Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
MŰVÉSZETI MAGAZIN LOCOMONV 61 Végre itt a bizonyosság! A dolog tulajdonképpen karácsonykor kezdődött. Az egyik „illetékes”, Presser Gábor így meséli el: — Karácsonykor felmentem a Frenreisz Kareszhoz, csak úgy, minden ok nélkül. Éppen ott volt a Hungáriás Barta, beszélgettünk, aztán — mivel a kezünk ügyében volt a gitár és a zongora — játszottunk egy kicsit. Egy óra múlva valaki felkiáltott — már nem is tudom, hogy ki volt. — Srácok, ez kitűnő. Másnap lementünk a házunk pincéjébe — ekkor már eljött a Laux „Blöre” is. Igazi örömzene volt. Csudára tetszettünk egymásnak. — A többi már tulajdonképpen egyszerű volt — veszi át a szót Laux. — Több hónapos szervezés, meggyőzés, agygyötrés, és megalakult az új zenekar. Három hétig gondolkoztunk azon, hogy mi legyen az új név. Aztán ez is összejött. LOCOMOTIV GT lett a nevünk, mert a mozdony az erőt szimbolizálja. A GT a világon mindenütt a különlegesen erős motorok jelzése. — Jó név a LOCOMOTIV GT — mondja Frenreisz Karesz —, ha nem lenne, akkor biztosan supergroupnak hívnának minket. Kiszámoltuk: négyen hat helyet foglaltunk el az IM két szuperegyüttesében. Egyébként április 5-én alakultunk meg hivatalosan, mert eddig a Metrónál, az Omegánál, illetve a Hungáriánál érvényesek voltak a szerződéseink. — Beszéljünk a zenéről is — szól közbe Barta Tamás. — Senki se higgye, hogy most aztán egészen extra, csak kevesek számára érthető törekvéseink vannak. Tévedés! Csak magyar számokat fogunk játszani, az 1970-es évek zenéjét, modernebbet, mit eddig, de sohasem öncélút. Túl tradicionális volt az eddigi beatzene nálunk, megállt egy kicsit az idő. Hát mi megpróbálunk lendíteni rajta. Az új együttes számainak zenéjét felváltva fogják írni, a szövegíró, Adamis Anna, nem tudni viszont, hol fognak játszani, lesz-e klubjuk és így tovább. Omegáék eddig nem nyilatkoztak, lapzártáig nem derült ki, hogy együtt maradnak-e az együttes maradék tagjai. Zorán is csak annyit mondott: teljesen új együttest alakít, fiatal tehetségek bevonásával. (A Locomotív GT tagjairól készült a KIS IM-album.) KI VAGYOK? . . . Mindent tudok, hát, drága herceg, tudom mi sápadt, s mi ragyog, tudom, hogy a férgek megesznek, csak azt nem tudom, ki vagyok. (Villon: Apró képek balladája) Öt fiatal előadóművész — Márai Enikő, Szilágyi Maya, Katona Imre, Répássy András és Jordán Tamás — választotta címadó versnek az idézett Villon-balladát. Az Egyetemi Színpadon tartották önálló irodalmi estjüket. A riport hetekkel az est előtt készült. Feszes, robbanó mondatokban vallottak magukról, terveikről, munkájukról. Valamenynyien amatőrökként kezdték, nagyon fiatalon. Más-más megfogalmazásban mind a négyen elmondják (az ötödik, Jordán Tamás nem tudott eljönni), hogy már gimnazista korukban leghőbb vágyuk az volt, hogy bekerülhessenek az Egyetemi Színpadra. Budapesten 1957-ben alakult az Egyetemi színjátszó csoport és 1960-ban a ma már európai hírű Universitas-együttes. Nehéz lenne összeszámolni, hány nemzetközi fesztiválon vettek részt, hány első díjat hoztak haza. Márai Enikő második önálló estjét tartotta március elején itt, az Egyetemi Színpadon. Mi kényszerítette arra a mérhetetlen nagy munkára, amit egy önálló est megtartása jelent? — kérdem tőle. — Csakis így tudom elmondani, amit akarok. Nem akarok művészkedni. Játszani szeretnék. És olyan tartalmat adni a játéknak, ami mindenkit érdekel Szilágyi Maya folytatja ezt a gondolatot. — Azt szeretnénk, hogy a szavaknak is legyen olyan robbanó hatásuk, mint a zenének. A nyugalom irritálja a fiatalságot. Ez természetes. A körülöttünk levő felnőttek nyugodtak. Nekünk magunknak kell megtalálni a módot arra, hogy igenis kiordíthassuk magunkat. A beatzene erős, bele lehet kapaszkodni. Nem hiszem, hogy az embert csak fizikailag lehet sokkírozni és szellemileg nem. Talán elsősorban a formát kellene megváltoztatni. Példa erre, hogy ma az önvallomásoknak, a „beszélgető”-esteknek van nálunk a legnagyobb sikerük. Semmit nem igényelnek annyira a fiatalok, mint az őszinteséget. Közös irodalmi estjüket Katona Imre tervezte és állította össze. — Bármily furcsa — mondja — a mai ember problémáját legpontosabban Villon fogalmazta meg az Apró képek balladájában. Mert mi is ezt szeretnénk a legjobban tudni: kik vagyunk, hol a helyünk, hogyan kellene jól végezni dolgainkat? Drámai szerkesztési módot követtem, azzal a különbséggel, hogy ezt a ,,drámát” sokan írták. De a gondolatok logikusan követik egymást, egy lépéssel mindig előbbre jutva — a legfontosabb gondolat kimondása — a végkifejlet felé. Csak azt tudom, hogy ember vagyok! Ez a mondat. Juhász Ferenc lírában feloldott szép verssora volt az utolsó, ami elhangzott a színpadon azon az estén. MÁRAI ENIKŐ RÉPÁSSY ANDRÁS KATONA IMRE ÉS SZILÁGYI MAGDA 30 IMI ÖSSZEÁLLÍTOTTA: HEGEDŐS LÁSZLÓ, LÁSZLÓ ILONA, SZALAI MÁRIA