Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
nagyon. Mint olyan valami, amiről csak nagyon homályos ismereteik vannak, mert sem az iskolában, sem otthon nem hallanak róla. Azt hiszem, a tanárszakosoknak nagyon hasznos lehet a tábor. Felér egy szakmai gyakorlattal. Vacsora előtt meglepetéssel kedveskedik a stúdió az udvaron gyülekezőknek. Az újonnan megjelent Omega-albumot szerezték meg Pestről, azt mutatják be. A lányok, mint a fecskék, kiülnek sorba a hangszóró alá. Többen már esti szerelésben pompáznak. Izgalom vibrál a levegőben. Este az ebédlőben disco lesz. Szülők, tanárok felügyelete, órát figyelő pillantásai nélkül... — EZ A JÓ AZ EGÉSZBEN, hogy alig van kötött program — mondják a lányok nem titkolt elégedettséggel. — Itt nem kötelező semmi, mégsem unalmas. Az egyetemisták előre elküldték, milyen szabadidő-programokat javasolnak. Mi abból válogathattunk, s itt, a táborban ezeket csináljuk meg közösen. Az ember csak ilyenkor jön rá, milyen jól össze lehet hozni egy idegenekből álló társaságot. Nincs semmi probléma, az ember már csak becsületből is dolgozik, délután meg jól akarja érezni magát. Garami Júlia délután még a női foci egyik sztárja volt. Kora este barátnőivel már a holnapi műsorhoz készít plakátokat. A csurgói óvónőképző szakközépiskolából jöttek. Együtt a fél kézilabdacsapat. — összeszokott gárda a miénk — mondja. — Mi benne vagyunk minden jó buliban. Segítünk az egyetemistáknak mozgatni a többieket. Sok közöttünk az elsős, ők még félénkek, nem mernek mindenbe beleszólni. Ezért van az, hogy sokan nem tudnak élni a felkínált szabadsággal. De mindenképpen így kellene máshol is szervezni a táborokat, mert ez nagyon tetszik. Sokkal jobb, mint amit vártunk. Mielőtt eljöttünk volna, arra a kérdésre: mitől jó ez a tábor, valaki azt mondta, ezek a közgázosok már megint feltalálták a spanyolviaszt. Valóban. Tulajdonképpen semmi új nincs abban, amit Kunfehértón csinálnak. A táborvezető egyetemistáknak a KISZ KB bizalmat szavazott, önálló munkát, felelősséget bízott rájuk, s az egyetemisták ezt a bizalmat és felelősséget továbbították, megosztották a középiskolások tábori közösségével. S az ősi recept — csodák csodája — ismét bevált. Kiderült, amit sok iskolában még ma sem mernek elhinni, hogy a fiatalok tudnak önállóak lenni, vállalják a felelősség terhét, egyszóval, élni tudnak a szabadsággal, ha biztosítják nekik. Ezek után szinte természetes, hogy megfordul az ember fejében a gondolat: vajon hány hasonló tábor működik országszerte? Utánanéztem. Alig néhány. Bár a kezdeményezés 4 évvel ezelőtt indult, elég lassan terjed, és 62 tábor közül legfeljebb 78 működik szakosított jelleggel, egyetemista vezetéssel. Az okokat nem nehéz felderíteni; az ELTE, JATE, KLTE, MKKE és két vidéki főiskola kivételével más egyetemek eddig nem vállalták a szakosított táborok rendezését, és félő, hogy nem is tudnak a lehetőségről. Másrészt a táborokat szervező egyetemeken is nagyon kevés jelentkező akad. Kunfehértón idén 5 turnust szerveztek, de a szükséges 100 egyetemista helyett csak 50-et tudtak toborozni. Az egyetemi építőtáborok elszívják a vállalkozókat. Pedig tanárjelölteknek szakmai szempontból is hasznos ez a két hét. A középiskolások nagy meglepetéssel és örömmel fogadták a szakosított tábort. Nagyon jól érezték magukat. Sokan jövőre már ismerőseiket, barátaikat is magukkal akarják hozni. „De csak akkor, ha ilyen táborba jövünk.” Egyetemi KISZ-szervezeteken, egyetemistákon múlik, hogy jövőre több hasonló szellemű és szervezetű tábor nyissa meg kapuit, mert a KISZ KB szívesen veszi és támogatja a kezdeményezést. SEBŐK JÁNOS FOTÓ: HEGŐCZKI FERENC 17771 9