Ifjúsági Magazin, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
IMSAG? MI IMSÄG? MI IMSÄG? MI IMSÄG' kát, önálló munkát. Az iskolák, ha nem is „kész”, de egyre felkészültebb, de gyakorlottabb művészeket küldenek a kulturális élet minden területére. — Egy személyes kérdés: mint művész, hogyan fogalmazná meg hitvallását, ars poeticáját? — Szerencsés helyzetben vagyok. Majd negyven esztendővel ezelőtt találtam egy Puskin-idézetet, amely azóta is alkotói munkám alapelveként ihlet, serkent. „Az emberi sors — az emberiség sorsa” — írja Puskin. Művészi hitvallásként nem tudok elképzelni a magam számára ennél tökéletesebb megfogalmazást. Tavaly, nyár elején városszerte terjengett a hír: Ákos István, a Generál együttes vezetője disszidált. Az év végén viszont Fenyő Miklós, a Hungária együttes vezetője újságolta: új tagot vettek fel, Ákos Istvánt. — Hogy is volt ez a disszidálási ügy? — Egy szó sem igaz belőle. Egyszerűen jól éreztem magam a rokonaimnál Kanadában meg az Egyesült Államokban, és a tervezett hatnyolc hét helyett csaknem három hónapig maradtam — ennyi az egész. Vagy ez baj? — Ha a papírjaiddal minden rendben volt, természetesen nem. De hát végül is itt ülsz, velem szemben, és ennél jobb cáfolat nem kell. A szándékaidba úgysem láthatok bele. — Nincs mibe belelátni. Szerintem, aki ma elmegy ebből az országból, az megérdemli a sorsát. A rossz sorsát — különösen a mi szakmánkban. Ott van, például Barta Tamás, a volt LGT-t tag, kitűnő és elismert gitáros. Nem találkoztam ugyan vele, de hallottam, Los Angelesben él, nem valami jód. Csöppet sem csodálkozom. Telített a piac, egymás sarkát tapossák a sztárok, szinte lehetetlenség labdába rúgni. Akinek viszont van elég akarata és tehetsége, az itthon tud boldogulni. — Neked a Generállal mégsem sikerült. Általános vélemény, hogy az utóbbi egy-két évben erősen leromlott az együttes. Valószínűleg ez is oka a távozásodnak. — Igen, sok minden nem úgy ment, ahogyan kellett volna. A tagok között klikkek szerveződtek, megindult a cserélődés, és én ennek sohasem voltam híve. Meg aztán ... A Ki Mit Tud? után sokáig óriási lehetőségeket kaptunk, befutottunk — kissé a fejünkbe szállt a dicsőség, és félgőzzel kezdtünk dolgozni. Én is hibás, vagy mondjuk úgy inkább: tapasztalatlan voltam. Nem tudtam kézben tartani a társaságot. — Most a Hungáriánál mi a feladatod? — Elsősorban afféle impresszárió vagyok. Nagy szüksége van rá a zenekarnak, hogy újra az első vonalba kerüljön, többet szerepeljen. Ehhez rengeteg utánjárás, jó kapcsolat, szervezés kell. Én pedig főként az ilyen munkához érzek magamban tehetséget. — És a zenélés? — Megcsinálok mindent, amit csak tudok, és amit kérnek tőlem. Egyelőre teljes az összhang. Ajánlkozik a rádió új érdekvédelmi műsora. Akinek segítség kell, levelet ír a szerkesztőségbe, vagy péntekenként este hat és hét óra között felhívja a 130-020-as számot, a műsor telefonügyeletét. — Kinek akarnak segíteni — kérdezzük Váradi Júliát, a Segíthetünk? szerkesztő-műsorvezetőjét ? — A fiataloknak. Ez az egyórás program a rádió első ifjúsági érdekvédelmi műsora, amely nemcsak abban különbözik a „Válaszodunk hallgatóinknak” vagy a „Mit üzen a rádió?” műsorától, hogy csak egy bizonyos korosztály gondjaival foglalkozik, hanem a jogi problémák mellett lelki és szexuális kérdésekkel is. — A szakemberek közül kik szólnak a fiatalokhoz? — Dr. Szegő Tamás jogász, dr. Harsányi István pszichológus és dr. Halmi László orvos adnak tanácsokat az érdeklődőknek. A havonta egy alkalommal, szombat délelőtt, a Kossuth rádióban jelentkező műsor az aktuális riportokon kívül úgynevezett ajánlatblokkot is tartalmaz. — Például, mit ajánlanak? — A többi között ismertetjük az érdekesebb klubprogramokat, lemezújdonságokat, és divattanácsokkal látjuk el hallgatóinkat. AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTÉK: FENYVES GYÖRGY, HORVÁTH JÓZSEF, MÉCS LÁSZLÓ GÉZA, PETHES SÁNDOR, R. SZÉKELY JULIANNA , /0 '/TW " — t-1 22 na