ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
BEAT A napokban egy üzlethelyiség mellett elhaladva, erre a táblára figyeltem fel: az üzlet ok miatt zárva! Nos, hogy az e havi számunk illusztrációjaként ismét felhasználjuk az elmúlt hónapban közölt pókhálóval beszőtt, a Beatles elhagyott hangszereit ábrázoló montázst, az ok miatt van. Mégpedig: sűrűsödtek a hírek az újra együttmuzsikálásukról, Paul McCartney rekordjáról. És ez alkalom arra is, hogy megírjam végre személyes találkozásaimat a legendás együttes egykori tagjaival, meg arról, hogy mikor csendült fel először Magyarországon a Beatles hangja. Először az újraegyesülés híreiről. Megszoktuk már, hogy időnként felröppentenek híreket erről. A meg nem alapozott információkat kis kérdőjellel a végén, nagy betűkkel az elején megjelentetik a lapokban, amelyeket így könnyebb eladni, önmenedzserek kétes hírnévre tesznek szert ezáltal, azután minden marad a régiben. Mostanában az átlagnál több ilyen hír került a forgalomba. Az ürügy: a többszáz milliós bevétellel rendezendő koncert, arról tévéfelvétel és persze lemezfelvétel és a befolyó összeget ezúttal nem a liverpooli egykori négyesfogat tagjainak, hanem jótékony célra ajánlják fel. — Figyelemre méltó ajánlat — mondja rá az egyik volt Beatles-tag —, mi még talán benne volnánk, de hát John eltűnt, talán Japánban van, évek óta nem beszéltünk vele . . . És a dologból nem lesz semmi, mint mindig. Ehhez most az én szerény véleményemet fűzöm: négy, jó tíz évvel ezelőtt nagy sikereket arató sportoló mai szereplése, a mások által ma elért világrekordok árnyékában nem biztos, hogy sikert aratna. Hiszen — visszatérve témánkhoz —, egyedül csak Paul aktív a Wingsszel, a többiek csak alkalmi lemezkészítők, John még az sem. Újra együtt próbálni, és a régi zenét eljátszani a mai technikai fejlettség fokán, kockázatos dolog lenne. Amikor 76-ban A dallam világhíres az Animals ismét összeállt egy lemez elkészítésére és a velejáró fellépésekre, csak a saját régi hírnevét tépázta meg. Nemcsak, hogy kijöttek a gyakorlatból, elszoktak a stúdiómunkától, nem ismerték az új technikát, sem a hangszereknél, sem a felvételeknél. Különben pedig a Beatles nem a koncertjeiről volt híres, hanem a lemezeiről. A hangversenyein inkább a személyes megjelenésük dominált és a hangot a lelkes közönség üvöltözése adta. • Paul McCartney nevét beírták a híres-nevezetes Guiness Rekordok Könyvébe, mint a legjobban honorált szerzőét és muzsikusét. 72 és 78 között 43 olyan dalt írt, amelynek lemezéből 1 millión felüli példányt adtak el; 60 aranylemez tulajdonosa, ebből 42 Beaties- 17 Wings- és 1 Billy Prestonlemezen működött közre. Összesen mintegy 100 millió LP-n és ugyanannyi kislemezen olvasható a neve. A Tegnap című szerzeményét — Lennonnal közös —, 1200 alkalommal dolgozták fel mások. A Mull of Kynthe című saját szerzeménye 2 millió kislemezpéldányos forgalmat hozott Angliában, megverte az addigi Minden Idők Legtöbbet Eladott Kislemezét, amely a Beatles-félet szeret téged volt. Egy másik „bölcs” kérdésre, hogy mi lesz vele, ha megöregszik, ezt vágta rá: — Teherautó-sofőr! A kérdés hasonlatos volt ahhoz, amikor 63-ban megkérdezték a Beatlest, hogy mitől félnek a legjobban. Ringó így válaszolt: A hidrogénbombától és a haj korpától! . . . Hogy mikor szólalt meg először a magyar rádióban a Beatles hangja? 63-ban. Akkoriban a rádió londoni tudósítója volt Randó Jenő, aki az egyik rádiótudósítást így fejezte be: — És még egy érdekességről szeretnék beszámolni hallgatóinknak. Londonban e napokban nagy szenzációt keltett négy liverpooli, gombahajat viselő, minden más eddigi muzsikától eltérő zenét játszó fiatalember, akik Beatlesnek nevezik magukat. Hallgassák meg az első lemezüket ... Végül a személyes találkozások. A messziről jött ember sokat mesél, tartja a régi mondás, de nekem hiteles tanúim is vannak! Nos, 1967-ben jártam először Londonban, ott találkoztam Halmai úrral, aki zenekarokat szervezett a budapesti Kisstadionba és Zalatnay impresszálásával is foglalkozott. Ahogy sétáltunk az Oxford Streeten, tülkölve rostokolt forgalmi dugó miatt az autókaraván. Halmai megragadja a karomat: — Nézd, abban a taxiban ül a Beatles! Odarohantunk az ott veszteglő, régimódi bárkához, amilyenek voltak a londoni taxik, az ablak lehúzva, amellett Ringó ült, ujjain hatalmas köves gyűrűk, középen Epstein úr, jobbról Lennon a róla elnevezett drótkeretes szemüvegében. Éreztem a pillanat történelmi levegőjét. Most valami nagyot, maradandót kellene mondanom, hogy emlékezzenek rám a fiúk sokáig. Ezt mondtam: — Magyarok vagyunk! Tudják hogy nálunk is milyen népszerűek? Ringó bólintott és azt mondta: — Au! A dialógot folytattam: — Jöjjenek el egyszer hozzánk! Szeretni fogjuk! — Talán — mondta Ringó, aki az ablak mellett ült, ám a dugó feloszlott, a sofőr gázt adott és az autó elindult. A Ringó mondotta udvarias „talán” azonban mégis valóra vált. A budapesti Intercontinental-szállóban családi ünnepséget tartott az itt filmező Richard Burton és hitvese, Liz Taylor. Erre sok barátjukat meghívták, köztük az akkoriban gyakran filmező Ringót is. Bródy Jánossal ünneplő farmert húztunk fel, megkötöttük a láthatatlan nyakkendőt és irány az Inter. Szerencsénk volt: öblös whisky-kancsó mögött megpillantottuk a számunkra igen becses vendéget, az egynegyed Beatlest. A bökkenő csak az volt, hogy Ringó tulajdonképpen nem is tudta pontosan, melyik városban van, ugyanis egy különgép szedte össze Kaliforniában a vendégeket, a reptéren mosolycsekkes határ- és vámvizsgálat, egy kocsi egy nemzetközi szállóba röpítette és a kancsó sem volt már tele előtte. Kitekintett az ablakon, mondta: — Gyönyörű város ez a . .. kis szünet. . . Prága! Nem Bukarestet mondott, mint a tévesztők általában ; egy repülőmegállóval feljebb gondolt minket, összesen egy napot töltött itt és még csak nem is ült dob mögé . . . No, ennyit mára a múltról. Most pedig csalódási rovatunk következik. Az év vége az az időszak, amikor a „nagyágyúk” lemezei megjelennek, hja, ilyenkor a pénztárcák is szaporábban nyílnak. Megjelent az Eagles, Elton John, a Fleetwood Mac és Stevie Wonder új albuma. Micsoda nevek, micsoda fényes oszlopok a rockmuzsikában, még ha más-más stílusvilág is nyugszik vállaikon. Az első számú, még aránylag a legkisebb csalódást, az Eagles okozta. A hosszú futás című albuma már zenei világában is eltér a felejthetetlen Kaliforniai hoteltől. Csak nyomaiban fedezhetjük fel a countryrock elemeit, valami mást készítettek, meghatározhatatlan műfajban és a kitűnő muzsikusok képtelenek rossz lemezt készíteni. Elton John: A szerelem áldozata. A rockzene e zseniális zongorista-szerző-énekes figurája, maga alkotta műfaját. Az utóbbi években felhagy a szerzéssel és a lemezeken való zongorázással (koncerteken egy dob kíséretében játszik és énekli saját dalait), előbb egy 30 centis kislemezen Bell és James diszkószerzeményeket énekel, majd e nagylemezen kizárólag a germán diszkómuzsika egyik termékeny fejének, Pete Belette szerzeményeit adja elő, leszámítva egy régi Chuck Berry-dalt, egy tempóban előadva, ahogyan a fantázianeveket viselő női triók szokták. Félreértés ne legyen: én szeretem a jó diszkózenét és szeretem Elton John világát is. Csak nem együtt. Hogy írta e lemezről a Melody Maker? Nem a szerelem, a diszkódivat áldozata Elton John! Fleetwood Mac: Tusk, ami magyarul agyart jelent. Kettős album, főleg Lindsey Tardos Péter rovata ROCK