ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
Gregorián és babos kendő A rockkoncertek törzsközönségéhez tartozik egy 34 éves esztergomi mérnök is. Különösen a Beatrice házatáján lehet gyakran találkozni vele. Nemcsak Nagy Feró, de a ,,szakadt csövesek” is ,jó barátjuknak tekintik. Habár neki konszolidált bőrdzsekije, s nyírott körszakálla van. Balla Andrásnak hívják. Természetesen eljött a Magazin-estre is. Sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét. — Másutt is láttam már, hogy buzgón fotózol. Saját szórakozásodra ? — Elsősorban. De remélem, hogy lesz belőle egy kiállítás is a Fiatal Művészek Klubjában. A rockkoncerteik törzsközönségét, alkotók életét akarom megörökíteni és bemutatni. — Lapunk 53. oldalán mi is bemutatjuk néhány képedet, amik egy giccskiállításon szerepeltek. Hivatásod a fotózás, vagy csak hobbid? — Kezdetben pótcselekvés volt, ma már több. — Hogy-hogy pótcselekvés? — Kert- és táj építészmérnökként végeztem tíz éve a Kertészeti Egyetemen. Évente 10—15 fiatal végez e szakon, de alig akad egykettő, akinek a szakmába vágó, értelmes munkája lenne. Én sem találtam először ilyen munkahelyet, s mivel tudtam, hogy nem vagyok teljesen hülye, jeles diplomával végeztem, valami értelmes elfoglaltságot kerestem magamnak. Így találtam a fotózásra. Végigfényképeztem Székelyalföld népi építészetének szinte valamennyi jelentős darabját, s egy Esztergom melletti remetéről készített sorozatommal már korábban is szerepeltem kiállításon. Igyekszem szociográfiai megközelítéssel nyúlni a témához . . . — S hogyan jutottál el a csövesekhez? — Elsősorban azok az emberek érdekelnek, akik hajlandók elgondolkodni az életükön, s mernek és tudnak is változtatni rajta, ha szükséges. Ilyen barátok, ismerősök között élek, jobbára diákok, egyetemet végzettek. Utólag derült ki néhányukról, hogy csövesek. Ekkor kezdett ez a réteg jobban érdekelni, azóta rendszeresen járok közéjük. — S mi a véleményed róluk? — Hogy nem rosszabbak másoknál. Sőt. Ma már divat csövesnek lenni, jönnek hozzájuk „felülről" az alkalmilag csövesedők, odacsapódnak bűnözők is, de az eredeti mag számomra a leginkább figyelemre méltó. Az érdekel, hogy miből származik a a nagy függetlenségi, szabadságigényük. S azt tisztelem bennük, hogy függetlenítik magukat azoktól a hülyeségektől, amiktől a felnőttek szívinfarktust kapnak. Attól félek, előbbutóbb ők is rákényszerülnek, hogy beálljanak a sorba. Felnőttekkel dacoló, nagy hajú, egykori egyetemi társaim többsége pár év alatt jól kereső lelkibeteg lett.. . — Szerinted miért félnek a felnőttek annyira a csövesektől? — Mert látható jelei vannak a problémáiknak. Nincs hol szórakozzanak, nem érzik jól magukat a családban, nem fogadják el példaképnek a szüleiket stb. — A zenéjüket is szereted? — Igen, elsősorban a Beatricéét. De a gregorián dalokat és a modern elektronikus komolyzenét is. Nem vagyok elkötelezve a rockhoz, de olyan helyeken szeretek mászkálni, ahol tanulok valamit. — S te hogyan élsz? — Családom, lakásom van Esztergomban, s egy fél állásom a szakmámban. Most spéciel nagyon szép feladataim is vannak, az esztergomi várhegy parkjait kell megterveznem, utána Tatabányának egy új temetőt. Ha elegem van az emberekből, beülök a kajakomba, így hosszú ideig senkihez sem kell szólnom. 20 Így látták ők 1. „Miskolcról jöttünk, nagyon sokan. Nagy banzáj lesz itt, érzem a levegőben. Látod ezt a közönséget? Röhej, hogy mi mindent magukra aggatnak! Az egészben az a poén, hogy egy igazi csöves sincs itt.” 2. Csepeli fiatalok. „Kevés a kimondottan fiataloknak rendezett buli, éppen ezért örülünk, hogy most van. A terület kiválasztása nagyon jó a fesztivál szempontjából, viszont igen messze van. Mire hazaérünk, másnap lesz. A lőrinci ifiparkba nem szeretünk járni, mert nagyon rossz a társaság, a helyről nem is beszélve. Azt nem értjük, hogy a budait miért nem hajlandók megcsinálni?” 3. „Párizsból jöttem, a szüleim még 1956-ban vittek ki magukkal. Most éppen itthon vagyunk. 24 éves vagyok és nem szeretek kint élni. Ez a buli borzasztóan tetszik és az együtteseket is kedvelem. Mondhatnám, hogy a színvonal és a méretek elérik a nyugaton megrendezett fesztiválokét is, kivéve talán a felszerelést.” 4. Két házaspár, harmincévesek. „Mi a Hobóék miatt jöttünk, az egyik tag a barátunk. A szervezés az ellátás szempontjából gyengének tűnik. Nem lehetne egy állandó helyet kijelölni az efféle koncertek számára, ami biztonságosabban védené az együttesek szerelését? Kell ez a fiataloknak, elvégre nekünk is megvoltak a saját hülyeségeink.” 5. Ricsések és P. Mobil-rajongók Veszprémből. „Mi tulajdonképpen nem tartozunk egyik táborba sem. Igaz, a szerelésünk kissé szakadt, de ez csupán dobós külsőt ad. Szeretnénk kellemesen eltölteni ezt a délutánt. Sűrűbben kellene ilyen bulikat rendezni.” 6. Kopaszra nyírt, helybéli. 18 éves fiú. Biztosítótű lóg ki a szájából, utóbb kiderül, egyszerű trükk. „Én inkább a hepaj kedvéért jöttem. Szeretem a zenét és szeretek társaságban lenni.” 7. Egy kényelmesen elterülő farmerszereléses fiúhoz megyek. Még meg sem szólalok, ő már kérdez: „Hol lehet itt piát kapni?” 8. Aszódról érkezett öttagú társaság, igen fura külsővel és kissé ellenséges viselkedéssel. Piramis-rajongók, de ez a műfaj is fekszik nekik. „Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagyméretű lesz a fesztivál. Nagy Feró ökörködését nem csípjük.” 9. Egy fiú éppen előhúzza táskájából a babos kendőt. Kérdésemre, hogy talán szégyenli a kendőt, szabadkozva válaszol: „Tudod itt a koncerten elmegy, de kinn az utcán már nem venném fel, mert megszólnának érte.” 10. „Üllőről jöttünk a Beatrice kedvéért, elsősorban. Hogy mit jelent, a pöttyös kendő? Nézd, piros, piros, de vannak még rajta fehér foltok . . .” 11. Egyedülálló leányzó a tömegben. „Fanatikus Beatricerajongó vagyok, nem szégyellem. Azt hiszem, a zenéjükben rejlő energia fogott meg. Csodálom, hogy így együtt felléphetnek. Nem akartam hinni a szememnek.” 12. „16 éves vagyok és a jászberényi Gáz- és Fegyvergyárban dolgozom, örülök ennek a rendezvénynek, főleg annak, hogy a KISZ lapja, az IM ennyire patronálja a rock ügyét. A lapról egyébként is jó a véleményem, mert nyílt hangú és mellettünk áll.” 13. Két 16 éves Hobó-kedvelő. „Kőbányáról jöttünk, nem vagyunk túlzottan elragadtatva a koncerttől. A Beatrice dallama nem rossz, viszont a szövegei utálatosak.” 14. Csinos mama 13 éves lányával. „Még jobb lett volna, ha a zenészek nem hisztiznek a színpadon. A magánügyük miért tartozik ennyi emberre?” KONCERT UTÁN Augusztus 23-án Élő Magazin a rock jegyében címmel adtunk műsort Óbudán, a Hajógyári szigeten az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodával közösen. Minden előzetes várakozást felülmúlt az érdeklődés. Az ország minden pontjáról érkeztek fiatalok, legalább húszezren. A műsorban a rocktörténeti zenés előadásokat - Black Sabbath, valamint a Deep Purple, Whitesnake, Rainbow együttesekről — rövid beszélgetések követték a fellépő zenekarok vezetőivel, interjút készítettünk Növényi Norbert olimpikonunkkal, majd bemutatkozott egy új együttes, a Bizottság. Az esti műsor fénypontja a Beatrice, a Hobo Blues Band és P. Mobil együttesek fellépése, s az estzáró jam sassion (közös zenélés) volt.