Ifjúsági Magazin, 1973 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
iszökdöstek randevúzni — Induláskor például sok bajunk volt a fiatalok fegyelmével ■— meséli Komáromi Lajos. — Az épületek között dróthálók feszültek, mégis kiszökdöstek az erdőbe randevúzgatni. Akkor lebontottuk a hálókat, az épületeket modernizáltuk, színesre mázoltuk a falakat. Nem vezettünk be szigorú szabályokat sem, csak ésszerűen rendet szerveztünk. Azóta semmi baj a fegyelemmel. Sokat változtak itt a fiatalok, megszokták a közösséget, a szervezettséget. — A pénz mégis elhúzza innen a fiúkat. Meg a szórakozni vágyás — szögezi le Lackó János tizennyolc éves mechanikai műszerész. — A gyárban lát, tanul mindenki, kinyílik a szeme, nőnek az igényei. Pesten már az is szórakozás, ha végigsétál a körúton; itt Bugyiban még a kultúrotthon nagy részét is lakásnak használják. És jönnek a haverok a szép pesti mesékkel meg a munkaerő-toborzók a nagy ígéretekkel. Lackó Jancsit is elcsábították tavaly a Cordatic Gumigyárba pár száz forinttal. Aztán egy fél év után csomagolt és búcsúzott. Azt mondja, a rengeteg utazgatás meg a brigád miatt. — Szerintem sok fiatal visszajönne, csak szégyelli magát — véli Jancsi. — Pedig a gyárban rendesek, egy szóval sem hányták szememre a „kiruccanást”. De ha akarják, hogy el se menjünk, jobban meg kellene kötni a fiúkat. Például a KISZ-ben. Egy-két kirándulásra, klubdélutánra még futja az erejéből, de szervezett, tartalmas közösségi életet, munkaidő utáni elfoglaltságot nem ad a bugyi gyár KISZ-szervezete a tagjainak. Az utóbbi három évben három KISZ-csúcstitkár váltotta egymást, de arra sem volt erejük, hogy működő alapszervezeteket hozzanak össze. — Új életet kell kezdenünk — mondja Szabó Margit KISZ-titkár. Felemás helyzetükre panaszkodnak, hogy részben a községi, részben az anyavállalati KISZ fennhatósága alá tartoznak, mint az ajándék A nagykátai gyáregység története rövidebb: három éve működik a Budapesttől hetven kilométerre fekvő nagyközségben. A helyi keresőképes lakosság negyven százaléka ingázik, hatvan százaléka dolgozik helyben. Ez a kedvező arány már a gyárnak köszönhető; hétszáz dolgozót foglalkoztat, és tervezik a bővítést is. — Nem is tudom, melyik lett volna a rosszabb: naponta bebumlizni Pestre, a szövőgyárba, vagy egyedül, albérletben élni fenn — morfondírozik a tizenhét éves Baranecz Veronika, miközben szereli a csengőt a fekete telefontestbe. — Mint az ajándék, úgy jött ez a munkaalkalom nyolcadik után. Betanítójáról mesél, egy harmincéves asszonyról, aki annyit vesződött vele. De szeret itt mindenkit a nagy műhelyben, senki sem szólt, ha a futószalag egy-egy tálcájára nem került telefon a lassúsága miatt. Veronika lassúsága szerencsére régen a múlté. Márciusban megkapta a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A műhely másik végében a tizennyolc éves Domonkos Kati a tárcsákat szereli. A nyolcadik általános elvégzése után ő még nem tudta, mihez kezdjen. Egy évig otthon maradt, fél évig az anyjával járt fel Pestre egy étterem konyhájára. — Hajnali háromkor keltem, este holtfáradtan zuhantam az ágyba. Hű, de rossz volt! Húgaim szerencsére ezt már nem fogják megismerni. Annyit mesélek nekik otthon a gyárról, hogy mind ide akar jönni. A legnagyobb már be is lépne, de egyelőre nincs felvétel. Pedig jönnének még sokan, a kátai fiatalság már itthon akar maradni. Az egész gyárban Kati szerint csak egy valami hibádzik. Az, hogy a gyári KISZ-nek nincs egy elfogadható helyisége. Pedig annyi mindent lehetne csinálni a megnövekedett szabad idővel! Így viszont csak nyáron van élet: sportversenyek, társadalmi munka. Télen legfeljebb egy-egy gyűlés, nagy néha egy-egy vetélkedő. jó h028888Q — Ez a KISZ-klub — vezet be Vágány György KISZ-titkár egy háromszor háromméteres helyiségbe. De ez a pártszoba is, a szakszervezeti szoba is, a légót is itt tartják. Taggyűlésekre az étkezdébe járunk, a többi szervezet ugyanezt teszi. A KÖZSÉG LÁNYAINAK VALAMIKOR EZ VOLT A FŐ TENNIVALÓJUK SZABÓ MARGIT A BUGYI-I GYÁR KISZ-TITKÁRA 26.