Ifjúsági Magazin, 1970 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1970-09-01 / 9. szám

Jethro Tull vagy az újjá alakult Cream-együttes lemezeit, megérti mi­lyen zenei többletet ad az underground muzsika a korábbi beathez képest. A Jazz-től és különösen annak újabb stílusától, a free jazz-től már csak egy lépés a XX. századi modern zene­szerzők — Bartók, Sztravinszkij, Berg, Honnegger, Britten — műveihez. Valamilyen módon támogatni kelle­ne a már nálunk is jeles művelőkre talált underground irányzatot. Talán úgy, hogy a ma még keveseknek lát­szó együttesek ne fizessék ugyanazt az adót a felszerelések vásárlásánál, mint a népszerű beategyüttesek. Egy idő múltán ugyanis senki sem csodál­kozhat, ha anyagi gondjaik miatt fel­adják értékes elképzeléseiket. Nem azokra gondolunk, akik nívótlanul utánozzák a külföldön divatos under­­ground-együttesek könnyebb szá­mait, hanem azokra, akik rengeteg tanulás és gyakorlás után eljutottak hangszerük és a zene igazán mély megismeréséig. Az ilyen zenekarok, ha egyelőre csak ,,szakmai szinten” is, megkap­ják az őket illető erkölcsi elismerést — az anyagi még hátra van. Ezt bi­zonyítja, hogy a nívós Syrius zene­kart meghívták neves jazz-együttesek közé a ceglédi II. Ifjúsági Jazzfeszti­­válra. Itt az ideje, hogy a beatzene oldaláról is — főleg a hivatalos szer­vekre gondolunk, a Rádióra, a Tele­vízióra, az ORI-ra — megkapják a megérdemelt támogatást. szóra EGYÜTTESEK 1969 az együttesek szétválásá­nak és az újraalakulásának éve volt. A régi, nagy zenekarok tagjaiból létrejöttek a szuper-, a csúcsegyüttesek. Ám ezek legtöbbször csak annyiban vol­tak nagyszerűek, amennyiben a sajtó annak nevezte őket. A kiváló zenészek együtt nem nyújtották azt, amit ígértek. Számaik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a „szuper” jelző nem jelentett többet üres szónál. A popvilágban azonban más értelemben is szokták használ­ni a szuperegyüttes kifejezést. Ugyanis a legtöbb zenei szak­lap felteszi a körkérdést az ol­vasóknak: ki az év legjobb énekese, hangszeres szólistája? A beérkezett szavazatok össze­sítése alapján megkapják a legjobb énekes, dobos, gitáros vagy más hangszeres szólista nevét. Hasonlóan az IM-hez, nemcsak az olvasók, hanem a szakmabeliek is szavaznak. A két szavazás eredménye leg­többször eltérő, míg a rajongó általában kedvencére szavaz, addig a szakmabeli a tudást veszi alapul. A legnagyobb tekintélyű popzenei szaklap, a New Mu­sical Express is összeállította 1969 legjobbjainak névsorát. Az olvasók szerint a legkivá­lóbb szólóénekes Mick Jagger. A legjobb dobos Ginger Baker, a legkedveltebb basszusgitáros pedig Jack Bruce lett. Mind­ketten a Cream-együttes tag­jaként kezdték pályafutásu­kat, majd másból folytatták. Stevie Win­wood nyerte el a legjobb orgonista címet. A szó­lógitárosok legjobbika Jimi Hendrix lett, az immár klasz­­szikusnak kikiáltott gitáros. A legendás Beatlesből egyet­len tag sem szerepel a legjob­bak között a fenti összeállítá­sokban. De a legjobb együttes címet adná neki még ma is a fiatalok nagy része. Akkor is, ha nem szuper módra játsza­nak, hanem csupán alapfokon. KISLÁNY NAGY GITÁRRAL Még a télen megírtuk, hogy ri­portot készítünk az ÉVIG kul­túrotthon amatőr énekesvetél­kedőjének győztesével. Idő­közben a Teleszubjektívből POP-tárlat lett, és mint minden változásnál, itt is becsúszott egy apró hiba: ezzel a cikkel idáig adósak maradtunk. Hogy most pótoljuk ezt a mulasztást, az elsősorban an­nak köszönhető, hogy a győz­tes Vincze Viktória egyre gyakrabban tűnik fel a köny­­nyűzene színpadán. A tizen­nyolc éves kislány a nyár ele­jén az Ifjúsági Parkban lépett fel az Olympia-együttes kísére­tével. Aztán műfajt váltott, az­óta az Ex Antiquis együttes­sel dolgozik. Hacki Tamás és zenekara a nyáron a Balaton körül turnézott. Vincze Viktó­ria nem szó szerint a zenekar tagja, hiszen nem az Ex-A kí­séri a számait. Amíg ő énekel, addig a fiúk nyugodtan pihen­hetnek, a kíséretről saját ma­ga gondoskodik. Tizenkét hú­ros gitáron játszik — klasszi­kus pengetéssel — és virágéne­keket, balladákat énekel. A ze­nét értő és kedvelő fülnek va­lódi csemege. Viktória elhatározta, hogy végleg elkötelezi magát ennek a műfajnak. Hacki Tamásék zenei anyaggal és saját tudá­suk átadásával segítik őt. A közös műsor a jövőben még nagy sikert ígér. Reméljük, rö­videsen lemezéről vagy rádió­­felvételéről adhatunk hírt. ÚJ DALT, OSSIAN! Az Ossian Együttes 1970-ben alakult. Leggyakoribb felállása: orgona, basszus­­gitár, dob, ének, de saját számaikban gyakran megszólal a zongora és a hege­dű is. Első szót kiérdemlő sikerük: a szé­kesfehérvári jazzfesztiválon a Do-you­­do-vokál bemutatta Kődzsungel című számukat. A zenei szakemberek olyan európai hangzású muzsikát üdvözöltek benne, amely — mint mondták — régóta hiányzik a magyar beatzene repertoár­jából. És ez csak egy a több mint negyven Ossian-dalból. Az együttes arra törekszik, hogy teljes műsorát a saját számaiból ál­líthassa össze. Nem külsőségeket akarnak kopírozni, a rangos külföldi együttesektől egyedül zenei tudást akarnak ellesni. A képen balról jobbra: Bánk Sándor, basszusgitár, ének; Maróti Magdolna, ének (főiskola jazz-tanszak), zongora; Rovó Imre, dob; Papp Imre, orgona, ének.

Next