Ifjúsági Magazin, 1970 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1970-09-01 / 9. szám
Jethro Tull vagy az újjá alakult Cream-együttes lemezeit, megérti milyen zenei többletet ad az underground muzsika a korábbi beathez képest. A Jazz-től és különösen annak újabb stílusától, a free jazz-től már csak egy lépés a XX. századi modern zeneszerzők — Bartók, Sztravinszkij, Berg, Honnegger, Britten — műveihez. Valamilyen módon támogatni kellene a már nálunk is jeles művelőkre talált underground irányzatot. Talán úgy, hogy a ma még keveseknek látszó együttesek ne fizessék ugyanazt az adót a felszerelések vásárlásánál, mint a népszerű beategyüttesek. Egy idő múltán ugyanis senki sem csodálkozhat, ha anyagi gondjaik miatt feladják értékes elképzeléseiket. Nem azokra gondolunk, akik nívótlanul utánozzák a külföldön divatos underground-együttesek könnyebb számait, hanem azokra, akik rengeteg tanulás és gyakorlás után eljutottak hangszerük és a zene igazán mély megismeréséig. Az ilyen zenekarok, ha egyelőre csak ,,szakmai szinten” is, megkapják az őket illető erkölcsi elismerést — az anyagi még hátra van. Ezt bizonyítja, hogy a nívós Syrius zenekart meghívták neves jazz-együttesek közé a ceglédi II. Ifjúsági Jazzfesztiválra. Itt az ideje, hogy a beatzene oldaláról is — főleg a hivatalos szervekre gondolunk, a Rádióra, a Televízióra, az ORI-ra — megkapják a megérdemelt támogatást. szóra EGYÜTTESEK 1969 az együttesek szétválásának és az újraalakulásának éve volt. A régi, nagy zenekarok tagjaiból létrejöttek a szuper-, a csúcsegyüttesek. Ám ezek legtöbbször csak annyiban voltak nagyszerűek, amennyiben a sajtó annak nevezte őket. A kiváló zenészek együtt nem nyújtották azt, amit ígértek. Számaik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a „szuper” jelző nem jelentett többet üres szónál. A popvilágban azonban más értelemben is szokták használni a szuperegyüttes kifejezést. Ugyanis a legtöbb zenei szaklap felteszi a körkérdést az olvasóknak: ki az év legjobb énekese, hangszeres szólistája? A beérkezett szavazatok összesítése alapján megkapják a legjobb énekes, dobos, gitáros vagy más hangszeres szólista nevét. Hasonlóan az IM-hez, nemcsak az olvasók, hanem a szakmabeliek is szavaznak. A két szavazás eredménye legtöbbször eltérő, míg a rajongó általában kedvencére szavaz, addig a szakmabeli a tudást veszi alapul. A legnagyobb tekintélyű popzenei szaklap, a New Musical Express is összeállította 1969 legjobbjainak névsorát. Az olvasók szerint a legkiválóbb szólóénekes Mick Jagger. A legjobb dobos Ginger Baker, a legkedveltebb basszusgitáros pedig Jack Bruce lett. Mindketten a Cream-együttes tagjaként kezdték pályafutásukat, majd másból folytatták. Stevie Winwood nyerte el a legjobb orgonista címet. A szólógitárosok legjobbika Jimi Hendrix lett, az immár klaszszikusnak kikiáltott gitáros. A legendás Beatlesből egyetlen tag sem szerepel a legjobbak között a fenti összeállításokban. De a legjobb együttes címet adná neki még ma is a fiatalok nagy része. Akkor is, ha nem szuper módra játszanak, hanem csupán alapfokon. KISLÁNY NAGY GITÁRRAL Még a télen megírtuk, hogy riportot készítünk az ÉVIG kultúrotthon amatőr énekesvetélkedőjének győztesével. Időközben a Teleszubjektívből POP-tárlat lett, és mint minden változásnál, itt is becsúszott egy apró hiba: ezzel a cikkel idáig adósak maradtunk. Hogy most pótoljuk ezt a mulasztást, az elsősorban annak köszönhető, hogy a győztes Vincze Viktória egyre gyakrabban tűnik fel a könynyűzene színpadán. A tizennyolc éves kislány a nyár elején az Ifjúsági Parkban lépett fel az Olympia-együttes kíséretével. Aztán műfajt váltott, azóta az Ex Antiquis együttessel dolgozik. Hacki Tamás és zenekara a nyáron a Balaton körül turnézott. Vincze Viktória nem szó szerint a zenekar tagja, hiszen nem az Ex-A kíséri a számait. Amíg ő énekel, addig a fiúk nyugodtan pihenhetnek, a kíséretről saját maga gondoskodik. Tizenkét húros gitáron játszik — klasszikus pengetéssel — és virágénekeket, balladákat énekel. A zenét értő és kedvelő fülnek valódi csemege. Viktória elhatározta, hogy végleg elkötelezi magát ennek a műfajnak. Hacki Tamásék zenei anyaggal és saját tudásuk átadásával segítik őt. A közös műsor a jövőben még nagy sikert ígér. Reméljük, rövidesen lemezéről vagy rádiófelvételéről adhatunk hírt. ÚJ DALT, OSSIAN! Az Ossian Együttes 1970-ben alakult. Leggyakoribb felállása: orgona, basszusgitár, dob, ének, de saját számaikban gyakran megszólal a zongora és a hegedű is. Első szót kiérdemlő sikerük: a székesfehérvári jazzfesztiválon a Do-youdo-vokál bemutatta Kődzsungel című számukat. A zenei szakemberek olyan európai hangzású muzsikát üdvözöltek benne, amely — mint mondták — régóta hiányzik a magyar beatzene repertoárjából. És ez csak egy a több mint negyven Ossian-dalból. Az együttes arra törekszik, hogy teljes műsorát a saját számaiból állíthassa össze. Nem külsőségeket akarnak kopírozni, a rangos külföldi együttesektől egyedül zenei tudást akarnak ellesni. A képen balról jobbra: Bánk Sándor, basszusgitár, ének; Maróti Magdolna, ének (főiskola jazz-tanszak), zongora; Rovó Imre, dob; Papp Imre, orgona, ének.