Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

ZENESI­ BÖNGÍSZDE «. MIKOR KELL TÜZET RAKNI? Zorán Sztevanovity felkérte a K­IH szerkesztőségét ez alábbi nyilatkozat közlésére. Kérésének eleget teszünk. Fontosnak érzem, hogy azok, akik szere­tik a Metró-együttest, ne rémhíreket és megtévesztő nyilatkozatokat, hanem nyílt, egyenes tájékoztatást kapjanak. Elhatá­roztam, elmondom, miért nem nyilatkoz­tam eddig, és miért szólok most a Metró idei tavaszának történetéről. Január végén a Metró-tagokat megbe­szélésre hívtam össze a Rátkay-klubba, és ott közöltem, hogy a zenekar egyes tag­jainak manipulációi elérték azt a fokot, amely már az együttes létét veszélyezteti. Hogy ezt megelőzzem, arra az elhatáro­zásra jutottam: április 1-től megválók a szóban forgó személyektől (ma már nin­csenek is az együttesben). Annak ellené­re, hogy a távozó tagok közül Frenreisz Károly egyszer már nem teljesen kor­rekt körülmények között otthagyta az együttest, mégis felajánlottam neki, hogy sajtónyilatkozatainkban a közös meg­egyezés alapján történt elválásról beszél­jünk. Ezt a gesztust csak azért tettem, mert tudtam, hogy Frenreisz Károlyt vá­ratlanul és kellemetlenül éri elhatározá­som, s könnyíteni akartam helyzetén. Dusánnal kapcsolatban más a helyzet, öcsém már régen is gondolkodott örem, hogyan fordíthatná teljes energiáját a dalszöveg írásra. A változás adott alkal­mat terve végrehajtására, a színpadon ezután nem szerepel, de jelentősebb fel­adat vár rá, mint eddig. A szövegírás mellett ő lesz az együttes művészeti me­nedzsere és sajtófőnöke. Dusánnak — mint sajtófőnöknek —, természetesen, nem az lesz a feladata, hogy a volt tagokról vagy más együtte­sekről nyilatkozzék. Az a véleményem, hogy elsőként a zenével kell foglalkoz­nunk, és csak utána jöhet a nyilatkozás. Hogy most nyilatkozom, azt az elmúlt hónapokban a régi tagok távozásával kapcsolatban a sajtóban tett és a rádió­ban elhangzott valótlan kijelentések kényszerítették ki belőlem. Van egy ré­gi mondás, hadd alkalmazzam. Nem sze­retem, ha már akkor tüzet raknak, ami­kor még a mezőn szaladgál a nyuszi. NEOTON A Rádió kívánságműsorainak egyik leg­többet szereplő száma a „Kell, hogy várj”. Szinte nincs olyan adás, hogy töb­ben ne kérnék. Ha meghallgatjuk a NEO­­TON-együttes új nagylemezét, a Bolond várost megállapíthatjuk, hogy szintén több „slágergyanús” szám található rajta. A Bolond város egyike a nyári lemez­piac nagy sikereinek, nem is véletlenül. Tükrözi azt a fejlődést, melyet stílusgaz­­dagságban, hangszerelésben idáig elértek. A NEOTON jelenlegi felállása: Szólógi­tár és vezető: Pásztor László, dob: Rédey Gábor, basszusgitár: Som Lajos, ének: Galácz Lajos, orgona: Balázs Ferenc. Az együttes nagylemeze a progresszív irányzathoz való hajtást, a vokális rész erősödését mutatja. A címadó dal, a Bo­lond város, lüktető ritmusú, vidám szám. Az Oh napsugár, egy régi vitézi ének fel­dolgozása, hűen az együttes különleges­ségeket nyújtó stílusához. Valószínű, hogy nagyon népszerű lesz a rock and roll paródia, a Pardon, ez a kezem volt. A lírai hangvételű Sárga lámpák a gyer­mekkor hangulatát idézi. Ez és a Meg­ered az ég, nagyzenekari kísérettel ké­szült. A ház című progresszív jellegű protest-song a béke utáni vágyról szól. Kemény zenei alapozású, érdekes kom­pozíció. Talán legjobb felvétel a Láttam én egy osztrigát, amely western-paródia hegedűbetéttel. A Dal a magányról lassú, kicsit a Kell, hogy várj­ra emlékeztet. A Vándorút és a Nehéz fiúk impro­viza­tív jellegűek, haladó irányzatot képviselnek. A táncdalfesztiválon is indulnak majd, bár nem saját szerzeménnyel. Ezen kívül Zalatnay Csnnt is kísérik. Mostanában sokat hallhattunk róluk, hiszen afrikai körútjuk úttörő volt a ma­ga nemében. Több Tv-felvétel is készült velük, sőt egy NEOTON-klub is alakult. Som Lajos, az együttes basszusgitárosa egy sztorival is szolgált beszélgetésünk­kor.­­ Az egzotikum mellett a legérdeke­sebb dolog az volt, hogy nemcsak a ma­gyar beatzenét, hanem az általános érte­lemben vett beatzenét kellett bemutat­nunk. Az egyik fogadáson az ország több vezetője mellett külföldi diplomaták is részt vettek. Egy ilyen rendezvény, mely általában két óra időtartamú, végül is öt órát tartott, alig engedtek le bennünket a színpadról. Azóta is sok ottani fiatallal levelezünk. ELEK LENKE DÉLHÚSA­GJON Kicsit nehéz kiejteni ennek az albán szár­mazású magyar énekesnek a nevét, de hogy így is milyen sokan megjegyezték, azt abból is megállapíthatjuk, hogy a Csak fiataloknak című műsorban rögtön a bemutatkozása után kérték számait. Először a Táskarádióban, Szilágyi János műsorában hallottunk róla. Megtudtuk, Gyulai Gadl János felfedezettje milyen fiatal, és ekkor hangzott el az a bizo­nyos Őszi levél, mely a Rádió más kí­vánságműsoraiban is felcsendült azóta. Érdekes egyéniség, univerzális előadó. Számait ő szerzi, ő írja a szövegét, gitá­rozik, énekel. A nyári hónapok folyamán sok ezren látták a SZUR-om, a táncdal­fesztiválon pedig kétmillió tv-néző ismer­kedhet meg majd vele. Magas, szemüveges fiú, és ami ma már nem utolsó követelmény egy énekestől, jól mozog a színpadon. 1971-ben, a sal­gótarjáni amatőr könnyűzenei fesztivá­lon ezüstdiplomát nyert. Bemutatkozott az Országos Diáknapokon is. Kértétek tőlünk, hogy írjunk róla a Zenebona—bön­gészde hasábjain. Valószínű, hogy egyike lesz a jövendő kedvenceinek, legalábbis eddig elért eredményei ezt ígérik. Nem a beat progresszív irányának mű­velője, stílusa a népdal és az olasz tánc­zene keveréke. Az Őszi levél régebbi ke­letű, a Kóstold meg, a Megvalósult ál­mok, a Ha hallod a harangok hangját a többi ,,slágergyanús" szerzeményei ko­rábbiak. Hetedik éve gitározik, játszott már zenekarban is. Most érettségizett, augusztusban lesz 3 éves. Kedvenc énekesei közé tartozik José Feliciano, valamint Nana Mouskouri gö­rög énekesnő. A vokális zene híve, na­gyon szereti az amerikai Beach Boys és a Mamas árut­­apos együtteseket. Termé­szetesen a Beatles sem maradhat ki a vokális nagyságok közül. Tervei között szerepel, létrehozni egy saját együttest, mely angol számokon és a maga szerzeményein kívül olasz dalo­kat is műsorára tűzne. Érdekes színfolt lenne a magyar könnyűzenei életben egy tiszta vokális zenekar, mely a dallamos beatnak és popnak nem a kommerszebb válfaját képviselné. Kíváncsian várjuk, hogy az álmok megvalósuljanak. nss­sf

Next