Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

Gomba módjára jönnek létre és ugyancsak gomba módjára válnak semmivé együttesek a rock gyor­san változó világában. A zaj és múlandóság e sűrű légkörében figyelemre méltó, ha valamely együt­tes tartani tudja pozícióját. Hiszen még a Beat­­lesek is feloszlatták együttesüket, közös turnézá­sok helyett ki-ki a maga útját járja. Bob Dylan egyszerűen eltűnt a színről, míg Hendrixet, Jonest és Joplint a kábítószer pusztította el. E pillanat­ban a Rolling Stones együttes számít a legsike­resebbnek a nyugati rock-világban és közülük is Mick Jaggerről esik a legtöbb szó. Egyelőre. Mert mint látni fogjuk, Mick hírnevét is kezdi beárnyékolni az alkony. Mielőtt elmondanánk, mire alapozzuk állításun­kat, tekintsük át röviden Mick Jagger és a Rolling Stones együttes pályafutását. MICK JAGGER ÉS AZ ALKONY ... mint a patkányok „Megőrültem a rajongástól, amikor kölyök­koromban Chuck Berryt, Muddy Waterst és a Fat Dominikot hallottam — mondja a kezdetről Jag­ger. — Nem tudtam, mit jelent da­luk, csak éreztem, hogy gyönyörű. Apám megvetése jeléül dzsungelze­nének nevezte ezeket számokat. Én annál rajongóbban mondtam, hogy igen, igaza van, nagyon jó kifejezés, nem is mondhatna rá szebbet, mint azt, hogy dzsungelzene!” Aztán összeakadt a rock­zene egy másik csodálójával, a vagány külsejű művésznövendékkel, Keith Richard­­dal. A jómódú tornatanár fia, Mick Jagger, 18 éves volt ekkor, és a lon­doni közgazdasági egyetemre járt. De többé nem törődött a tanulással. Keithtel együtt hallgatták a lemeze­ket. Rövidesen csatlakozott hozzájuk a szőke, lányos arcú Brian Jones, aki megtévesztő külsejével ellentétben már a Soho, a londoni alvilági negyed kocsmáiban tekergeti. Bár úgy hang­zik, mintha ócska ponyvaregényben fordulna elő, de mégis igaz: Jagger és Richard egy Soho-kocsmában kö­tött barátságot Brian Jones-szal. Nem sokkal később a dobos, Char­lie Watts is csatlakozott hozzájuk, majd feladtak egy hirdetést, amelyre Bill Wyman, a nagybőgős jelentke­zett. A nagybőgős kuncogva emléke­zett vissza: „Akkor már úgy éltek

Next