Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

nagyon. Mint olyan valami, amiről csak nagyon homályos ismereteik vannak, mert sem az iskolában, sem otthon nem hallanak róla. Azt hi­szem, a tanárszakosoknak nagyon hasznos lehet a tábor. Felér egy szakmai gyakorlattal. Vacsora előtt meglepetéssel ked­veskedik a stúdió az udvaron gyüle­kezőknek. Az újonnan megjelent Omega-albumot szerezték meg Pest­ről, azt mutatják be. A lányok, mint a fecskék, kiülnek sorba a hangszóró alá. Többen már esti szerelésben pompáznak. Izgalom vibrál a leve­gőben. Este az ebédlőben disco lesz. Szülők, tanárok felügyelete, órát fi­gyelő pillantásai nélkül... — EZ A JÓ AZ EGÉSZBEN, hogy alig van kötött program — mondják a lányok nem titkolt elégedettséggel. — Itt nem kötelező semmi, mégsem unalmas. Az egyetemisták előre el­küldték, milyen szabadidő-progra­mokat javasolnak. Mi abból válogat­hattunk, s itt, a táborban ezeket csi­náljuk meg közösen. Az ember csak ilyenkor jön rá, milyen jól össze le­het hozni egy idegenekből álló társa­ságot. Nincs semmi probléma, az em­ber már csak becsületből is dolgo­zik, délután meg jól akarja érezni magát. Garami Júlia délután még a női foci egyik sztárja volt. Kora este barátnőivel már a holnapi műsorhoz készít plakátokat. A csurgói óvónő­képző szakközépiskolából jöttek. Együtt a fél kézilabdacsapat. — összeszokott gárda a miénk — mondja. — Mi benne vagyunk min­den jó buliban. Segítünk az egye­temistáknak mozgatni a többieket. Sok közöttünk az elsős, ők még fé­lénkek, nem mernek mindenbe bele­szólni. Ezért van az, hogy sokan nem tudnak élni a felkínált szabadsággal. De mindenképpen így kellene más­hol is szervezni a táborokat, mert ez nagyon tetszik. Sokkal jobb, mint amit vártunk. Mielőtt eljöttünk volna, arra a kérdésre: mitől jó ez a tábor, valaki azt mondta, ezek a közgázosok már megint feltalálták a spanyolviaszt. Valóban. Tulajdonképpen semmi új nincs abban, amit Kunfehértón csi­nálnak. A táborvezető egyetemisták­nak a KISZ KB bizalmat szavazott, önálló munkát, felelősséget bízott rá­juk, s az egyetemisták ezt a bizal­mat és felelősséget továbbították, megosztották a középiskolások tábori közösségével. S az ősi recept — cso­dák csodája — ismét bevált. Kide­rült, amit sok iskolában még ma sem mernek elhinni, hogy a fiatalok tud­nak önállóak lenni, vállalják a fele­lősség terhét, egyszóval, élni tudnak a szabadsággal, ha biztosítják nekik. Ezek után szinte természetes, hogy megfordul az ember fejében a gon­dolat: vajon hány hasonló tábor mű­ködik országszerte? Utánanéztem. Alig néhány. Bár a kezdeményezés 4 évvel ezelőtt indult, elég lassan terjed, és 62 tábor közül legfeljebb 7­8 működik szakosított jelleggel, egyetemista vezetéssel. Az okokat nem nehéz felderíteni; az ELTE, JATE, KLTE, MKKE és két vidéki főiskola kivételével más egyetemek eddig nem vállalták a szakosított táborok rendezését, és félő, hogy nem is tudnak a lehető­ségről. Másrészt a táborokat szer­vező egyetemeken is nagyon kevés jelentkező akad. Kunfehértón idén 5 turnust szerveztek, de a szükséges 100 egyetemista helyett csak 50-et tudtak toborozni. Az egyetemi építő­táborok elszívják a vállalkozókat. Pedig tanárjelölteknek szakmai szempontból is hasznos ez a két hét. A középiskolások nagy meglepe­téssel és örömmel fogadták a szako­sított tábort. Nagyon jól érezték ma­gukat. Sokan jövőre már ismerősei­ket, barátaikat is magukkal akarják hozni. „De csak akkor, ha ilyen tá­borba jövünk.” Egyetemi KISZ-szervezeteken, egyetemistákon múlik, hogy jövőre több hasonló szellemű és szervezetű tábor nyissa meg kapuit, mert a KISZ KB szívesen veszi és támo­gatja a kezdeményezést. SEBŐK JÁNOS FOTÓ: HEGŐCZKI FERENC 17771 9

Next