Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
Anonymus 1. Általában udvariasnak, becsületesnek tartanak. 2. A kialakult vélemény szerintem is reális. S. István 1. Rendesnek tartanak, de már mondták, hogy túl nagy a szám. 2. Szerintem meglehet, hogy mint magánember szélhámos vagyok, de mint osztálytárs rendes vagyok. És nem csak a szám nagy, hanem cselekszem, segítek is. Nem hazudok Ha néha nagyképű vagyok, annak oka van: egyes lányoknak csak így lehet imponálni. T. Margit 1. Azt mondják, hogy olyannak mutatom magam, amilyen vagyok! És ez nagy szó. Bizonyára ezért fordulnak hozzám a fiúk is lányok is bizalommal. 2. Elfogadom ezeket a véleményeket, bár tudom, hogy vannak rossz tulajdonságaim. Pl.: sértődős vagyok és kíváncsi... M. Ágnes 1. »Alamuszi nyuszi — nagy kuszi!« — hallottam már a hátam mögött ezt a megjegyzést. Nem vagyok bőbeszédű és ezért az osztályban nem szeretnek, ezt érzem. Az osztályombeli fiúk az utcán nem köszönnek nekem, ez azért fáj. 2. Igaz, hogy nem vagyok olyan szende, amilyennek kinézek, de hát ki tehet erről?! K. Éva 1. Megértőnek tartanak, mert ha hozzám fordulnak, mindig tudok egykét jó tanácsot adni. Szerény vagyok, munkám elvégzem és mégsincs feltűnési viszketegségem. Néhányan mégis széltolónak tartanak. 2. A szerénység túlzás, de azért szélhámos sem vagyok, ez biztos! Kicsit nagy a szám, szerintem is. 4. Enikő 1. Fontoskodónak, kétszínűnek tartanak, néha alamuszinak is — mert nem tálalom ki, hogy kitől kapok levelet, kivel találkozom 2. A fontoskodást az keni rám, akit rendreutasítok, mert tanulófelelős vagyok. — Szerintem a magánügyek nem tartoznak a nyilvánosságra, tehát nincsen igazuk az osztálytársaimnak. P. Eleonóra 1. Parancsolgatónak, beképzeltnek tartanak. 2. Alapszervezeti titkár vagyok és ezért mondják ezt néhányan rám. Szerencsére nem ez a közvélemény. Vannak, akik nagyon »bíznak«. Azt elismerem, hogy a feladatokat komolyan veszem. Ilyen a természetem. K. Endre 1. A fiúk maguk közé valónak tartanak, a lányok szerint nagyképű vagyok! 2. Szerintem sem vagyok »mintagyerek«, de a nagyképűség lányos túlzás! A. Kati 1. Kicsit bohócnak tartanak, mert szeretek jókat mondani és szeretek másokat megnevettetni. 2. Ez szerintem is igaz. V. Lívia 1. Nemcsak sejtem, hanem tudom: a fiúk szerint felvágok, mert városi vagyok és lenézem őket. 2. Ez nem igaz, legalábbis én nem szeretném, hogy így nézzen ki. * Duuuium ŐSZINTÉN AZ ŐSZINTESÉG HOL „Könnyebb elviselni az igazságtalanságot, mint igazságtalanul cselekedni !" Ezt az évezredes igazságot Szókratész, az ókor nagy filozófusa nyilatkoztatta ki. Szerencse, hogy a legújabb korban a halandóknak nem kell ilyen szélsőségek között dönteniük, hiszen egyenesség, őszinteség, igazságosság, mint a becsület építőkövei, hozzátartoznak a korszellemhez! Csakhogy a megvalósulásukhoz gyakran mégis rögös út vezet... B. Sándor mindenek előtt a bőrét félti, T. Jóska csakis a saját nyugalmát tartja szem előtt, D. András mögött rossz tapasztalatok állanak ... Ezek a vélemények közömbösséget vagy önzést takarnak, mégis mentségükre szolgál valami: az a tény, hogy minden közösség maga termeli ki az ilyen álláspontot képviselő embereket ! Vajon minden rendben van-e az olyan KISZ-szervezet házatáján, ahol az igazmondásért hátrányos helyzetbe kerülhet valaki, ahol túl éles a különbség a közösség alkotta vélemény és az egyén önértékelése között?! (Mint pl. E. Ferenc esete.) Igaz, hogy gyengébb jellemű emberek mindenütt akadnak, mégsem nyugodhat bele egyetlen közösség sem abba, hogy tagjaiból bólogató Jánosok, vélemény nélküli, sodródó emberek váljanak! Kérdéseinkre érkezett válaszok többsége azt bizonyítja, hogy az őszinte légkörre igény van és ahol ez megvalósult, boldogan élnek a szabad szólás jogával a közösség tagjai. Pl.: „R. Éva: Néha belepirulok, de megmondom őszintén a véleményem.” „N. T. Jóska: Az új generáció legfőbb tulajdonsága az őszinteség. Igaz, hogy néha bátorság kell hozzá ...” Igen, bátorság kell hozzá! Nálatok is így van?!