ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

Gregorián és babos kendő A rockkoncertek törzskö­zönségéhez tartozik egy 34 éves esztergomi mérnök is. Különösen a Beatrice háza­­táján lehet gyakran talál­kozni vele. Nemcsak Nagy Feró, de a ,,szakadt csöve­sek” is ,jó barátjuknak te­kintik. Habár neki konszo­lidált bőrdzsekije, s nyírott körszakálla van. Balla And­rásnak hívják. Természete­sen eljött a Magazin-estre is. Sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét. — Másutt is láttam már, hogy buzgón fotózol. Saját szórakozásodra ? — Elsősorban. De remé­lem, hogy lesz belőle egy kiállítás is a Fiatal Művé­szek Klubjában. A rock­­kon­certeik törzsközönségét, alkotók életét akarom meg­örökíteni és bemutatni. — Lapunk 53. oldalán mi is bemutatjuk néhány képedet, amik egy giccski­­állításon szerepeltek. Hiva­tásod a fotózás, vagy csak hobbid? — Kezdetben pótcselekvés volt, ma már több. — Hogy-hogy pótcselek­vés? — Kert- és táj építészmér­nökként végeztem tíz éve a Kertészeti Egyetemen. Évente 10—15 fiatal végez e szakon, de alig akad egy­­kettő, akinek a szakmába vágó, értelmes munkája lenne. Én sem találtam először ilyen munkahelyet, s mivel tudtam, hogy nem vagyok teljesen hülye, je­les diplomával végeztem, valami értelmes elfoglaltsá­got kerestem magamnak. Így találtam a fotózásra. Végigfényképeztem Szé­kelyalföld népi építészeté­nek szinte valamennyi je­lentős darabját, s egy Esz­tergom melletti remetéről készített sorozatommal már korábban is szerepeltem ki­állításon. Igyekszem szo­ciográfiai megközelítéssel nyúlni a témához . . . — S hogyan jutottál el a csövesekhez? — Elsősorban azok az emberek érdekelnek, akik hajlandók elgondolkodni az életükön, s mernek és tud­nak is változtatni rajta, ha szükséges. Ilyen barátok, ismerősök között élek, jobbára diákok, egyetemet végzettek. Utólag derült ki néhányukról, hogy csöve­sek. Ekkor kezdett ez a ré­teg jobban érdekelni, az­óta rendszeresen járok kö­zéjük. — S mi a véleményed róluk? — Hogy nem rosszabbak másoknál. Sőt. Ma már di­vat csövesnek lenni, jön­nek hozzájuk „felülről" az alkalmilag csövesedők, odacsapódnak bűnözők is, de az eredeti mag szá­momra a leginkább figye­lemre méltó. Az érdekel, hogy miből származik a a nagy függetlenségi, sza­badságigényük. S azt tisz­telem bennük, hogy füg­getlenítik magukat azoktól a hülyeségektől, amiktől a felnőttek szívinfarktust kapnak. Attól félek, előbb­­utóbb ők is rákényszerül­nek, hogy beálljanak a sor­ba. Felnőttekkel dacoló, nagy hajú, egykori egye­temi társaim többsége pár év alatt jól kereső lelkibe­teg lett.. . — Szerinted miért félnek a felnőttek annyira a csö­vesektől? — Mert látható jelei van­nak a problémáiknak. Nincs hol szórakozzanak, nem érzik jól magukat a családban, nem fogadják el példaképnek a szüleiket stb. — A zenéjüket is szere­ted? — Igen, elsősorban a Beatricéét. De a gregorián dalokat és a modern elekt­ronikus komolyzenét is. Nem vagyok elkötelezve a rockhoz, de olyan helyeken szeretek mászkálni, ahol tanulok valamit. — S te hogyan élsz? — Családom, lakásom van Esztergomban, s egy fél állásom a szakmámban. Most spéciel nagyon szép feladataim is vannak, az esztergomi várhegy park­jait kell megterveznem, utána Tatabányának egy új temetőt. Ha elegem van az emberekből, beülök a kajakomba, így hosszú ideig senkihez sem kell szólnom. 20 Így látták ők 1. „Miskolcról jöttünk, nagyon sokan. Nagy banzáj lesz itt, érzem a levegőben. Látod ezt a közönséget? Röhej, hogy mi mindent magukra aggatnak! Az egészben az a poén, hogy egy igazi csöves sincs itt.” 2. Csepeli fiatalok. „Kevés a kimondottan fiataloknak rendezett buli, éppen ezért örülünk, hogy most van. A terület kiválasztása nagyon jó a fesztivál szempontjá­ból, viszont igen messze van. Mire hazaérünk, másnap lesz. A lőrinci ifiparkba nem szeretünk járni, mert na­gyon rossz a társaság, a helyről nem is beszélve. Azt nem értjük, hogy a budait miért nem hajlandók meg­csinálni?” 3. „Párizsból jöttem, a szüleim még 1956-ban vittek ki magukkal. Most éppen itthon vagyunk. 24 éves vagyok és nem szeretek kint élni. Ez a buli borzasztóan tetszik és az együtteseket is kedvelem. Mondhatnám, hogy a színvonal és a méretek elérik a nyugaton megrendezett fesztiválokét is, kivéve talán a felszerelést.” 4. Két házaspár, harmincévesek. „Mi a Hobóék miatt jöttünk, az egyik tag a barátunk. A szervezés az ellá­tás szempontjából gyengének tűnik. Nem lehetne egy állandó helyet kijelölni az efféle koncertek számára, ami biztonságosabban védené az együttesek szerelé­sét? Kell ez a fiataloknak, elvégre nekünk is megvol­tak a saját hülyeségeink.” 5. Ricsések és P. Mobil-rajongók Veszprémből. „Mi tu­lajdonképpen nem tartozunk egyik táborba sem. Igaz, a szerelésünk kissé szakadt, de ez csupán dobós kül­sőt ad. Szeretnénk kellemesen eltölteni ezt a délutánt. Sűrűbben kellene ilyen bulikat rendezni.” 6. Kopaszra nyírt, helybéli. 18 éves fiú. Biztosítótű lóg ki a szájából, utóbb kiderül, egyszerű trükk. „Én inkább a hepaj kedvéért jöttem. Szeretem a zenét és szeretek társaságban lenni.” 7. Egy kényelmesen elterülő farmerszereléses fiúhoz me­gyek. Még meg sem szólalok, ő már kérdez: „Hol le­het itt piát kapni?” 8. Aszódról érkezett öttagú társaság, igen fura külsővel és kissé ellenséges viselkedéssel. Piramis-rajongók, de ez a műfaj is fekszik nekik. „Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagyméretű lesz a fesztivál. Nagy Feró ökörködését nem csípjük.” 9. Egy fiú éppen előhúzza táskájából a babos kendőt. Kérdésemre, hogy talán szé­gyenli a kendőt, szabadkoz­va válaszol: „Tudod itt a koncerten elmegy, de kinn az utcán már nem venném fel, mert megszólnának érte.” 10. „Üllőről jöttünk a Beatrice kedvéért, elsősorban. Hogy mit jelent, a pöttyös kendő? Nézd, piros, piros, de van­nak még rajta fehér foltok . . .” 11. Egyedülálló leányzó a tömegben. „Fanatikus Beatrice­­rajongó vagyok, nem szégyellem. Azt hiszem, a zené­jükben rejlő energia fogott meg. Csodálom, hogy így együtt felléphetnek. Nem akartam hinni a szememnek.” 12. „16 éves vagyok és a jászberényi Gáz- és Fegyvergyár­ban dolgozom, örülök ennek a rendezvénynek, főleg annak, hogy a KISZ lapja, az IM ennyire patronálja a rock ügyét. A lapról egyébként is jó a véleményem, mert nyílt hangú és mellettünk áll.” 13. Két 16 éves Hobó-kedvelő. „Kőbányáról jöttünk, nem vagyunk túlzot­tan elragadtatva a koncerttől. A Beatri­ce dallama nem­ rossz, viszont a szövegei utálatosak.” 14. Csinos mama 13 éves lányával. „Még jobb lett volna, ha a zenészek nem hisztiznek a színpadon. A magán­ügyük miért tartozik ennyi emberre?” KONCERT UTÁN Augusztus 23-án Élő Magazin a rock jegyében címmel adtunk műsort Óbudán, a Hajógyári szigeten az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodával közösen. Minden előzetes várakozást felülmúlt az érdeklő­dés. Az ország minden pontjáról érkeztek fiatalok, legalább húsz­ezren. A műsorban a rocktörténeti zenés előadásokat - Black Sab­bath, valamint a Deep Purple, Whitesnake, Rainbow együttesekről — rövid beszélgetések követték a fellépő zenekarok vezetőivel, interjút készítettünk Növényi Norbert olimpikonunkkal, majd be­mutatkozott egy új együttes, a Bizottság. Az esti műsor fénypontja a Beatrice, a Hobo Blues Band és P. Mobil együttesek fellépése, s az estzáró jam sassion (közös zenélés) volt.

Next