Ifjúsági Magazin, 1966 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

GIGLIOLA CINQUETTI Romeo és Júlia szerelmének vá­rosában, Veronában született 1947 december 20-án. Nővére révén került közvetlen kapcsolat­ba a könnyűzenével. Gigliola nagyon szereti a klasszikus zenét, szép hangja van, ezért az iskolai műsorok megbíz­ható oszlopa. Egy iskolai bá­lon ismerkedik össze Roberto Sattival, aki maga is ügyesen énekel. A két diák, Roberto és Gigliola összebarátkozik, és e barátság évekkel később egy pá­rizsi közös koncerttel folytató­dik, de Roberto Sattit ekkoriban már Bobby Solo néven ismeri és kedveli a világ ... — Gigliola tizenhat éves, amikor Roberto rábeszélésére benevez a castro­­carói dalfesztiválra, ahol 1963 decemberében elnyeri az első helyet. A győzelemmel együtt hanglemez ajánlat várja: tizen­két hanglemezt kíván vele ké­­szíteni egy nagy gyár. Ugyanak­kor a cég benevezi a kislányt a sanremói dalfesztiválra is. „Non ho l’eta" a dal cime, amellyel a 64-es sanremói fesztiválon sikert arat Gigliola. Néhány héttel ké­sőbb az Eurovízió dalfesztiválján az „Európai dalok 1964. évi ki­­rálynő”-jévé koronázzák, ott is első lesz. Az 1965-ös sanremói kudarc nem keseríti el, 1966-ban a „Die, come ti amo” c. canzo­­néval másodízben kerül az élre San Remóban.­­ 1965 őszén el­végezte a veronai művészeti lí­ceumot, most egyetemre készül. MMNE SHnHWAN Harsány reklámkampány előzte meg tavaly a Beatles-együttes amerikai hasonmásának — ha úgy tetszik: konkurrensének — Londonba érkezé­sét. Tekintélyes apparátus mozdult meg, hogy amikor az öt tengerentúli fiúval földet ér a repülőgép, már legalább a fél ország tudja: itt van­nak Ők, a Félelmetesek, akik ro­hammal készülnek bevenni Angli­át... Aztán kinyílt a Boeing ajtaja, és a lépcsőn öt viaszsápadt, hullafáradt ifjú vánszorgott le, ünneplő tömeg helyett egyenesen egy tajtékzó-dühös fiatal csoport gyűrűjébe. — Ellopták a nevünket! — emel­kedtek magasba az öklök, ők öten, a Félelmetesek pedig csak álltak, földbegyökeredzett lábbal. A Beatles-hívők jöttek volna el tilta­kozni? De hiszen ők ártatlanok: együttesük neve Byrds, és sohasem állították, csak reklámfőnökük ta­lálta ki, hogy ők volnának Amerika Beatles-et. — Úgy? Szóval Byrds? Hát tud­játok meg, mi meg Birds vagyunk! És előbb voltunk Birds, mint ti Byrds! Tolvajok! Záporesőként zuhogtak a kis an­gol csoport szitkai a vendégekre. Most az a hír járja Londonban, hogy Byrds-ék idén ismét átrepülik az óceánt, s nyilván újra lefényké­­peztetik magukat galambok társasá­gában a Trafalgar téren, így az együttes múltkori vendégszereplése is megint beszédtéma lett. Az érde­keltek — a tengeren innen és túl — érthető szorongással idézik vissza a 17 nap történetét, melynek során 39-szer (!) léptek fel a Beatles-kon­­kurrensek, s egyesek szerint félsikert arattak, mások szerint kudarcot val­lottak. Mi az igazság? Ezt bizony nehéz kideríteni. «Le­égett a Byrds együttes!« — harsog­ta az egyik lap szalagcíme. «A saját stílusú Beatles-ötös nem sok vizet zavar« — csatlakozott hozzá egy má­sik. Az ellenvéleményeket egy te­kintélyes tv-kommentátorn­ így fog­lalta össze: «A vendégek múltkori előadásán azt a fajta kellemes bor­zongást érezhettük, amit eddig csak a Beatles-ek váltottak ki. . .« Zajlott tehát a szócsata, s akárkinek is volt igaza (vagy mindenkinek egyszerre), a Beatles és a Rolling Stones feltű­nése óta semmilyen más együttes nem vont magára ekkora figyelmet. Ők öten pedig városról városra, dobogóról dobogóra és orvosról or­voshoz támolyogtak. Nem tett nekik jót a nedves angol levegő. Arról azért gondoskodtak, hogy egy-egy orvos meglátogatásáról idejében tu­domást szerezzen a sajtó... A repü­lőtéren még szégyellték sápadtságu­kat , s most büszkén álltak viasz-Nincs könnyűzenei szaklapunk. Az énekesképző stúdió is megszűnt. Az új énekesek viszont hetente jelent­keznek a «piacon«. A jobb hangsze­relést fizessék meg jobban! A szer­zőket, a hangszerelőt, az énekest hozzák össze, hadd ismerjék meg egymás elképzeléseit a szóban forgó számról! A televízió adjon több könnyűzenei műsort, sugározza a magyar tánczenét feldolgozva, szcení­­rozva! A hanglemezgyártó vállalat pedig kooperáljon jobban! Esetleg tervezzen előre: sláger mindig­­van. Egyszóval: legyen hanglemezgyár­tás!« (Payer András—S. Nagy Ist­ván.) A magyar tánczene «éltes kora«, avultsága nemigen vitatéma, pedig a magyar fiatalok is bizonyára örül­nének, ha büszkék lehetnének egy­­e­gy világsikerű magyar számra. Je­lenleg azonban a nagy többség elé­gedetlen a magyar táncdalokkal, többnyire külföldit hallgat és amikor alkalma nyílik, kifejezésre juttatja nemtetszését. Nem vállalkozhatunk arra, hogy a magyar tánczene összes gondját és a vele szemben felmerült igényeket feltárjuk, annál is inkább, mert van­nak erre alkalmasabb fórumok. Csak néhány alapvető kérdést szeretnénk feltenni: Járható-e a hagyományos út? Milyen lehetőségei vannak az új kezdeményezéseknek? Játszhatnak-e az eddiginél jelentősebb szerepet eb­ben a népszerű amatőr együttesek? A választ az összes illetékesnek kellene megadnia. Mindenesetre a magunk részéről a kritikussal értünk egyet: «A magyar tánczene és dalszöveg megújulásának legalábbis két döntő feltétele van: szigorúbban megrostál­ni a kiadásra kerülő darabokat ■— inkább kevesebbet de jobbat! —jel­szóval. Másrészt anyagi és erkölcsi * támogatást, védelmet nyújtani s publikációs lehetőséget biztosítani a korszerű, új utakat kereső tánczene­szerzőknek, szövegíróknak. Az ered­mény, ha nem is máról-holnapra je­lentkezne, de aligha maradna el.« JOGHALLGATÓ ÉS TÁNCDALÉNEKES] KONCZ ZSUZSA 1966 MONDD MEG, MIT SZERETSZ! TELJES LENDÜLETTEL FOLYIK TO­VÁBB AZ IM—86 SLÁGERKUTATÁSA! — HOL HALLHATOK, HOL LÁTHATOK A HÓNAP SLÁGEREI? — 12 000 CÍMBŐL Állítottuk össze márciusi szá­munk 20 KEDVENC SLÁGERÉT! — JUTALOMSOROSOZ­ÁS! Az IM—66 értékelte és tovább folytatja nagysikerű slágerkutatását. A «Mondd meg, mit szeretsz!« két listavezető szá­mát minden hónap negyedik szerdáján a Rádió »Könnyűzenei N­ívu­ló«-jának »Ez tetszett!« rovatában és minden hónap ne­gyedik csütörtökén a Televízió -Halló, fiúk! Halló, lányok!« című műsorában hallhatod és láthatod.­­ Februárban ol­vasóink tíz nap alatt több mint 12 000 slágereimet küldtek szerkesztőségünkbe, és ezek alapján állítottuk össze a hónap húsz slágerének részletes listáját, amit egyben a legkedveltebb előadók és együt­tesek listájának is tekintünk. Az egyes címek után álló szám a slágerre érkezett szavazatok számát jelzi. Magyar számok: 1. Szörényi—S. Nagy: Rohan az idő — Koncz Zsuzsa — (516) 2. Fényes—Bacsó: Te szeress legalább! — Mikes Éva — (412) 3. Mihályi László: Elment a papa, mama — Ambrus Kyri — (361) 4. Dobos—S. Nagy: Egy emberöltő oly kevés — Záray Márta — (340) 5. Payer—S. Nagy: Nem kell nekem nagyhercegnő — Németh József — (303) 6. Stark—ifj. Kalmár: Pletykálnak rólad — Mátrai Zsuzsa — (294)

Next