ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Füldugó, sztereóban A hálás utókor számára azt jegyezték fel egy poli­tikusról, hogy a következő két dolgot képtelen volt egyszerre csinálni: sétálni és beszélni. Ezzel szem­ben, tudósít a Corrierboy — tizenévesek számára kiadott folyóirat —, hogy a „zene fegyencei” két dolgot is tudnak egyszerre. Motort vezetni, az utcát figyelni, a lánnyal beszélni, aki a motoron ül, hogy csak néhányat említsünk. És a legfontosabbat: hall­gatni a fülükbe duruzsoló sztereózenét, a pocket etereóból. Tizenéves kortársaink nagy része, kétségtelenül jó ideig még mentes lesz ettől az összetett emberi tevé­kenységtől, de ahol már jelen van, ha nincs is még mindenütt nyelvészek által is jónak tartott neve, megkezdődött a karrierje egy különös szerkezetnek. „Varázsdoboz, hangos árnyék, őrzőangyal, mely mindenhová elkísér, a diszkóba ugyanúgy, mint az ágyba, az iskolába és a vécébe, ha egyedül vagy és ha társaságban, hajón vagy vonaton, unalmas lecké­nél vagy éppen otthon, amikor a szüleid téged lec­kéztetnek ...” Röviden ez a pocket szerep az említett lap interpretálásában. Más szóval új mánia, amely ugyanolyan gyorsan terjed, mint az influenzavírus, csak annál sokkal drágább. Minimagnó, mely mint tölténytáska az övön viselhető, kapcsoló a kézben, itt dől el, hogy mi szóljon a sisakban viselt fejhallgatóban. „Viszik, mint a cukrot, pedig nagyon drága — idézi az egyik szaküzlet eladójának véleményét az Unitá­s, s elsősorban a 14—16 évesek a vásárlók. A pocket szereo zenei mánia, de ugyanakkor az elit szimbó­luma, egy bizonyos státuszhoz való tartozás védje­gye. Az árusítás filozófiája is erre a tényre épül: to­tális karakterű eszköz, amely segítségével akkor is egyedül lehet az ember, amikor voltaiképpen társa­ságban van." A tizenévesek legújabb álma — legalábbis néhány nyugati országban — okos kis szerkezet. Amelyről azonban máris gyanús dolgokat derítettek ki. Kilenc nyugat-európai ország szakértői a ten­gereket ért zenei hatások elemzésekor azt állapították meg, hogy a hangerő és a ritmus észrevehetően károsítják a hallásrendszert, erősen befolyásolják az idegrend­szer ingerállapotát és ezt egészen az agresszivitás tüneteiig képesek fokozni. S ha ehhez még hozzá­vesszük hogy a nadrágszíj-sztereo tulajdonképpen feleslegessé teszi a beszédet, a nyelvet, s vele a gon­dolkodás folyamatát iktatja ki. Az egyik pszichoana­­lista szerint a társas kapcsolatok nehézségei, hiánya közepette, amelyek oly drámaian alakulnak a ma­gát oly hivalkodóan szabadnak mondott nyugati társadalomban, a pocket szereo nem más, mint pót­anyag. Füldugó, sztereóban. Izomkisasszonyok Megválasztották a ,,Miss Muscle” cím birtokosát. A helyszínt és a zsebet Pá­rizs adta (250 frank volt a legdrágább, 120 a legol­csóbb jegy). A szereplők főleg az Egyesült Államok­ból érkeztek. „Az exhibi­cionizmus sajátságos képe­it láttuk (kik ezek: nők? tárgyak? mindez rejtélyt). Karjukat és lábukat haj­­lítgatva mutogatták izom­zatukat; meztelenebbek vol­tak minden normális mez­telenségnél, valahogy úgy, mint egy anatómiai órán.” Így látta őket az Espresso tudósítója. Cammie Lusko volt köztük a legrokon­szenvesebb, aki 21 éves, őszinte mosoly és stupid arc jellemzi. Egy kézzel felemel fél mázsát, izmai úgy ugrándoznak, mint a biliárdgolyók. E jelentős kulturális ese­mény alkalmából borzong­­va emlegeti a tudósító mindazokat a kísérleteket, amelyek az erő és szépség görög mítoszát úgy akar­ták időszerűsíteni, hogy nem lett belőle más, mint amerikai recept szerinti cirkuszi mutatvány. Lisa Lyon, az egyik szer­vező azt mondta: „A nők­nek sohasem volt igazi tes­te. Csak most kezdik el igazán építeniTekintsünk el e kétségtelenül szubjek­tív megállapítástól, s fo­gadjuk el a lényeget, hogy a férfi testépítők mintájá­ra most már a nők is épít­keznek. Ami Lisát illeti, ő így­ elég egy levelezőlap, s bárki megkaphatja a 16 ol­dalas fotóalbumát 6 dol­lárért. Létrejött valami, ami el­jutott máris a giccshez, a Barnum Cirkuszhoz, a ke­reskedelemhez — így a tu­dósító. Aki lehet, hogy véz­na s éppen ezért semmi reménye, hogy eséllyel in­duljon az izomkisasszonyok között... SPORTANATÓMIA Talán mert év vége volt, kasszát csinált a Corriere della Sera, mit ér a spor­toló, ha már jegyzik ... A cikk, vagy inkább a rajz, látványos hozzászólás ah­hoz a vitához, amely bizo­nyára 1981-ben is tovább folyik, hogy tudniillik a reklám és a sport együtt­élésében melyik a fonto­sabb. Elkészítették három sport­ág kiválóságainak „anató­miai atlaszát" úgy, ahogy a reklámozó — és persze a tévénéző látja. Mindhá­rom példánynál — az el­sőben nem nehéz felismer­ni Borgot — csak a legfon­tosabb reklámhordozó he­lyeket tüntették fel. Nem keresnek rosszul a sport­nak mondott vállalkozás­ban. Valószínű ezzel kapcso­latban jegyezte meg az egyik újság főszerkesztője: „Semelyik sportág sem ju­tott előbbre azzal, hogy a reklám a sportolóval együtt a pályára lépett. Inkább az az igazság, hogy rek­lámmal a korrupció lépett a pályára." Mire egy te­niszversenyző így válaszolt: „Nem igaz, hogy ahová be­lép a reklám, ott megjele­nik a korrupció is. Igaz viszont, hogy a korrupció már jelen volt a fociban akkor is, amikor a reklám­ról semmit sem tudtunk.” Mellesleg érdemes meg­figyelni a profisport pszi­chológiáját: a legértéktele­nebb reklámhordozó — a fej. 700 miliont. 600 miliom. 700 miliom 200 miliom —1500 miliom­ (DIMOIM d. DARIO MELLONE)

Next