Ifjúsági Magazin, 1977 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1977-08-01 / 8. szám
INDULÓTŐKE ÉS TEHETSÉG Első megközelítésre valóban azt kell mondani, hogy sok pénzt keresnek a vezető beategyüttesek. Talán még többért is mint gondolnánk. De nézzük az érem másik oldalát is. Valóban könnyű pénzkeresés ez? A nagy pénzből mennyit fordíthatnak saját magukra, s mennyit visz el a „banda" fenntartása? S egyáltalán könnyű-e feljutni a csúcsra, ahol már valóban jövedelmező foglalkozás a beatzenélés? Induljunk ki abból, hogy összeáll négy-öt fiatal srácvagy lány, s tegyük fel, hogy jól képzett zenészek, megvan bennük az ambíció is a feljutásra. Az első nehézség az indulótőke megszerzése. Az összeg egyáltalán nem szerény. Amíg a mai nagyok pár ezer forinttal indultak a magyar beat hajnalán, addig ma 150—200 ezer forint alatt nem lehet összehozni a legszerényebb felszerelést sem. Egy bizonyos színvonalat csak úgy tud elérni a legjobb zenészekből álló együttes is, ha van márkás hangszerük, szállítóautójuk, hangosítójuk, egyenruhájuk stb. A kezdők többsége már ezen az első rostán kibukik. Az eddigi tapasztalatok szerint, akik továbbjutottak, azok mögött egy vagy két tőkeerős család áll, illetve több éves bárzenélés. Utóbbi nem szó szerint értendő. Annyit tesz, hogy a „futottak még’’ kisegyüttesek elszegődnek itthon vagy külföldön valami fix helyre robotzenésznek, s aki „koplalva" meg tud takarítani néhány ezer forintot, az egy idő után megkeresi hasonszőrű társait, s a pénzüket összedobva hoznak össze nagyobb sikerrel kecsegtető zenekart. LEMEZZEL ÉS LEMEZ NÉLKÜL A másik buktatóval a tisztes középmezőnyből az élre töréskor kerülnek szembe az együttesek. Ha valamelyik bandának cseng a neve, azt rendszerint elshalmozzák hakni ajánlatokkal. A megélhetés, a fenntartás is azt diktálja, hogy minél több fellépést vállaljon, aki fut. A zenei fejlődésnek viszont ez a legnagyobb gátja. Nálunk is általános gyakorlat, hogy a dalokat az együttes tagjai maguk szerzik. A színvonalas alkotó munkához szükséges feltöltődésre elsősorban idő és pihenés kell. Az alkotói elvonulást azonban csak azok engedhetik meg maguknak, akik már összehoztak egy nagylemezt, mert ezután csörgedezik annyi pénz, amiből ki lehet húzni egy ideig. Mivel a lemezt nem tanácsos üresen kinyomtatni, a színvonalas műsor előállítása pedig a hakni visszautasítását követelné, bezárul a kör! Ennek ellenére a hazai beat új hulláma szült már egykét nagy bandát, amelyek meg tudtak kapaszkodni a csúcson. Az LGT, az Omega, a Fonográf mellett egy sorban kell említeni a Piramis, a Skorpió és a Generál nevét. Utóbbiak rövid néhány év alatt jutottak el idáig és vitték sikerre a zenéjüket. 44 QZP A PIRAMIS PÉLDÁJA Som Lajossal, a Piramis együttes vezetőjével hosszasan beszélgettem munkájukról, gondjaikról, és persze arról is, hogy mennyit keresnek, milyen az anyagihelyzetük. Abban állapodtunk meg, hogy ők is — akárcsak a többi befutott együttes — sokat keresnek, de az egyéni jövedelem korántsem egyenlő az összbevétel és a tagok számának hányadosával. Hogy miért? A zenekar tavasszal negyven előadásból álló turnén vett részt. Ez alatt az egy hónap alatt az összkereset egy főre jutó része tizenötezer forint lenne! Nem ennyi, mert nagyok a kiadások: zenekari rezsi, felújítás, vödgázsi (cipelő emberek fizetése) stb. Zenekari költség címén ilyen tételek szerepelnek az együttes pénztárkönyvében: új erősítők, hangfalak, világítótestek, s többek között havi 1000—1500 forintos telefonszámla. A technikusokat is a saját zsebükből fizetik. A hivatalosan járó — tehát a szerződő intézmény által külön fizetett — gázsikat egy évekkel ezelőtt elavult rendelet száz forintban állapította meg alkalmanként, de ezért a pénzért felelősségteljes munkát vállaló technikusokat ma nem lehet kapni. Ehhez jön még a szállítás költsége, sőt a közös kasszát terheli a reklámköltség is.