ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Füldugó, sztereóban A hálás utókor számára azt jegyezték fel egy politikusról, hogy a következő két dolgot képtelen volt egyszerre csinálni: sétálni és beszélni. Ezzel szemben, tudósít a Corrierboy — tizenévesek számára kiadott folyóirat —, hogy a „zene fegyencei” két dolgot is tudnak egyszerre. Motort vezetni, az utcát figyelni, a lánnyal beszélni, aki a motoron ül, hogy csak néhányat említsünk. És a legfontosabbat: hallgatni a fülükbe duruzsoló sztereózenét, a pocket etereóból. Tizenéves kortársaink nagy része, kétségtelenül jó ideig még mentes lesz ettől az összetett emberi tevékenységtől, de ahol már jelen van, ha nincs is még mindenütt nyelvészek által is jónak tartott neve, megkezdődött a karrierje egy különös szerkezetnek. „Varázsdoboz, hangos árnyék, őrzőangyal, mely mindenhová elkísér, a diszkóba ugyanúgy, mint az ágyba, az iskolába és a vécébe, ha egyedül vagy és ha társaságban, hajón vagy vonaton, unalmas leckénél vagy éppen otthon, amikor a szüleid téged leckéztetnek ...” Röviden ez a pocket szerep az említett lap interpretálásában. Más szóval új mánia, amely ugyanolyan gyorsan terjed, mint az influenzavírus, csak annál sokkal drágább. Minimagnó, mely mint tölténytáska az övön viselhető, kapcsoló a kézben, itt dől el, hogy mi szóljon a sisakban viselt fejhallgatóban. „Viszik, mint a cukrot, pedig nagyon drága — idézi az egyik szaküzlet eladójának véleményét az Unitás, s elsősorban a 14—16 évesek a vásárlók. A pocket szereo zenei mánia, de ugyanakkor az elit szimbóluma, egy bizonyos státuszhoz való tartozás védjegye. Az árusítás filozófiája is erre a tényre épül: totális karakterű eszköz, amely segítségével akkor is egyedül lehet az ember, amikor voltaiképpen társaságban van." A tizenévesek legújabb álma — legalábbis néhány nyugati országban — okos kis szerkezet. Amelyről azonban máris gyanús dolgokat derítettek ki. Kilenc nyugat-európai ország szakértői a tengereket ért zenei hatások elemzésekor azt állapították meg, hogy a hangerő és a ritmus észrevehetően károsítják a hallásrendszert, erősen befolyásolják az idegrendszer ingerállapotát és ezt egészen az agresszivitás tüneteiig képesek fokozni. S ha ehhez még hozzávesszük hogy a nadrágszíj-sztereo tulajdonképpen feleslegessé teszi a beszédet, a nyelvet, s vele a gondolkodás folyamatát iktatja ki. Az egyik pszichoanalista szerint a társas kapcsolatok nehézségei, hiánya közepette, amelyek oly drámaian alakulnak a magát oly hivalkodóan szabadnak mondott nyugati társadalomban, a pocket szereo nem más, mint pótanyag. Füldugó, sztereóban. Izomkisasszonyok Megválasztották a ,,Miss Muscle” cím birtokosát. A helyszínt és a zsebet Párizs adta (250 frank volt a legdrágább, 120 a legolcsóbb jegy). A szereplők főleg az Egyesült Államokból érkeztek. „Az exhibicionizmus sajátságos képeit láttuk (kik ezek: nők? tárgyak? mindez rejtélyt). Karjukat és lábukat hajlítgatva mutogatták izomzatukat; meztelenebbek voltak minden normális meztelenségnél, valahogy úgy, mint egy anatómiai órán.” Így látta őket az Espresso tudósítója. Cammie Lusko volt köztük a legrokonszenvesebb, aki 21 éves, őszinte mosoly és stupid arc jellemzi. Egy kézzel felemel fél mázsát, izmai úgy ugrándoznak, mint a biliárdgolyók. E jelentős kulturális esemény alkalmából borzongva emlegeti a tudósító mindazokat a kísérleteket, amelyek az erő és szépség görög mítoszát úgy akarták időszerűsíteni, hogy nem lett belőle más, mint amerikai recept szerinti cirkuszi mutatvány. Lisa Lyon, az egyik szervező azt mondta: „A nőknek sohasem volt igazi teste. Csak most kezdik el igazán építeniTekintsünk el e kétségtelenül szubjektív megállapítástól, s fogadjuk el a lényeget, hogy a férfi testépítők mintájára most már a nők is építkeznek. Ami Lisát illeti, ő így elég egy levelezőlap, s bárki megkaphatja a 16 oldalas fotóalbumát 6 dollárért. Létrejött valami, ami eljutott máris a giccshez, a Barnum Cirkuszhoz, a kereskedelemhez — így a tudósító. Aki lehet, hogy vézna s éppen ezért semmi reménye, hogy eséllyel induljon az izomkisasszonyok között... SPORTANATÓMIA Talán mert év vége volt, kasszát csinált a Corriere della Sera, mit ér a sportoló, ha már jegyzik ... A cikk, vagy inkább a rajz, látványos hozzászólás ahhoz a vitához, amely bizonyára 1981-ben is tovább folyik, hogy tudniillik a reklám és a sport együttélésében melyik a fontosabb. Elkészítették három sportág kiválóságainak „anatómiai atlaszát" úgy, ahogy a reklámozó — és persze a tévénéző látja. Mindhárom példánynál — az elsőben nem nehéz felismerni Borgot — csak a legfontosabb reklámhordozó helyeket tüntették fel. Nem keresnek rosszul a sportnak mondott vállalkozásban. Valószínű ezzel kapcsolatban jegyezte meg az egyik újság főszerkesztője: „Semelyik sportág sem jutott előbbre azzal, hogy a reklám a sportolóval együtt a pályára lépett. Inkább az az igazság, hogy reklámmal a korrupció lépett a pályára." Mire egy teniszversenyző így válaszolt: „Nem igaz, hogy ahová belép a reklám, ott megjelenik a korrupció is. Igaz viszont, hogy a korrupció már jelen volt a fociban akkor is, amikor a reklámról semmit sem tudtunk.” Mellesleg érdemes megfigyelni a profisport pszichológiáját: a legértéktelenebb reklámhordozó — a fej. 700 miliont. 600 miliom. 700 miliom 200 miliom —1500 miliom (DIMOIM d. DARIO MELLONE)