Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
jönnek a világra. Ezek az érzelmileg elhanyagolt, otthonról vagy az intézetekből menekülő lányok tartozni akarnak valakihez. És úgy tudják, hogy egy lány legfeljebb a testével vagy zsarolással szerezhet magának férjet. A gyerek eszköz. S ha nem tölti be funkcióját, eldobható. Belőlük lesznek az új állami gondozottak, akik mindent megkapnak, a legfontosabbat, a szülői szeretetet kivéve. „Már nem érdekel” Van, aki nem is tudja az apa nevét, van, aki csak nem akarja megmondani. Egyesek abban bíznak, visszajön még a fiú, vagy legalább az otthonba ellátogat egyszer. Ám a fiúk nem szoktak látogatni. Csak a tárgyalásra, ha megidézik őket az apaság eldöntésére. Hogy milyenek ezek az apák, akik gyermeküket látni sem akarják? Egyiküket sikerült megtalálnom. Jóképű, húszéves fiatalember, gépkocsivezető. Munkából jött éppen. Pillanatonként ásít, tüntet az unottságával. — Ja, az Erzsi, tudom. Szörnyű buta lány, hát most aztán megcsinálta magának. De ne haragudjon, ez engem nem érdekel... — Néhány nap múlva megszületik a közös gyerekük. Az sem érdekli? — Nincs még rám bizonyítva, lehet, hogy nem is közös. És nem hagyom, hogy ilyenekkel rám akaszkodjanak! Szeretett volna az Erzsi kifogni magának, mi?! Csakhogy én ki nem állhatom, meg is mondtam neki, és a gyerek sem kell. Ezért akar bosszút állni. — Azt mondja, ki nem állhatja Erzsit. Miért volt akkor kapcsolata vele? És ha már volt, miért nem védekeztek? — Eleinte egész jól megvoltunk. Na, nem nagy szerelem, de a huszadik században ez nem is kell a fiatalok között. Egyébként, higgye el, ő akaszkodott rám — ragadnak hozzám a lányok. Hát, akkor védekeznie is nekik kellett volna! Ilyenek ezek!... Az „ilyeneket” használni kell, és eldobni — így szól ez a logika. Még a felelősség jelszavát is meglobogtatja, természetesen a másik fél számára. A fiatalember sértettnek, szabadságában veszélyeztetettnek érzi magát. Mert Erzsi és a hozzá hasonlók valóban „ragadnak rá”. Bárkire, aki emberi kapcsolatnak, bármifélének a lehetőségét ígéri. Erzsiéknek nem kell sokat udvarolni, Erzsiék nem válogatósak. Vagy ha azok is, nem tudnak válogatni. Próbálkoznak vaktában, és prédául kínálják fel magukat. A csalódások után újra és újra. Az elhagyott csecsemők otthonaiban folyamatos az utánpótlás. Népesedéspolitikánk célja, hogy minél több gyermek szülessen. De nem bármilyen körülmények között, nem bármi áron! A megszületetteket államunk támogatja, az elhagyottakról gondoskodik. A szülői, anyai szeretetet pótolni azonban képtelen. Enélkül pedig egy ember nem válhat teljes, egészséges személyiséggé. ANYATEJŰ ÜVEGEKBEN. A LEÁNYANYÁK MÁR TOVÁBBÁLLTAK ... R. SZÉKELY JULIANNA