Ifjúsági Magazin, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

kezdünk a fény- és mozgáseffektusokon. Minden öt­letet megvitatunk, s eddig azt tapasztaltuk, csak az vá­lik be, amit mind az öten megszavazunk. Az irányadó mindig a zene, valamennyi effektus ehhez idomul, ezt kívánja erősíteni.'' Tehát végiggondolt koreografikus mozgásról, jelmezekről van szó, s az Omegának rész­ben hinnünk lehet, hiszen a már emlegetett Deep Purple­­rel, a Rolling Stones-szal, a Supertramp-pel léptek fel külföldi turnéik során. Aztán vannak egyszerűbb ötletek. Mint az újjászerve­ződött Generálé, például­ 1976 a ritmika éve — vallják, s ezért a színpad fel- és kiemelt hátterében két dobos ,,nyomja” az ütemet. S ha már ezt egy karácsonyi fény­reklámra emlékeztető neonkígyó is bevilágítja, s egy szuggesztív énekes show-man, Horváth Károly mozgása is kíséri, a többieknek csak arra kell vigyázni, hogy ép­pen mozdulatlanságukkal vagy csak apró gesztusaikkal ellenpontozzák ezt a hatást, s ez az ötlet lehet egyetlen meggyújtott gyufaszál a ko­romsötét színpadon, ha a Tűzimádó című dalunkat játsz­­szuk. A közönségmorajból pontosan kivehetők az ilyen szavak: figyeld, most azt fogja csinálni, hogy utánozza egy motorbicikli beindítását, berregéssel, lábmozdulattal, nem létező kormánymegragadással, mert az Easy Rider­­szám következik. Vagy más, a hatáselemzés, a közönség­ismeret tárgyköréből: ha minden székre teszünk műsor­­ismertető szórólapot, felét összegyűrik, eldobálják, de ha csak minden második székre jut, megindul érte a­­ma­rakodás­ — szóval ilyesmik!” Közönségismeret. Hatáselemzés. Tapasztalás saját bő­rön, saját bukszán. A közönség — s itt merőben ifjú kö­zönségről van szó — tapsban fejezi ki háláját az ötle­tekért. Sok a jó muzsika nálunk — szerencsére. Az ön­célúan puffogtatott petárdák a szemnek esetleg tetsze­­tősek lehetnek, de ötletes, színvonalas muzsika nélkül a közönség elégedetlenül távozik. A show szónál felütve az angol—magyar szótárt — hogy visszatérjünk kiindulási alapunkhoz — csaknem egy oldalnyi árnyalt kifejezés van felsorolva. Show off — felmutat, fitogtat, henceg. Show through — átlátszik. Aztán a show szónak van egy sokadik jelentése is: ki­mutat, igazol, bebizonyít, megmagyaráz. Ez a sokadik je­lentés lehet csak értelmes, s feltehetően ebben csak a jó ízlés segíthet. A példa a P. Mobil együttes eszköztárából való. ..A kin­tornás szerencséje a rock operett kb. g-mollban.” Ez a teljes cím, mégpedig egy kerek sztorié, amelyet mintegy harminc-harminckét percben, összefüggő showw-ként ad­nak elő a színpadon. A történet lényege: egy nagyra tö­rekvő együttes kitalálja, hogy egy kintornás-koldust szer­ződtet az együttesbe, amivel felhívja magára a figyel­met. Az ötlet beválik, de az öreg kintornás a kegyetlen konkurrencia-harcban elveszti belső biztonságát, végül elhiszi magáról, hogy ő a pop­ király, s a végeredmény nem lehet más, mint a bolondokháza. Nos, ezt a történe­tet színészileg, maszkírozva, öltözködve a P. Mobil-le­génység el is játssza a színpadon. Humort s oly fillé­res, ám ötletgazdag eszközöket felvonultatva, mint ma­ga a verkli a tapsgép, a külön magyarázatot kívánó ,,di­namikus hernyó”. (Dinamikus hernyó , végy egy re­­cézett, hajlékony műanyag csövet, vágd el megfelelő hosszban, forgasd a fejed fölött, s a levegőáramlás su­hogó, ám zenéhez hasonló hangokat hallat.) Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője a színpadi meg­jelenésnek valóságos „ideológusa”: „Nagy térben, nagy mozgásra van szükség. Ugyancsak igaz: minél nagyobb a tér, annál kevesebb líra fér meg a színpadon, annál keményebb hangzásra van szükség. Ha a színháznál el­fogadta a közönség a maszkot, a jelmezt, a színpadi fé­nyeket és a túlrajzolt gesztusokat, mimikát, vajon miért nem fogadja el tőlünk, akik szintén valamilyen pódium­­teljesítményt nyújtunk. A szuper-beruházásokkal szem­ben csak­­örökmozgó­ ötletekkel lehet állni a versenyt. VÉGH MIKLÓS A SZUPER-BERUHÁZÁSOKKAL SZEMBEN CSAK „ÖRÖKMOZGÓ­­ÖTLETEKKEL LEHET ÁLLNI A VERSENYT — VALLJA A P. MOBIL EGYÜTTES ! Vo fi rm 25

Next