Ifjúsági Magazin, 1971 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
SLUKK, COLÁVAL ÉS SÖRREL Az Emke aluljáróban, az oszlopnak támaszkodva három srác hajol a gyufaláng fölé. Tizenhárom évesek. Egyikük az apjától lopja a cigit („Az öregnek sokszor van külföldi cigije, tegnap is egyiptomit találtam a zsebében ...”), a másik a heti ötvenes zsebpénzéből csípi le a betevő Portira valót, a harmadik egyszerűen lejmol. („Még nem volt olyan nap, hogy tíz cigit össze ne tudtam volna kunyerálni a haveroktól, a bratyómtól, a felnőttektől...”) A Híd eszpresszóban iskolaköpenyes lányok kortyolgatják a Colájukat, szorgos pöfékeléssel tetézve az élvezetet. A Mester utcai technikum másodikosai, mindannyian zúgcigisek. A szülői, pedagógusi önkény elöl bujkálva vetődtek ide. Véleményük cigarettaügyben: — Árt a tüdőnek,a légcsőnek, a gyomornak, komplikációkat okozhat a terhesség alatt, rontja a fogakat. De — megnyugtat, soványít, felfrissít, imponál a srácoknak. — És az optimális rejtekhely? — Télen a kabát bélése, nyáron a biológiakönyv műanyag borítótasakja. Talponálló, száz méterre a Körúttól és a Rákóczi úttól. Telt ház. A levegő (?) olyan sűrű, hogy kabátot lehetne ráakasztani. Főbb alkotóelemei: a latyakos fűrészporból terjengő mocsárgáz, izzadságszag, cigarettabűz, forró zsírszag és a mindenen diadalmaskodó kisüsti illat. A kocsmai szoggal reménytelenül küszködnek a légypiszkos villanykörték — hang után viszont kitűnően lehet tájékozódni. A sarok felől játékautomata-csattogás, mutáló, izgatott kamaszhangok. 14—16 éves srácok nyaggatják a századforduló táján kiöregedett amerikai gépeket. A száj sarkában, az üveglap szélére dobva csikkek füstölögnek, a gépek tetején, a nézők kezében korsó, pohár, öreg csavargó imbolyog el mellettem. Az automatákhoz furakodik. — Sört, cigarettát, gyerekecskéim? — Három-négy srác aprópénzt, gyűrött tízest nyújt át. — A habja a magáé, fater! — szól a pénztár felé úszó anyagbeszerző után egy tizenöt év körüli srác. MENŐ — CSAK FÜSTFELHŐVEL? Ha e riport miatt nem figyelem, talán soha nem tűnik fel: az utcán, a kapualjakban, a mozik előcsarnokában, a szűk kis tereken, a Dunaparton, a parkok búvóhelyein (az iskolai vécében, a napközben üres lakásokban), mennyi a szemérmes vagy épp kihívó magabiztonsággal cigarettázó gyerek. Nem figyelünk rájuk. Doktor Székely Lajos, az Országos Egészségügyi Felvilágosító Központ vezető munkatársa egyike azon keveseknek, akik nagyon is odafigyelnek a dologra: — Az lenne a csodálatos inkább, ha nem dohányoznának nagy számban a mai tizenévesek. Kinyitják a tévét, s a tudósklub tagjaitól a bálványozott sztárokig mindenki füstöt fúj a szemükbe; a mozivásznon ideges cigarettaszippantások nélkül lassan már el sem képzelhető a pozitív hős; az iskolában a tanárok, otthon a szülők, az idősebb testvérek példája buzdítja őket — a széles körű cigaretta reklámkampányról nem is beszélve ... Itt már sem a prédikálás, sem a hatalmi szó nem segít. Az önmeggyőzés az egyetlen használható fegyver; a modern pszichológia eszközeivel kell rávenni a gyerekeket, hogy maguk lássák be a dohányzás ártalmasságát, és mondjanak nemet a cigarettára. Ehhez persze az is kellene, hogy az eszménykép kiválasztásánál ne a felnőtt szája sarkában lógó cigaretta fogja meg gyerekek érdeklődését. FOTÓ: GYÖKÉR ANDRÁS NEVELÉS — NÉGY MONDATBAN Amit doktor Székely mond, az nagyon is reálisnak tűnik: az előző korosztályoknál érettebb, önállóbb mai tizenéveseket csak áttételes eszközökkel lehet terelgetni. És ezek az eszközök elsősorban az iskola, a pedagógusok fegyvertárát kell hogy erősítsék. Erősítik? Harminckét , az utóbbi években kiadott Élettelen természetrajz, Élővilág, Egészségtan stb. könyvet lapoztam végig. Közülük kettőben találtam négy-négy mondatot a dohányzás egészségkárosító hatásairól... rin 23