Ifjúsági Magazin, 1977 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1977-04-01 / 4. szám
A KÖLTÉSZET NAPJA 1977 Első versek A költészetteremtő folytonosság. Ünnepei: a remekművek. A vízre bukó sirály fölröppen ezüst-villanással, harántolja az eget. Újra meg újra. Illyés Gyula szavaival: „ki a versírást abbahagyja, az igazmondást hagyja abba.” De a népek, nemzedékek vállalják a kihívást, a költők ajkáról mindig fölszivárványlik a vers. Tudjuk, senki nem úgy ér fel a Parnasszusra, ahogyan elindult. Összeállításunk legkorábbi keltezésű írása, Weöres Sándor öregek-je és az IM-ben most először jelentkező fiatalok versei között ötven év telt el. Hány költői indulásnak, megtorpanásnak és fölszárnyalásnak lehettünk tanúi azóta! A fényes szellők nemzedékének világot megforgató indulatát és mindenséghitét példázza Nagy László és Juhász Ferenc monumentálissá teljesedett költészete. És a később indulók: Garai Gábor, Ladányi Mihály. Akik már nem lehetnek közöttünk: Simon István, Váci Mihály. A hatvanas évek fiataljai: Buda Ferenc, Bella István. A visszatekintés, a megőrző figyelem diktálja, hogy Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Nagy László, Garai Gábor egy-egy első (vagy elsők közül való) megjelent versét a költészet hivatalos ünnepén ismételten közreadjuk, azzal a természetes várakozással, amely a most induló fiataloknak szól. Kívánhatunk-e többet nekik, az újonnan érkezőknek, mint Nagy László sorai? „A legszebb dal felszálljon, emberben vérré váljon, legyen a szivek táján örökös tűzszivárvány.” 4 . A /yv^«Jíc6, AZAIUtrCjt í CA^rÁ«ált S'uX.&jtei**, fiUSÉ**, ettcnriL, £*vz~ C4«X*í^ %14Z. • 3*jó&-fVT££/* tZrCto, A'^/ IGajClt'O' &/£, oCqa¡í*cc£*jC, AUX^fU^ . QZD 39