Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
BRIAN JONES Ha lehet, a Rolling Stones egyik alapító tagja még szertelenebbül tékozolta el fiatal életét, mint Jimi Hendrix. Pedig eleinte úgy látszott, hogy józan életnek néz elébe. Szülei, az egyszerű angol emberek, fiúkból jóravaló felnőttet akartak nevelni. „Rendszeresen jártam templomba és iskolába, a hajam éppolyan rövid volt, mint az akkori nagy átlagé” — mesélte magáról a szőke Brian. „Az iskola befejezése után egy építészeti irodában vállaltam munkát, ahol a saját elképzeléseimet akartam megvalósítani. De ahelyett, hogy hallgattak volna rám, lekezelően azt mondták, hogy menjek, és főzzek nekik egy teát. Ez aztán elreccsentette az életemet. Egyszerre elegem lett az építési irodából.” Emiatt félreismertnek érezve magát, csatlakozott a hasonlóan vélekedő fiatalokhoz, és céltalan csavargásokkal ütötte agyon idejét. Egyik napról a másikra élt, néha alkalmi munkát vállalt. Közben muzsikált, és ebben valóban kitűnő tehetségnek bizonyult. „Gitárom megszabadított az egész pocsékságtól, ami körülvett. Minden kedden London egyik külvárosában, Ealingben egy koszos iskolában játszottam. 1962- ben egy ilyen keddi estén felugrott hozzám a színpadra Mick Jagger és Keith Richard. Bekapcsolódtak a játékba. Azonnal megértettük egymást. Később csatlakozott hozzánk Bill Wyman és Charlie Watts. Így született a Rolling Stones.” Brian Jones lett a leghíresebb. Nem fogytak ki az újságok ama botrányaiból, amelyeket nőügyei, kábítószeres orgiái keltettek. Egyik gyermektartási pert a másik után indították ellene. Kezdődött Linda Lawrence-szel, folytatódott Pat Andrewsszel és Miss Valerie-vel, s befejeződött Dawn Molloy-val. De ezzel még nem szabadul meg a bíróságoktól. 1967-ben kábítószert találnak nála, ezért kell törvény elé állnia. 1968-ban ugyanezért. Ekkor már zavaros, valóságos aggastyán a szakadatlan alkohol és kábítószer kicsapongásoktól. Zuhanva züllik egész a pusztulásig. 1968 júniusában megválik a Rolling Stones együttestől. A jobb napokban birtokot vásárolt 350 ezer nyugatnémet márkáért Hartfieldben. Ide vonul vissza. Elhagyatott, teljes roncs az alig huszonhat éves fiatalember. Néhány ismerősével és utolsó barátnőjével, Anna Wohlinnal murit csap, hogy felejtsen. Sikerült felejtenie: tele alkohollal és kábítószerrel belefullad villája úszómedencéjébe. Egyszer azt mondta, nem akar a leggazdagabb ember lenni a temetőben. Legalább ez a vágya teljesült. Egymillió-hétszázezer nyugatnémet márka adósságot hagyott maga után. De ne sajnáljuk hitelezőit. Az üzletemberek ennél sokkal többet kerestek rajta. JANIS JOPLIN A sátán mámoráért harmadiknak a szőke texasi lány fizetett életével. Huszonhét éves volt, amikor 1970. október 4-én megtalálták holttestét egy hollywoodi motelszobában. Karján tizennégy befecskendezést talált a rendőrség. Tizennégy ampulla kábítószer — ez már nem önveszélyes könnyelműség, hanem eltökélt öngyilkosság. Szeretett azzal dicsekedni, hogy szülővárosában, a texasi Port Arthurban ő volt az első hippy. Családja a jobb keresetű munkásréteghez tartozott. De Janis Joplin több fantáziát látott a csavargásban, mint abban, hogy szülei óhajára tanítónői oklevelet szerezzen. Csavargás közben alkalmi munkát vállalt, leginkább sötét lebujokban szolgálta ki a vendégeket itallal és egyébbel, őszintén szokott magáról beszélni: „Remek pincérnő voltam, de csak addig, amíg nem kaptam csömört a munkától. De a csömör mindig gyorsan bekövetkezett. Akkor aztán, gyerünk tovább.” Bár tágas ország az USA, nagy részét rövid időn belül végigcsavarogta. Kóborlás közben hallotta Huddie Ledbettert éne-