Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
megrugdosták az előszoba ajtaját, akkorát ugrottam ijedtemben, mint egy múltszázadbeli neurotikus aggszűz. Milva néni és Sicsók együtt még nekem is megártott. Sicsók ki leholt utánanézni, hogy ki kér bebocsáttatást ilyen előkelő módon, és hiába volt megnyugtató a tény: a szomszéd srác várható és bahéval magyarázható felbukkanása, Sicsók kaján vigyora, majd gyors színeváltozása rosszat sejtetett. — Ó az! — mondta drámaian Milva néninek, és rámutatott a srácra, aki csak állt és bámult. — Tudod, hogy azért jöttem, mert... — kezdte volna mondani, de Sicsók máris a kezébe nyomta a kazettákat. — Menj! És mulass jól! — ordított rá. — Boldog születésnapot! — Ez csak egy sima báhé — hebegte a szerencsétlen. — Nem baj — mondta gyorsan Sicsók, és kituszkolta. — Sima micsoda? — kérdezte tőlem Milva néni. — Jól meg tetszett nézni? — rohant vissza Sicsók, nehogy szóhoz jussak. — Ez volt az a fiú, aki miatt kikosarazott engem. — Most én foglak elgáncsolni — jelentettem ki, és feltápászkodtana, de megint Sicsók döntött vissza, és utána aggódva megvizsgált. — Ugye, nem kaptál agyrázkódást is, amikor elájultál? — kérdezte szeretettel. — Akkor miért Sicsók beszél félre, ha esetleg én kaptam agyrázkódást? — folyamodtam segítségért Milva nénihez, de őt főleg a bábé mivolta érdekelte. Sicsók felvilágosította, hogy bizonyos körökben ez a házbizalmi rövidítése is, én pedig egy cím- és rangkórságban szenvedő nőszemély vagyok, aki olyan törtető, hogy gimnáziumi tanulóhoz le se akar ereszkedni, mert nála az ember a közbizalminál kezdődik. Milva néni röviden eszmét futtatott arra, hogy az ő közbizalmijuk szintén nagyon kedves, bár nyugdíjas, és milyen érdekes, hogy ebben a kerületben szinte gyerekcipőben járó bábék is vannak. — Mert a fiataloké a jövő — szavalta Sicsók, és teljes erőből homlokon csókolta Milva nénit. — Az örök fiataloké — tette hozzá áhítatosan. Az öreglány szeme úgy jojózott, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről örömében, mert egy szimpla másodunokaöcs anynyira szereti, de kiderült, hogy csak Sicsókék új, doboznyi minivizorját vette észre az éjjeliszekrényen, ami állítólag tavaly még nem volt ott. — Valódi japán? — kérdezte csámcsogva a gyönyörűségtől. — Politechnikai oktatásról kikerült hamisítvány! — jajveszékelt Sicsók. — Átejtett vele egy svindler házaló. Egyedül voltam itthon, és tetszik tudni, én milyen vagyok. Az húz csőbe, aki akar. Szilvi a tanú rá — fordította felém figyelmét, mert nem akarta, hogy legyen időm kipihenni a disznóságait —, legutoljára ő palizott be. Egész délelőtt vártam az anyakönyvvezetőnél, de nem jött. Pedig szmokingban voltam, mint Zoltán bácsi. — Zoltánom zsakettet viselt — pontosított az öreglány. — Elmegyek! — mondtam dühösen, mert ez több volt a soknál. — Ha normális leszel, jelentkezhetsz — és feltápászkodtam. — Szerelmem! — kiabált Sicsók. — Ne hagyj el! Milva néni! — hisztériázott az öreglány előtt —, tessék beszélni vele! Bevezettetem a gázt, és felkötöm magam a vezetékre is! Engem már a guta kerülgetett, mert Milva néni remekül szórakozott, és nyilván ingyencirkuszban érezte magát: a szatyrából kihalászott egy sóskiflit és önfeledten majszolni kezdte, aztán megkérdezte, van-e egy kis vajunk. — Nincs — mondta Sicsak ridegen, mert kajában nem ismert tréfát. — Ha lett is volna, már rég megettük volna. — Esik még? — tett fel megbántódva Milva néni újabb keresztkérdést. Az ablaknál álltam és láttam, hogy változatlanul zuhog, de Sicsak gondosan összehúzta mögöttem az elsötétítő függönyt, és hosszas fülelés után kijelentette, hogy szerinte ebben, a pillanatban hagyta abba, sőt, ha nem volna este hét, még a nap is sütne. — És mi ez a borzasztó üvöltés? — tudakozódott lankadatlanul az öreglány. Sicsek megnyugtatta, hogy csak a házbizalmi dolgozik a kazettákkal, ez pedig nem befolyásolja a meteorológiát. — Akkor indulok — cihelődött Milva néni, és lecövekelt az ajtó melletti asztalnál. — Milyen szép ez az ezüst hamutartó! Gyönyörű — ismételte. — Sicsók látható megkönnyebbüléssel belecsúsztatta a szatyrába. — Ezt nem kellett volna — szaldódott Milva néni, és gyorsan összefogta a szatyor száját, mint aki attól fél, hogy a hamutartó mágneses, és amíg Sicsók a közelében tartózkodik, nincs biztonságban, mert visszaugrik hozzá. — Aztán majd értesítsetek, hogy fiú lett-e vagy lány! — állt meg az ajtóiban. Nem szeretem, ha az ördögöt a falra festik, de ez a vészmadár egyszerűen képtelen volt befejezni a búcsúzkodást. — Szervusz, Évikém, örülök, hogy megismertelek — mondta például nekem. Sicsák megköszörülte a torkát, de nem szólt, pedig érdeklődve előbbre léptem. Milva néni viszont nem akart bizonytalanságban hagyni. — Jaj, az Évi tavaly ilyenkor volt — mosolygott rám. — Pá, Szilvikém! Végre felszívódott. — Mi volt tavaly ilyenkor? — vártam Sicsókra csípőre tett kézzel. — Milva néni nyolcvannegyedik születésnapja — felelte Sicsók, és kimerülten eldobta magát a medvén. — Ma bonyolította a nyolcvanötödik rokoni tarhakörútját. Elég olcsón megúsztuk. Tavaly egy egész teáskészletet zabrált, de hát egyedül voltam itthon ... — Nem az Évikével? — kérdeztem fenyegetően. — Szerelmes kis madárkám — duruzsolta Sicsók megbántva —, hiszen akkor már a te gyöngédséged tett boldoggá. Az Évikém csak Milva néni szolid bosszúja volt a hepajomért. Pedig a mi csodálatos szerelmünket semmi szét nem tépheti, hiába is hint Milva néni konkolyt, ugye? — reménykedett Sicsak. Lehúzott a medvére, és megkérdezte: — Mondd, egyetlenem, mi a túrót lehet ilyenkor csinálni? Tehetséges, kibontakozás előtt álló fiatalember lehetőségeit merevítette végérvényessé az önpusztító indulat. Turzó Nándor az IM fiatal alkotóinak köréhez tartozott, néhány korábban megjelent verse után szomorú kegyelettel adjuk közre posztumusz írásait. TURZÓ NÁNDOR A kirándulás vége Bordáink közt lelassult a dobogós hangunk is halkabb csendünkbe zártan. A madarak kint rekedtek. Együtt vagyunk és külön-külön magunkba fordultan mint a füvek. Az eget kémleljük árnyékba takartan köztünk sivatag és észre sem vesszük: izmainkba hozta eszét az alkony. Föloldott tél Nem maradhatott jégbe zárva. Magába hullt most ajtót nyit az éjszakára. Átfogja vállad szemedben oldódik magánya. Most ne szólj. Menj utána. Virrad s most látja Krisztusi tisztának az arcokat. Március Fiatal vagyok és erős. Fölöttem az ég is fiatal és erős. A Föld öreg. A lányok akik szeretnek ha énekelnek csuklójukra simul a Hold. Ha bánatom van vagy örömöm az is fiatal és erős. Virágaim négy irányba nyílnak s millió irányból fordul rájuk a homok. A Föld öreg, nem bírja már ha izmaim gyökeret vernek szivébe. NÉMETH MIKLÓS METSZETE