Ifjúsági Magazin, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A cső végén rohad a mocsár. A cső végén nincsen fény, lidércláng lobban, a remény, kijutni az ingoványból. Szétvetett lábakkal, hátranyakló fejjel alusznak a mozikban, beleszuszogják almabordánnal mérgezett leheletüket a gőzbe, a hatos mosón álló vagonokba, csillaghegyi dermesztő fagyok ülnek a mellükre Fuldoklók. Karesz, a serkenő szakállú csibész, foghíjas mosollyal kéreget. És „ámulok” lódításain. — Tegnap kiverték elöl a fogam, de én csak kis kéregető vagyok, mikor sittre vágták Kopaszt, a csöveskirályt, az összes csöves neki lejmolt. Tetőtől talpig felöltöztették, cigarettával dugig tömött diplomatatáskával vonult a börtönbe. Az aluljáróban hozzánk csapódik Bajusz, aprópénzt gyűjtött, csörgeti a markában. Karesz még kettőt lódít, aztán elillan. — Nem lehet ezekben bízni — köp utána Bajusz. Éhségtől támolygó öreg arcú lányt küld egy „derék fiú” kéregetni. Mocsár csöv — A feleségem. A kérgesszívűek azt mondták, tegyük a gyereket kosárba, de nekem van lelkem. Amíg üzletelni, snóblizni lehet és mozijegyekből egy hét alatt harmincezret leszakítok, nincs vész. Ha v.égis „tűz van”, ötszázért még lehet árulni a lányokat. A rendőr láttán szétrebben a társaság. Estére újból összeverődnek. Fal mellé ülteti őket az almabor. Üres