Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám

TÁNCSICS MIHÁLY (1799—1884) PÁL MIHÁLY SZOBRA Külön tízparancsolat szerint élt, amely­ből soha egyetlen szót el nem engedett. Szabad sajtó. Független ország. A mun­kás igazsága — valahogy így sorakoz­tak a pontok: író, néptribun, hajdúpo­fozta jobbágy, segédtanító, az ínség vendéglátó gazdája. Apja még csoda­látó lányt hívott, hogy aranyat talál­jon — a kincsre mégis a fia talált rá. Meglelte: nem aranyban — a tudásnak, hitnek szentelt életben. BARABÁS MIKLÓS (1810—1898) BORSOS MIKLÓS SZOBRA Festőállványa előtt ült Kossuth, Szé­chenyi, Petőfi, Bem. A kézdi szék szü­lötte, az enyedi kollégium falai között serdült ifjúvá. Kolozsvárott tanulta a litográfiát, s oroszlánrésze volt abban, hogy Pest az ország művészeti központ­jává vált. 48 után üldözték, de 1859-ben már kiharcolta a Képzőművészeti Tár­sulat megteremtését. A hegyek közül jött, mégis kevesen akadtak, akik hoz­zá hasonlóan tudták megörökíteni az Alföldet. ERKEL FERENC (1810—1893) BOLDOGFAI FARKAS SÁNDOR SZOBRA Ha sakkozásra szánja energiáját világ­bajnok lett volna. Más dolga volt, fon­tosabb: a nemzeti opera megteremté­se. A Hunyadi László és a Bánk bán. A Himnusz megzenésítése. Az ifjú zongoraművészből a hangversenyélet fáradhatatlan szervezője, céltudatos zenepedagógus vált. Utolsó fellépése jelképpé szépült: nyolcvanadik szüle­tésnapján az általa alakított Filharmó­niai Társaság hangversenyén búcsú­zott a pódiumtól. TOMPA MIHÁLY (1817—1868) PÁSZTOR JÁNOS SZOBRA A rózsaültető, a szilvafák árnyékában írogató, a gömöri nemzetőr, a schwec­­hati ütközet tábori papja akkor szólal meg messze csengő hangján, amikor mindenkit elnémítottak. Az önkény éj­sötét éveiben Hanva község parókiájá­nak lakója, feledve gyermekei halálát, valami rettenetes elszánással ragadja meg a tollat. Akit senki meg nem vi­gasztalhat, belekiált a csendbe, s biz­tatni kezd egy egész bénaságba hanyat­lott országot. LISZT FERENC (1811—1886) ERDEI DEZSŐ SZOBRA Versengett érte Párizs, London, Szent­pétervár, Berlin, Róma. Zeneszerző­ként Bartók elődje. Csodagyermek, aki kilenc esztendősen hangversenyeket ad. Genfben konzervatóriumi tanár, Bonn­ban ő állíttatja föl Beethoven emlékmű­vét. Hercegnők vetekednek szerelmé­ért — mégis minden csillogó udvarból hazanézett. Megalapítja a Nemzeti Zenedét, hangversenyeket ad az árvíz­­károsultaknak, nagy bemutatóit sorra a Magyarhonba hozza. " Hm ARANY JÁNOS (1817—1882) STRÓBL ALAJOS SZOBRA Kisfiú guggol a szalontai ház udvarán, s betűket ró a hamuba. Arany Jánoska tanulja az ábécét. Ide fut majd lélek­szakadva Petőfi Sándor, hogy a szalon­tai aljegyző kezét forrón megrázza: azok a hamuba rajzoló ujjak jegyezték le a Toldit. S az a gyermeki hűségű szív őrizte mindvégig a nagy barát, a segesvári halott csillagfényét.

Next