Ifjúsági Magazin, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

tamburinon játszott) nagyszerű pél­dájaként az összetartozásnak”. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ezekben a napokban, tehát június végén, július elején az angol ható­ságok már betiltották a nagy Beat­­les-lemez ,Lucy in the sky with dia­monds” című dalát, mivel az a gya­nú merült fel, hogy a dal az LSD (a kábítószerek egyik fajtája) élve­zetére szólít fel, nem is túl áttétele­sen. Ilyenformán feltételezhető, hogy Paul McCartneynek valóban oka volt az együvétartozás látványos ki­fejezésére. No de hagyjuk a feltételezéseket, maradjunk a tényeknél. A tények pedig a következők: május 10-én, te­hát három hónappal a Scotland Yard első razziája után letartóztat­ták a Holling Stones­ együttes har­madik tagját, Brian Jonest, Stanis­laus de Rowla herceggel (?) együtt, mivel közös lakásukon 50 gramm marihuánát találtak. Bár néhány nap múlva 2500 font óvadék elle­nében őket is szabadon engedték, Brian Jones szénája rosszabbul állt, mint társaié. Eszeveszett költekezé­seik, a lakásán rendezett vad duhaj­­kolások, orgiák, már korábban fel­keltették a rendőrség figyelmét és várható volt, hogy a türelmes kitar­tásukról ismert Bobbyk előbb-utóbb közbelépnek. „Nem akarok a teme­tőben a leggazdagabb halott lenni!” — hangoztatta a barátai előtt a „mának” élés filozófiai alapjait, és az események bizonysága szerint et­től nem is kell tartania. Mert jól­lehet szabadon engedték, hamarosan beszállították a St. Jones and Eliza­beth kórházba, teljes idegösszeom­lással, ahol szinte hermetikusan el­zárták a külvilágtól. A kórházból azóta kikerült, és amikor ezeket a sorokat írom, Brian Jones Spanyol­­országban tartózkodik. A hírek sze­rint ott várja meg, amíg a bíróság szeptember végén ítélkezik fölötte. És Charlie Watts ismét nyilatko­zott: „A Rolling Stones Brian nél­kül? Nagyon szomorúan állnánk...” Úgy tűnik, mintha már Charlie Watts is vesztett volna magabiztos­ságából. A HASISRÓL NEM BESZÉLTÜNK MINDENKINEK Az ítélet előtti napokat Thomas Beys együtt töltötte a Rolling Sto­nes tagjaival. Ez az együttlét alkal­mat adott egy-egy érdekes beszélge­tésre. Ezekből idézek: „Hogy állnak a dolgok?” „Mi a legrosszabbakra vagyunk el­készülve, de reméljük a legjobba­kat.” (Keith Richard.) „Van olyan érzésetek, hogy a hí­veitek erkölcsileg elítélnek bennete­ket?” „Nem hiszem. Minden tőlünk tel­hetőt megteszünk, hogy ne csalódja­nak bennünk. Mindig elkerültük, hogy nyilvánosság előtt olyant csi­náljunk, ami rajongóinknak árt, vagy bármilyen utánzásra ösztönöz­né őket. Nem hoztuk mindenki tu­domására, hogy hasist szívunk. (!!) Nincsen talán jogunk a privát élet­re, mert mi Rolling Stones-ok va­gyunk? Igenis, jogunk van ...” (Mick Jagger.) Úgy látszik, Angliában is megosz­lanak a vélemények, hogy tulajdon­képpen mit értünk a privát élet jo­gán. Erősen vitatható ugyanis, hogy az alapvető emberi jogok közé tar­tozna az indiai hasis, a marihuana, vagy akárcsak a Benzedrin sziszte­matikus élvezete. ..Ha valami miatt bűnös vagyok, akkor azért, mert megpróbáltam az embereket távol tartani attól, hogy „normálisak” legyenek. Ebben az EZ A KÉP KÖZVETLENÜL BRIAN JONES SPANYOLORSZÁGI UTA­ZÁSA ELŐTT KÉSZÜLT. JOBBRA MICK JAGGER ÉS KEITH RI­CHARD EGY NAPPAL A FELMENTÉSSEL VÉGZŐDŐ ÍTÉLET ELŐTT

Next