ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

magazint Az új hullámnak nevezett amerikai rock-stílus je­gyei fedezhetők fel a közelmúltban újjáalakult Kart­hágó együttes zenéjén. Kemény alapú dallamos ro­ckot játszó gárda — Szigeti Ferenc, Gidófalvi Attila, Kiss Zoltán, Kocsándi Miklós és Takács Tamás — színpadi látványosságra is törekszik — (mint ké­pünkön is látható), s jó kórussal rendelkezik: mind az öten énekelnek. Első kislemezük már kapható. Kanadából jött A közelmúltban tért visz­­sza háromhónapos kanadai turnéjáról Aradszky Lász­ló táncdalénekes. — Az utóbbi két évben ez volt a második tenge­rentúli utam, most Toron­tóban egy éjszakai mula­tóban léptem fel, s a he­lyi televízióban is szerepel­tem félórás show-műsor­­ral. — Kiket láttál, hallottál Kanadában? — Számtalan világsztárt. Ott járt például az Abba együttes, a sajtó nagyon langyos fogadtatásban ré­szesítette. Hasonló módon járt Paul Anka is. A slá­gerlistákon fölényesen ve­zet a Kiss együttes és a Village People. A televízió­ban rengeteg együttes és énekes produkcióját néz­tem végig. 26 csatornán megy a műsor reggel 5-től hajnali 4-ig. — Mi volt a legnagyobb élményed? — A világ legmagasabb tornya, 553 méter magas. A legfelső emeleten lévő étte­remben étkeztem egyszer. MŰSOR­KOKTÉL Budapesti Művelődési Köz­pont (XI. Szakasits u. 55.) Január 16. és 17.: A Ma­gyar Rádió kóruspódiuma, 20-án 6 órakor a Pege együttes jazz-műsora, 21-én hanglemezgyűjtő klub, 26- án könnyűzenei lemezklub. Minden szombaton délután 4-kor gyermekműsor. Kertészeti Egyetem Klubja: Február 9-én Generál és East, 16-án Panta Rhei és Saturnus együttesek kon­certjei. Ikarus Ifjúsági Klub: I. 17-én karate és harci torna bemutató, 19-én discofilm­­show, 24-én önismereti kör és filmvetítés, 26-án be­mutatkozik a ceglédi Alfa táncstúdió, II. 3-án tini­klub, 10-én discofilmshow. Minden kedden, valamint januárban szombaton, feb­ruárban vasárnap disco. BARÁTOKAT KERESÜNK Bálint Sándor (Budapest, 1300 Pf. 113/T) 22 éves. - Berkes Béla (Budapest, 1325 Pf. 6/L) 24 éves. — Erős Gábor (Budapest, 1325 Pf. 6T) 23 éves. — Frindlander Endre (Deb­recen, 4001 Pf. 194/T) 22 éves. MIÉRT VÁLASZTOTTA! Az építőipar az utóbbi idő­ben olyan mértékben fejlő­dött, hogy a szakmunkás­­tanulók könyvei már meg­jelenésükkor elavultnak számítanak. Mégsem túl nagy az ide jelentkezők száma. Az építkezéseken dolgozók nagy többségét leginkább a pénz csábítja. Kazimir György festőt ar­ról kérdeztem, miért válasz­totta ezt a mesterséget? — Én sem az építőiparba készültem. Női fodrász sze­rettem volna lenni, úgy, ahogyan az egyik bátyám. A sporttársam vitt magá­val néha az építkezésekre, ahol dolgozott. Nagyon megtetszett a kötetlen mun­ka és jó kereseti lehetőség is kínálkozott. Később be­letanultam, ma már örülök, ha egy roskatag, kopott fa­lú, régi nagy szobát újjá varázsolhatok. — Szülei szintén munká­sok? — Apám fűszeresboltban dolgozott, anyám otthon volt velünk. Na, nem, ak­kor még nem volt gyer­mekgondozást ! Négy test­vérem van, közöttük női fodrász, elektromérnök és rendező is akad. — Nem rokon szakmák. — Valóban nem. Szüleim nem akartak befolyásolni minket. Mindenki azt a pá­lyát választotta, amihez leginkább vonzódott. Egyet­len kikötésük volt, hogy szeressük a munkánkat. — Mennyire befolyásolta önt híressé vált bátyja vá­lasztása? — Szeretem én is a szín­házat, de leginkább csak főpróbákra járok be. Több­ször tapasztaltam, hogy a közönség akkor tapsol, amikor mélységes csend­nek kellene lennie. Szere­tek olvasni, az útleírások emlékeket ébresztenek ben­nem. Gyerekkoromban Iz­raelbe kerültem, majd Ang­liába szöktem, műhelyek­ben dolgoztam, bokszoltam, meguntam, hazajöttem. Szóval életem során meg­tanultam, hogy olyan való­színűtlen események tör­ténhetnek, amik nehezen képzelhetők el. A Városli­get mellett nőttem föl, fan­táziám benépesítette az ak­kor még kiépítetlen gyö­nyörű zöld rengeteget__ Papp Katalin Nagy ünnepe volt a ma­gyar sakkozásnak újra. A tavalyelőtt (1978-ban) Bu­enos Airesben aratott em­lékezetes olimpiai győzelem után sokan gondolták, ilyen teljesítményt nem hogy felülmúlni, de megis­mételni sem sikerülhet egy­hamar. És mégis, legvér­­mesebb reményeinket is túlszárnyalta a friss való: három versenyzőnk is ki­harcolta a büszke világbaj­­nokjelölti címet, s jutott a legjobb nyolc közé. Verőczi Zsuzsa neve nem csupán az udvariasság okán kívánkozik az első hely­re, hanem azért is, mert sakktörténelmünkben pá­ratlan bravúrt hajtott vég­re. Soha még magyar női sakkozó nem jutott el oda, ahová ő most: a „kandidá­tusok” közé. Igaz, három éve ő is, Ivánka is közel állt a frontáttöréshez, de akkor egyiküknek sem si­került a hajrá. Zsuzsa ez­úttal nem hagyta a végére a dolgot, rögtön „direktbe” kapcsolt, magabiztos, egyenletes játékkal (veret­lenségét is megőrizve) egy pillanatnyi kétséget sem hagyott továbbjutása felől. Portisch Lajos évek óta a világ legszűkebb élvonalá­hoz tartozik, az ő tovább­­kerülése tehát várható volt. Tudását, hatalmas erejét minden szónál jobban szemlélteti a puszta tény: ötödször (!!) indulhat harc­ba a királyos játék trónu­sáért! Portisch útja már viszontagságosabb volt, ve­reséggel kezdett, s miután gyorsan felzárkózott az él­bolyhoz, újabb játszmát vesztett. Ez a csapás sem törte le, egyik partit nyerte a másik után (a legtöbbet a mezőnyben, szám szerint kilencet!) , már biztos be­jutónak látszott, akkor azonban ismét kikapott. Minden jó, ha a vége jó, a végeredmény pedig az iz­galmas utolsó forduló után így alakult: 1—3, Hübner, Petroszjan, Portisch 11.5 4. Timman 11 ponttal. Mivel pedig az első három került tovább (18 résztvevő közül) ennél jobb véget aligha kí­vánhattunk volna! A harmadik világbajnok­jelölt magam vagyok. Úgy gondolom saját teljesítmé­nyem méltatása nem az én feladatom, inkább hadd mutassam be a zónaközi verseny utolsó fordulójá­ban játszott partimat, amely szépségdíjat kapott: Miles—Adorján (Angol megnyitás) 1. Hf3 Hf6 2. c4 c5 3. g3 b6 4. Fg2 Fb7 5. 0—0 efi fi. Hc3 Fe7 7. d4 cd4­ 8. Vd4­ d6 9. b3 0—0 10. Fa3?! Ha6!­­10. — Hc6?! 11. Vf4 d5 12. Fe7: He7: 13. He5f) 11. Bfd1 Hc5 12. Bad?! a6 13. b4?! Hcd7 14. Fb2 Vb8 15. Hd2 Fg2­ 16. Kg2­ Bc8 17. f3? b5! 18. cb5: (18. a3 He5) 18. — ab5: 19. Vd3 He5 20. Vb5: Va7a (fenyeget 21. — Tcb8) 21. e4 Ve3 (fenyeget Hd3) 22. Vf1 (az egyetlen 22. Ve2- re Bc3:!) 22. — g5a — f (következhet g4: 22. — Hd3? hiba lenne 23. Hc4! miatt) 23. Bc2 (23. Vgl Vgl :! 24. Kgl: Hd3 — 1; 23. h3 h5! majd g4. h4) 23. — Ba2:! 24. Hd5 (24. Bel Vd3): 24. — Bc2:! 25. He3: Bcb2: 26. Ve2 g4! 27. f4 He4: 28. Hefl Hd2: (28. — Hc3! 29. Ve1 Hf3) 29. Bd2: Bd2: 30. Hd2: Hf3 31. Vc4 Bd2:! 32. Kfl Ff6 és világos feladta 0:1. Feltétlenül meg kell arról is emlékeznünk, hogy a zó­naközi versenyeken elindult másik három játékosunk is derekasan helytállt. Ivánka Mária és Sax Gyula sem járt messze az „ígéret föld­jétől”, Ribli Zoltán pedig holtverseny és párosmeccs után esett ki éppen velem szemben. Mérkőzésünket követően, november 17-én megejtették a sorsolást. Verőczi Zsuzsa ellenfele az ifjú grúz sakk­csillag, Joszeliani lesz, aki a riói zónaközi versenyen valósággal berobbant a nemzetközi élmezőnybe (12 győzelemmel kezdett!). Portisch Lajos a szovjet Szpasszkijjal, régi vetély­­társával mérkőzik, én a nyugatnémet Hübnerrel ját­szom. A mérkőzések színhelyét és kezdési időpontját e so­rok írásakor még nem je­lölték ki, a FIDE előirány­zata 1980. április elsejei be­fejezést ír elő. Az ilyenkor szokásos esélylatolgatás helyett csak annyit: harcolni fogunk! Adorján András Három a magyar igazság!

Next