Ifjúsági Magazin, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
em tudom, a kezdő bohóc, I I a pályakezdő ismeri-e a k I nevetés filozófiáját, vagy I a mesterség ősi küldetésének tudatában végzi dolgát r testével, lényével, egész megjelenésével fin- W torog — mindarra, amit mi tudomásul venni másképp nem bírunk, mint amilyen — az életre. Ezek a képek, elég csupán rájuk pillantani, groteszk voltukkal tüntetnek. Pontosabban olyasmiről tudósítanak, ami bizony csak fantáziával fogadható el logikusként. Minthogy a szellemes egyszerűsítés szerint: „Az ember nevetni tudó állat”, fogadjuk el a játékot, hogy a cirkusz porondját elhagyva kiszökött három idomár, hogy aztán az utcán gyakoroljon. A nevetni tudó állat először meghökkent, szabódott, tiltakozott, kötelességszerűen mosolygott, de mindenképpen figyelt az idomárra , és megtanulta a feladatot. Nevetett. És aki az utcát közlekedésre, a piacot adás-vételre, egyáltalán a napot mindenféle komoly dolgokra használja, bizonyára hálás volt a gonosz tréfamestereknek, amiért kísérletezni mertek vele. Mi volt ez a közjáték, s főképpen miért volt, ha úgy, ahogy jöttek, el is tűntek ezek az utcaképbe nem illő lények?! Három bohóc — a nevük elhagyható lenne, mivel a bohócokra általában nem a név a jellemző, hanem a szív — nos három bohóc ezzel a gálaműsorral búcsúzott Budapesttől és Magyarországtól. Chatouille, Chocolat és Bezom közel egy évig tanultak az Állami Artistaképzőben, kanadai ösztöndíjasként.