Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

jönnek a világra. Ezek az érzelmi­leg elhanyagolt, otthonról vagy az intézetekből menekülő lányok tar­tozni akarnak valakihez. És úgy tud­ják, hogy egy lány legfeljebb a tes­tével vagy zsarolással szerezhet ma­gának férjet. A gyerek eszköz. S ha nem tölti be funkcióját, eldobható. Belőlük lesznek az új állami gondo­zottak, akik mindent megkapnak, a legfontosabbat, a szülői szeretetet kivéve. „Már nem érdekel” Van, aki nem is tudja az apa nevét, van, aki csak nem akarja megmon­dani. Egyesek abban bíznak, vissza­jön még a fiú, vagy legalább az ott­honba ellátogat egyszer. Ám a fiúk nem szoktak látogatni. Csak a tár­gyalásra, ha megidézik őket az apa­ság eldöntésére. Hogy milyenek ezek az apák, akik gyermeküket látni sem akarják? Egyiküket sikerült megtalálnom. Jóképű, húszéves fiatalember, gépkocsivezető. Munkából jött ép­pen. Pillanatonként ásít, tüntet az unottságával. — Ja, az Erzsi, tudom. Szörnyű buta lány, hát most aztán megcsinál­ta magának. De ne haragudjon, ez engem nem érdekel... — Néhány nap múlva megszületik a közös gyerekük. Az sem érdekli? — Nincs még rám bizonyítva, le­het, hogy nem is közös. És nem ha­gyom, hogy ilyenekkel rám akasz­kodjanak! Szeretett volna az Erzsi kifogni magának, mi?! Csakhogy én ki nem állhatom, meg is mondtam neki, és a gyerek sem kell. Ezért akar bosszút állni. — Azt mondja, ki nem állhatja Erzsit. Miért volt akkor kapcsolata vele? És ha már volt, miért nem védekeztek? — Eleinte egész jól megvoltunk. Na, nem nagy szerelem, de a hu­szadik században ez nem is kell a fiatalok között. Egyébként, higgye el, ő akaszkodott rám — ragadnak hoz­zám a lányok. Hát, akkor védekeznie is nekik kellett volna! Ilyenek ezek!... Az „ilyeneket” használni kell, és eldobni — így szól ez a logika. Még a felelősség jelszavát is meglobog­tatja, természetesen a másik fél szá­mára. A fiatalember sértettnek, sza­badságában veszélyeztetettnek érzi magát. Mert Erzsi és a hozzá hason­lók valóban „ragadnak rá”. Bárkire, aki emberi kapcsolatnak, bármifé­lének a lehetőségét ígéri. Er­­zsiéknek nem kell sokat udvarolni, Erzsiék nem válogatósak. Vagy ha azok is, nem tudnak válogatni. Pró­bálkoznak vaktában, és prédául kí­nálják fel magukat. A csalódások után újra és újra. Az elhagyott csecsemők otthonai­ban folyamatos az utánpótlás. Népesedéspolitikánk célja, hogy minél több gyermek szülessen. De nem bármilyen körülmények között, nem bármi áron! A megszületette­ket államunk támogatja, az elha­gyottakról gondoskodik. A szülői, anyai szeretetet pótolni azonban képtelen. Enélkül pedig egy ember nem válhat teljes, egészséges szemé­lyiséggé. ANYATEJ­Ű ÜVEGEKBEN. A LEÁNYANYÁK MÁR TOVÁBBÁLLTAK ... R. SZÉKELY JULIANNA

Next