Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A világ első digitális lantlemezét a Telefunken-Decca cég egy magyar fiatalember közreműködésével készítette. A lemezt már az ősszel árusítani kezdték a nyugateurópai országokban. Olvasóink bizonyára máris kitalálták, hogy az előadó nem más, mint Benkő Dániel lant- és gitárművész, aki évente közel száz koncerten szerepel a hazai és külföldi közönség előtt. Ez idáig tizennégy lemeze készült itthon és egy, a digitális lantelmez pedig az NSZK-ban. — Tulajdonképpen milyen a digitális lemez? Miben különbözik a hagyományostól? — A legkorszerűbb technikával készül — magyarázza aM esztendős, megjelenésében inkább popzenészre emlékezhető művész. — A zenét nem magnószalagra veszik fel, mint eddig, hanem az elektromos jelekre átalakított hangot videokazettán rögzítik. Innen továbbítják a lemezre. S ily módon majdnem tökéletes hang jön létre. Nincs szalagsusogás, tűsercegés, azaz zavaró „technikai hang”. A KISZ-díjas Benkő Dániel szobájába alig lehet beférni. Mintha egy koncertszínpadra tévedtem volna. Négy különböző helyen kottaállványok, a földön egymás hegyénhátán a különböző hangszerek: gitárok, lantok. És még néhány bőrönd is, bevagy kicsomagolásra várva. A riportra sincs sok idő, mert a házigazda kollégáit várja, akik gyakorolni érkeznek. „Sajnos” mindenki pontosan nem marad sok idő a beszélgetésre. S a kis szobában még nagyobbnak tűnik a felfordulás: a Bakfark Consort kis csapata is kipakolja hangszerét. Néhány percet még kérnem kell Benkő Dánieltől, az együttes vezetőjétől. De a többiek addig sem tétlenek, hozzálátnak a gyakorláshoz. Mi a konyhába szorulunk. — Gitárszakon végezted a főiskolát, mégis népszerűséged inkább a lantnak köszönhető. Hogyan nyergeltél át? — őszintén bevallva, a gitár akkoriban nem vonzott különösebben. Szerencsémre akkortájt hazánkban egy angol zenészbarátom, aki megkedveltette velem a lantot. Átmeneti időszak következett az életemben. Két évig tartott, amíg csak ismerkedtem azzal a zenei világgal, amelytől már soha többé nem tudok megválni. Nagyon szeretem! De azért a gitárhoz sem lettem hűtlen. Sok más dolog mellett bizonyítja az is, hogy a külföldön hamarosan kapható második digitális lemezen gitáron játszom romantikus műveket. — Sokat utazol. Most is egész nyáron külföldön dolgozAZ ELSŐ DIGITÁLIS LANTLEMEZ tál. Szólóturnéd volt Svédországban, az NSZK-ban, Jugoszláviában és emellett jó néhány országban koncertkörutat tettél a Bakfark Consorttal. Bizonyára sokan irigyelnek ezért. — Ezt nem tudom. De ha mégis irigyel valaki, az bizonyára nem gondol arra, hogy a koncertek milyen belső feszültséget igényelnek. Egyegy külföldi hangverseny idején a szállodából csak étkezni járok ki. A többi idő gyakorlással telik. Igaz, a koncerten már felszabadult vagyok, utána vidám, s ha úgy érzem, hogy jól sikerült, akkor talán meg is ünneplem egy kiskocsmában. Csak ez az, ami irigyelhető. Ha ezen kívül marad egy kis időm, akkor azt biztosan egy könyvtárban töltöm, hiszen a lantirodalom még kibányászatlan, így egy kis kutatómunkát is végzek minden országban, ahová eljutok. Nemsokára indulok Egyiptomba, ahol a fellépés mellett marad időm. Ennek már előre örülök, mert tudvalevő, hogy a lant az arab világból származik. Az igazi lantot a mórok, az arabok hozták át Európába. — Több hangszeren játszol: lanton, barokk lanton, gitáron, barokk gitáron, vihuelán, orpha rionon stb. Ezeket mind ma gaddal viszed a fellépéseidre? — Ez attól függ, hogy milyen koncertről van szó. De a legtöbb előadáson a lant és a gitár a hangszerem. Lanttal régi magyar zenét, reneszánsz és barokk műveket adok elő, míg gitáron a romantikus magyar zenéből játszom. — A svéd Dagens Nyheter kritikája szerint jól tudsz kapcsolatot teremteni. — Nyilván arra az esetre gondolt, amikor a kultúrpalotában párhuzamot vontam a mai popzene és a klaszszikus zeneszerzők között. A közönség hallható módon élvezte az előadást. Bevallom, volt már ebben gyakorlatom, hiszen idehaza is gyakran találkozom érdeklődő hallgatókkal, akár például az Apáczai Csere János Gimnázium zeneszakkörének lelkes diákjaira, akár a Magyar Tudományos Akadémia jeles professzoraira gondolok. Örülök, ha nemcsak zenében, hanem szóban is tudok újat mondani azoknak, akik ezt igénylik. — Nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül? — Mi tagadás, ami a nemeket illeti — a hölgyek jobban inspirálnak. — Nős vagy? — Nem hiszem, hogy lenne nő, aki el tudná viselni életmódomat. VÁGÓ JUDIT FOTÓ: DINER TAMÁS ★ ★★★