Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
valamelyik képeslapunk közölt csecsemőkről egy szellemes fotósort; az egyes portrék alatt ilyesfajta feliratok: a vezérigazgató, a bürokrata, az öntelt stb. A fotóművész ennek az életkornak mechanikus mimikai mozgásait használta fel egy-egy felnőtt karaktertípus érzékeltetésére. Ha gondosan megfigyeljük akár a plakettfigura, akár a szobor oldalnézetét, észrevehető, hogy a művész a zsengeség mellett ezt a »kisöreges« jelleget is éreztetni kívánta. Portré-alkotáskor a művész nemcsak a modell karakterét kívánja megragadni, hanem saját mondanivalóját, élményét is ki akarja fejezni. A szoborban tükröződik véleménye az ábrázolt személyről, sőt a modell gyakran ürügy, téma, mondanivalójának szoborrá váltására. Ennek a plakettnek és szobornak a megalkotásakor tulajdonképpen a szobrászban már régóta felgyülemlett emberi-művészi élmény talált kifejezési lehetőséget. Milyen különös kis lények ezek, ezek az egy-két hónapos gyermekek, mennyi életerő van bennük, mégis mennyire gyengék, védtelenek, kiszolgáltatottak, szeretetre, emberi környezetre szorulók — körülbelül ez a mondanivaló fejeződik ki a két alkotásban. A plaketten ábrázolt gyermek kis, kókuszdiószerűen nyújtott, törékenyen finom fejével élesen rajzolódik ki. A védelemre szoruló zsengeséget hangsúlyozza az őt körülvevő pólya. A művész az eleve adott kerek plakett lapot azzal, hogy meghajlította és környezetet ábrázolt vele — kifejező funkcióval ruházta fel. A kis apróság gyámoltalan, védtelen, de ugyanakkor az életerőt jelzi, hogy dühösen, konokul összeszorított kézzel alszik. Ez az ökölbe szorított kéz a csecsemők jellegzetes megnyilatkozása. A portrészoborban, amely tíz nappal később hathetes korában készült ugyanarról a gyermekről, ennek az alapmondanivalónak másfajta kifejezésével találkozunk. A művész nem ismétli önmagát. A gyermek telt, puha arcán az evés, ivás, alvás öröme sugárzik. A szem nyitott, mégis az egész arcon aluszékonyság tükröződik. Az arcból hangsúlyosan ugrik ki a száj, az erősen előretolakvóan mintázott felső ajakkal, mintegy jelezve a falánkságot, a táplálkozás mindenen felül álló igényét. A plaketten a gyermek fészekszerű körülforgásával fejezi ki a művész a védelemre szorulást, a szobornál pedig a gyermek fejének balra döntésével hangsúlyozza, hogy egyensúlyi helyzetében bizonytalan, erőtlen még. A védelemre szorulást emeli ki azzal is, hogy ezt a lágy gyermekarcot ábrázoló, megdőlt fejű portrét egy durva kőposztamensre helyezte. A mészkő azonban túlságosan szemcsés és érdes, és a sima bronz mellett stílustörést okoz. Vagy kissé csiszolni kellett volna rajta, vagy más követ választani. KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN FOTÓ: KRESZ