Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
Gomba módjára jönnek létre és ugyancsak gomba módjára válnak semmivé együttesek a rock gyorsan változó világában. A zaj és múlandóság e sűrű légkörében figyelemre méltó, ha valamely együttes tartani tudja pozícióját. Hiszen még a Beatlesek is feloszlatták együttesüket, közös turnézások helyett ki-ki a maga útját járja. Bob Dylan egyszerűen eltűnt a színről, míg Hendrixet, Jonest és Joplint a kábítószer pusztította el. E pillanatban a Rolling Stones együttes számít a legsikeresebbnek a nyugati rock-világban és közülük is Mick Jaggerről esik a legtöbb szó. Egyelőre. Mert mint látni fogjuk, Mick hírnevét is kezdi beárnyékolni az alkony. Mielőtt elmondanánk, mire alapozzuk állításunkat, tekintsük át röviden Mick Jagger és a Rolling Stones együttes pályafutását. MICK JAGGER ÉS AZ ALKONY ... mint a patkányok „Megőrültem a rajongástól, amikor kölyökkoromban Chuck Berryt, Muddy Waterst és a Fat Dominikot hallottam — mondja a kezdetről Jagger. — Nem tudtam, mit jelent daluk, csak éreztem, hogy gyönyörű. Apám megvetése jeléül dzsungelzenének nevezte ezeket számokat. Én annál rajongóbban mondtam, hogy igen, igaza van, nagyon jó kifejezés, nem is mondhatna rá szebbet, mint azt, hogy dzsungelzene!” Aztán összeakadt a rockzene egy másik csodálójával, a vagány külsejű művésznövendékkel, Keith Richarddal. A jómódú tornatanár fia, Mick Jagger, 18 éves volt ekkor, és a londoni közgazdasági egyetemre járt. De többé nem törődött a tanulással. Keithtel együtt hallgatták a lemezeket. Rövidesen csatlakozott hozzájuk a szőke, lányos arcú Brian Jones, aki megtévesztő külsejével ellentétben már a Soho, a londoni alvilági negyed kocsmáiban tekergeti. Bár úgy hangzik, mintha ócska ponyvaregényben fordulna elő, de mégis igaz: Jagger és Richard egy Soho-kocsmában kötött barátságot Brian Jones-szal. Nem sokkal később a dobos, Charlie Watts is csatlakozott hozzájuk, majd feladtak egy hirdetést, amelyre Bill Wyman, a nagybőgős jelentkezett. A nagybőgős kuncogva emlékezett vissza: „Akkor már úgy éltek