességgel halad előre. Egy napban 86.400 mp. van, ezt megszorozzuk 300 ezerrel, az egészet 365-tel, a napok számával. Az eredmény azt a távolságot jelenti, kilométerekben, amennyit a fény egy év alatt megtesz. De igen gyakran ez is kicsinek bizonyul, hiszen a hozzánk legközelebb eső csillag, az a Centauri, 4 fényévnyire, a látókörünk határa 500 millió fényévnyire van tőlünk. Ez azt jelenti, hogy annak a csillagnak a fénye, mely legkiválóbb fekszik, 500 millió évvel hamarább indult el, mint a szemünkbe jutott. Ehhez gondoljuk el azt, hogy az ember legfeljebb 500ezer évvel ezelőtt jelenhetett meg a Földön mai alakjában. Azóta az a csillag el is pusztulhatott már, de erről az ember csak 500 millió évvel később fog értesülni. A Nap fénye 8 perc alatt teszi meg az utat a Földig. Önként felmerül a kérdés, hogy a sokmilliárd csillag tengerében akad-e olyan égitest, hol hozzánk hasonlóan élet alakult ki, hol a zöldelő pusztákon ménesek nyargalnak és az ember munkája zsibongó városokat emelt a semmiből? Nem tudjuk. Kutatóeszközeink fejlettsége eltörpül a feladat nagysága előtt. De lehetséges. A világegyetem 500 milliónál is többrebecsült galaktikái, az ősi ködös gáztömeg káoszából azonos módon alakultak ki mai rendszerükbe. Feltehető, hogy a természeti adottságok véletlen harmóniája ott is létrehozta a gondolkodó embert, ki talán épp úgy keresi e kérdésre és a többi rejtélyre a feleletet, mint mi. Ma is születnek és pusztulnak égitestek, világrendszerek. Mi lesz a mi útunk továbbra? Ki tudná megmondani? Lehet, hogy a nagy természet, mely a véletlen összjátékából hívta létre a Földet és alakította ki rajta az életet, egyszer megsemmisíti alkotását, visszadobva a semminek, hol az anyag mint energia folytatja munkáját?! Furcsa, de igaz ... ...hogy ha a Földön nem lennének hegyek és völgyek, akkor a tenger 2000 méter vastagságban borítaná a szilárd kérget. ... hogy a föld olyan gyorsan forog a tengelye körül, hogy az ember, aki az egyenlítőn áll, óránként 1800 km. utat tesz meg. Görnyei (Steif) Antal DÉLSZLÁV NÉPBALLADÁK Csuka Zoltán fordításai a Kárádzsic gyűjtésből Csuka Zoltán harminc délszláv népballada fordítását adta ki a Faust könyvkiadó vállalat. A versek a híres Vuk Kárádzsic-féle gyűjtésből kerültek ki. Ezek a balladák egészen más formavilágot tükröznek elénk, mint amilyet székely balladáinkból ismerünk. Kialakulásukat egészen más körülmények határozták meg. A szerb népköltészet zöme a török elnyomás korában keletkezett. Ebből következőleg erősen mondás, történelmi jellegű. Gyakran azt a benyomást keltik, mintha egy összefüggő mondakör, esetleg népeposz különböző korokban és helyeken keletkezett darabjai volnának. Ezt a feltevést alátámasztja az a tény, hogy valóban van egy ilyen mondakör a „Márké királyfi”-ról szóló, melynek két részletét a kötetben is megtalálhatjuk. A balladák tárgya legnagyobbrészt a török elleni harcok híres vitézeinek, bujdosó hajdúinak harcairól és szerelmeiről szól. Formailag nem találjuk meg bennük azt a sűrített mozgalmasságot, mely a székely balladákat általában jellemi Az események lassúbb folyásúak, és még így is gyakorta szakítja meg leíró és érzelmes elesni a történést. Verselésük ritmikus, de rímtelen. Általában a tízszótagos sorokat kedvelik. A gyakorta előforduló magyar személy éshelységnevek, a közös témák mind e különbségek ellenére azt bizonyítják, hogy a két nép közt természetes kulturális kapcsolat állott fenn a török elnyomás alatt éppúgy, mint a reformáció idején. A fordító munkája igen jó. Szinte töretlenül tükrözi a balladák naiv régies-népi hangját és stílusát. Sajnálatos azonban hogy a kötetet igen hevenyészett és felületes előszó vezeti be. A munka jelentősége sokkal komolyabb és tartalmasabb ismertetést tenne kívánatossá. A könyv jelentősége irodalmi értékén túl az előbb említett kapcsolatok tudatos formában történő újraindításában van. E jelentős kezdeményezést remélhetőleg rövidesen követik további lépések és mindkét népnek módja nyílik egymás kulturális értékeinek megismerésére. _ B. B. A tiszapartra ködök ereszkednek már úgy estefelé s a szúnyogok zaja eltűnt a szellőben bóbiskoló fűzfabokrok között, ősz van, ősz, szeptember vége köszönt ránk. A halászok kiáltása élesen hullik ide kilométer távolságban is. Elköszönök az öreg révésztől és nekivágok a tiszaparti földeknek, hogy elérhessem a falut, csak úgy, toronyiránt. Cibakházára igyekszem, szüretre vagyok hivatalos. Körülöttem őszi táj, színesedő bokrok, s a letarolt búzaföldek torzsái között gyorsan iramodik tova a hosszúfarki fácánkakas. A gazda körüljár a faluban még aznap este és meghívja a szünetelőket a másnapi munkára. Aztán kimegyünk a szőlőbe, hogy előkészítsük az edényeket, szerszámokat. Hatalmas dézsákat gurítanak ki a belső helyiségből a külső, konyhaféle részbe, ahol ágyat és asztalt is találhatunk. Prést, zúzót, kádat hordunk ki a nagy eperfa alá s az öreg Márkus bácsi csakhamar fülönfogja a másnapi lakoma áldozatát, a szelíden bégető birkát, levágja és kiakasztja a faágra, hogy hüljön a holnap reggeli nyúzásig. Hej, mennyi szemrevaló lánnyal, menyecskével találom szemközt magamat másnap reggel! Mindnek nevet a szeme, de még a mozgásuk is kacagós. Dalolva látnak munkának, csakúgy visszhangzik az egész szőlő. Engem is elkap a munka láza, kosarat, ollót kapok a kezembe és lehajolok a gazdagtermésű tövek fölé. Gyönyörű az idei termés. Hát KráljevicsMárkó és Kosztadin beg Két jó barát büszke lován lépteti Kosztadin bég így szól jó Márkához: „Hej testvérem, jó Králjevics Márkó, Ha te hozzám őszidén eljönnél, Őszidőben, Demeternek napján, Védőszentem napját ünnepelni, Akkor látnál nagy tort, tisztességet, Akkor látnál fogadtatást, illőt, Rendjén való, úri vendéglátást!" De igy felel ró Králjevics Márkó: „Ne dicsekedj vendéglátásoddal! Mikor András testvérem kerestem, Betévedtem én már udvarodba, őszidőben, Demeternek napján, Védszenvednek épp a neve napján, Láttam akkor vendégfogadásod, S láttam három embertelenséged■“ így válaszolt erre Kosztadin bég: „Hites testvér, jó Králjevics Márkó, Mit tettem én embertelenséget !" így szól Márkó, a vitéz királyfi: „Halld hát első embertelenséged: Ott járt nálad akkor két kis árva, Hogy megetesd jó fehér kenyérrel, Megitassad gyöngyös piros borral. S te így szóltál a szegény árvákhoz: „Táguljatok innen, nyomorultak! Úri borom be ne mocskoljátok!“ Fájt ez nékem, híres Kosztadin bég! Megsajnáltam a két szegény árvát, Elvittem a csazsijába őket, Megetettem friss fehér kenyérrel, Megitattam gyöngyös piros borral, öltöztettem ragyogó bíborba, Szép bíborba, szép selyem ruhába, S így küldöttem őket udvarodba, Aztán, bégem, rejvekemből néztem, Hogy fogadod most a kis árvákat, S te fogadtad, kézenfogtad őket, Egyik árvát vitted jobb kezénél, A másikat vitted bal kezénél, „Egyél, igyál, úri szép fiacskám!“ S halljad másik embertelenséged: Hogyha vén úr volt már a vendéged, Kincse kevés a ládafijában, S öreg volt a biborruha testén, Ültetted is le az asztalvégre, De új urat, ha vendégül láttál, Akinél friss volt a kincsesláda, S új szép bíbor ékeskedett rajta; Bezzeg vitted azt az asztalfőre, Tettél elé bort, erős pálinkát, S úri módon meg is vendégelted!“ S harmadszor meg embertelen voltál: Van fenéked apád, édesanyád, Egyik se volt fehér asztalodnál, Hogy O igya az első pohár bort. CIBAKHÁZA, SZEPTEMBER még az ize! Ilyen lehet a mesebeli szőlő, egy cseppel sem édesebb. — Egy-kettőre megtelik kosarunk, még a csöbörvivő talicska is, s van munkája a zúzónak, ha utól akar bennünket érni. Szabad tűz fölött bográcsban fő a birkapaprikás, finom illata szerteúszik a környéken. Telnek a kádak szaporán s mire ez utolsó szőlőtő is le van aratva, megjelennek a cigányok, mintha végszóra jönnének. Estétől éjfélig tart a tánc az eperfa alatt, a kicsiny tornácon pislákoló petróleumlámpa fényénél. Másnap nagy a zsivaj, lárma az egész faluban. Minden gyerek ott szaladgál a széles főutcán, hangos köszönéssel kapva le fejéről a sapkát. Lapos kocsi tetején jön egy csomó fiú, meg lány, nagy nevetve, aztán megállnak egy helyen és a legnagyobb hangú közöttük előhúz zsebéből egy írást és hivatalos hangon kezdi olvasni a nagy hírt: — Tudtára adatik mindenkinek, hogy a cibakházi MaDISz-ifjúság szüreti mulatságot rendez. Rajta hát, apraja, nagyja, öregje, fiatalja, itt kimulathatod magad. S ha már jól megtömted szőlővel a hasad, vedd a seprűnyelet és táncold ki magad. Ma lesz a szüreti bál, éjfélkor kezdődik vacsorával egybekötve. Nagyszerű fogások várják a vendéget. Nyakfogás az első, utána nyafogás, a akinek nem tetszik, kifogást is tehet. Ma mindenki panaszát készséggel meghallgatjuk ... Eképpen felcsigázva az érdeklődést, tovavonultak nagy nevetve, hogy az egész falunak tudtára adják a hírt. Délután vette kezdetét az igazi mulatság. Micsoda menet volt! Lóháton jöttek a legények, magyar ruhában, árvalány hajas kalapban, utánuk kocsival a magyarruhás lányok. No meg a szüreti bíró, meg a bíróné, egy olyan kövér házaspár, hogy kettő soványabb kitelt volna belőlük. Utánuk jött a cigánybíró, meg a bíróné, gyanúsan cigányszínű arcbőrrel. Az asszony egy karonülő gyereket szorongatott, aki úgy vizsongott minden zökkenőnél, mint a fába szorult féreg. Utánuk jött a legfurcsább fogat, amit valaha is láttam. Rozoga stráfkocsit húzott egy szürke csacsi, meg egy meggondoltan lépkedő bakkecske, azon ült egy csupa-csuda ember. A bámészkodók közül egyszercsak hozzávág a fejéhez egy marék homokot a nagyothalló Mucsi Örzse néni s odakiáltja: — Nahát kisbíró úr, lesz-e eső? Mikor megkérdik, mi lelte, méltatlankodva meséli, hogy ő bizony tudja, hogy ez nem más, mint a kisbíró és valahányszor megkérdezte tőle dobolás után, hogy mi az újság, azt felelte: ,Jüse lesz, örzse néni.. De nemcsak a lányok, a legények is ki vannak itt figurázva, sorban s a végén menekül a kisbíró az emelvényről az érdekeltek haragja elől. Persze, a harag is tréfa, ma tréfa minden, csak a virradatig tartó bál a valóság, meg az, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni ezt a kedves tiszaparti szüretet... Barát Kata Így. csodálatos filum: VIHAROS ALKONYAT Nem nevezhető könnyű feladatnak bírálatot írni erről a filmről. Ha őszintén leírnám mindazt, amit a moziból kijövet éreztem, soraim fizetett reklámízű ívek hatnának. Azokat a szavakat, amik rendelkezésünkre állnak, már elkoptatták. Hiába írjuk le, hogy milyen csodálatos és nagyszerű élmény volt, a dicséretek és jelzők egyhangúvá vált seregével mit sem lehet visszaadni ebből a filmből. Ezt meg kell nézni és azután még egyszer megnézni, mert ez a film: A FILM. A történetet már darab formájában jól ismerjük, de csak így filmalakban teljesedül ki igazán. Állandó és folyton fokozódó feszültsége, alakjainak valódi embersége és történetének mély igazsága méltó alapul szolgálnak a tökéletes művészi munkához, amit a film rendezői és operatőrjei nyújtanak. A rendezés kiaknáz minden lehetőséget, amit csak a filmművészet ma nyújthat. Franciás fényhatással, a képek egymásutánjának folyamatossága kiváló. Egyetlen fölösleges képkocka sincs benne. S most a legnagyobb bajban vagyok. A fim főszereplőjéről kell írni, a Polezsájev professzort megszemélyesítő Cserkaszovról. Hasonlóan jó filmet hát talán már láttam, de hasonlóan nagy alakítást azalatt a tíz és egynéhány év alatt, amióta moziba járok, még nem. Van egy jelenet a filmen, ahol másfél-két percen keresztül csak Cserkaszov premier-planban fényképezett feje van. Erről a néhány méterről tanulmányt lehetne írni, a filmjáték tankönyvének egy külön fejezetét. Ha a film egésze olyan rossz volna, mint amilyen jó, ezért az egy jelenetért is érdemes volna megnézni. Csodálatos élmény. A Viharos alkonyat propagandafilm, az igazság, a művészet , a haladás propagandája.— bán — 5 Jelenet egy másik orosz filmből, amely már meghódította a szíveket Gímes -Visszatérés." .