Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
— Tanulni nem szerettem, éltem a világba, jól jött már a házasság, untam a sok csavargást — kajánkodik István. Felesége elnézően mosolyog, ő tudja csak, menynyit változott a fiú. István hozta rendbe a barátok, rokonok segítségével ezt a lakrészt, ha szükséges, porszívózik, vagy tesz-vesz a ház körül, az udvarban, a kertben. Tanul is a munka mellett: egy év múlva leteszi a szakmunkásvizsgát. Marik ügyesen van a kis Petivel, kivárja a három évet, nem akarja bölcsődébe adni. Tény viszont, hogy így nehezebben jönnek ki anyagilag. — Közösen kezeljük a pénzt — mondja Marika —, és igyekszünk beosztani. A rezsiköltségek felét mi fizetjük. Sajnos, nagyon sok megy el a tüzelőre, télen, no meg természetesen a kajára. Megtanult főzni, anyósa segítségével. István elégedett a főztjével, mint mondja, arra a szakácskönyvre, amit esküvő előtt ígért nejének, ám nem vette meg, már nem is lesz szükség. Mindkét szülővel jó a kapcsolatuk. Marika családjával gyakran összejárnak. Marika pedig István anyjában, apjában szerető segítőtársakra talált. — Mi nem szóltunk bele az elhatározásukba — így István édesanyja. — Mit is szólhattunk volna, ha egyszer szeretik egymást? Egy éve házasok, perlekedés még nem volt köztük. Hét gyermeket neveltem fel, hárman már a maguk szárnyán vannak. Marika mintha az édes lányom volna. A kis Peti pedig . . . Hát ő a kedvencünk, a szemünk fénye. Akárcsak Angéláék, ők is lakásra vágynak. Bár ez még odább van, István szerint beletelik néhány év, míg saját otthonba költözhetnek. Addig ezt a kis lakrészt csinosítják. — Szeretnénk Petit nagyon szépen, nagyon jól nevelni — morfondírozik István. — S én, aki utáltam a tanulást, azon leszek, hogy a fiam minél többet tanuljon, okos, értelmes ember legyen. Ismét gyámhatósági ügy? Angéláék és Marikáék házassága, amilyen nehezen indult, olyan reményteljes most, egy-két év után. De Éváékkal például már nem tudtam beszélni, annak ellenére, hogy Éva először beleegyezett a találkozásba. Később lemondta a randevút, szomorú volt, ideges, pattanásig feszült a kapcsolatuk a férjével, nem tudja, mi lesz a vége, s ott a kétéves csöppség, akinek szép családi életet remélt. A tapasztalatok szerint a kiskorúak házasságából nemegyszer ismét gyámhatósági ügy lesz. Láthatási ügy: amikor már elváltként kerülnek viszsza a hivatalhoz, azon marakodva, hogy mikor mennyi időre viheti el az egyik fél a másiktól a gyereket... — A kamaszfejjel házasulandók nagy része maga is csonka családból származik — mondja Károly Sára. — Lehet, hogy anyagiakban nem szenvednek hiányt, de érzelmekben igen, nincs családélményük. „Kispriccelnek” otthonról, s úgy érzik, hogy a szexuális kapcsolattal szeretetet, érzelmi biztonságot is kapnak; hogy a babával együtt megszületik egy családi tűzhely is ... Kívánatos volna a gyerekeket jobban felkészíteni a családi életre, esetleg egy iskolapszichológusi rendszer létrehozásával. Epilógusként álljon itt annyi: Marikáék s Angéláék családjában újra „baj” van. István iskolás húga, aki eddig mindent megkapott, megszökött egy legénnyel. István anyja, ki zokszó nélkül fogadta fia korai házasságát, s lányaként menyét, szinte belebetegedett a történtekbe, édes lányának nem tud „megbocsátani”. A másik családban Tibi öccse ejtette teherbe tizennégy éves barátnőjét, immár másodszor. S a mindig úgy határozott Angéla most teljesen tanácstalanul csak azt hajtogatja: „Ezért a gyerekért nekik, maguknak kell megküzdeni ...” KENDE KATALIN ÁTIRATOK VERKLIRE A nagy sikerű tavalyi Illésbuli után fölröppent a hír a zenekar újjáalakulásáról. Ez ugyan még várat magára, de így sem maradnak muzsika nélkül a rajongók. Most egyveleg formájában kerül lemezre számos Fonográf- és Illés-dal a Verkli együttes előadásában. — Honnan származik az egyveleg ötlete? — kérdezem Kölcsényi Attila zenekarvezetőt. — A zenekar megalapításakor elhatároztuk, hogy mindenképpen magyar számokat fogunk játszani. A legközelebb az Illés-dalok világa áll hozzánk. Ezért ezeket választottuk. Az egyveleg ötlete Németh Oszkártól, a Fonográf dobosától származik. A lemezgyáriak figyelmét pedig Bródy János hívta föl az együttesre. — Véleményed szerint korszerűek még ma is az Illésdalok? — Mindenütt akad kérészéletű, futó sláger és tartós értéket képviselő. Azt hiszem, az igazi értékek nem függnek az időtől, példa erre a klasszikus zene, hiszen sok száz éves művek csendülnek föl a hangversenytermekben, lemezeken. Szerintem ma is szükség van arra a fajta érzékeny, a világra nyitott szemléletre, amelyet az Illés együttes képviselt. Ma nem születnek olyan programadó dalok, mint a „Nem akarok állni, ha futnak a percek, nem akarok állni, ha fordul a Föld”. Pedig szükség lenne rájuk. — Terveztek valamilyen változást a megszólalásban, hangzásban? — A koncerteken nem az a lényeg, hogy minden ugyanúgy szóljon. A tökéletes hangzás csak a lemeznél került előtérbe. Ennek megfelelően a koncerteken természetesen nincsenek billentyűsök, három gitár—dob felállásban játszunk. Szerintem a legfontosabb a dalok hangulatának visszaadása, s azt így is és úgy is megpróbáljuk megoldani. — Változtat valamit az életeteken a lemez? — Semmit. Amatőrök maradunk. Nagylemezes amatőrök. Ez elég ritka. A zenekar tagjai az egyetem után mérnökként szeretnének dolgozni és nem profi zenészként. — A közönség hol hallhatja ezt a műsort? — Az egyveleget koncerten nem játsszuk, csak az eredeti számokat. Fellépünk egyetemi és középiskolai klubokban, törzshelyünk továbbra is az Új Várklub. HETESI PÉTER 4* 4" JHMMI ORSZÁGJÁRÁS — Na, ki halt meg itt a történelmi falak alatt? Na, ki? Nem tudja senki, gyerekek? — kérdi a tanár néni a dioptriák mögül. Néhány rágógumi-pukkanás a válasz. — Na... Csak nem hagytok szégyenben! Segítek : török ágyúgolyó vitte el a lábát... na ... na .. — Böööö... — böffent valaki hatalmasat, jóízűt. — Egészségére — löki oda az egyik pukkantós. Nem tudni, hogy a jókívánság a dicső végvári harcosnak, vagy a bölisnek szólt. Az idegenvezető belendül: — 1063-ban itt telepedett le, és 1067-ben itt építette fel... az egész udvartartását és a feleségét is be jött a tatár ... ők is, az utód is szerették a Dunát, a szép környezetet, a jó levegőt. — Vagy egy cigid? — kérdi valaki súgva. — Nesze... Még jó, hogy csak a marhának van két gyomra. Az talán meg is enne most egy-két műemlékjellegű téglát. — Engem egy középkorú korsó sör is maradandóvá varázsolna! — ... de jött a török! Két hónapig nem vette be. Aztán mégis bevette. Ez az ország egyik legrégibb hálószobája. Vitéz János is itt... ott egy ajtó, amely a Dunára néz . . . — Jól kinézünk, ha lekéssük az ebédet.. . — ... még szerencse, hogy betömték, mert amit betömnek, az megmarad. A rózsaablak az ajtó fölött színes üveggel volt berakva. Képzeljük el, milyen gyönyörű, szórt fénnyel árasztotta el a kápolnát. — Most is színes karikák táncolnak előttem, olyan kajás vagyok ... — Aztán jöttek a világháborúk, és ennyi maradt az utókorra. Nem tudom, milyen élmény maradt a kisomfordáló, cigi után kotorászó tinikben. Csak azt tudom, hogy irtó dühösek voltak, mert az előző este diszkó volt a számukra idegen kisváros strandján, de a tanárnő korai lefekvést vezényelt, hogy kibírják a másnapi múzeum-templom túrát. Minden év szeptember első heteiben nekivágnak a középiskolások, hogy 3—4 nap alatt megismerjenek egy országrészt, s benne mindent, ami szép és jó, és műemlék és művészi, és történelmi és maradandó, és egyedi és sajátos, és ritka ... és kötelezőnek tartott ismeret. Egy osztály esetében ez körülbelül 3 nap, 1000 kilométer, 30 templom, 15 múzeum, 5 várrom, 20 kilométer városnézés. Rémálmaimban bennem is feletlenek egykori kötelező országjáró kalandjaim. Amikor időjárástól, hangulattól, erőnléttől függetlenül, következetesen végigtoloncoltak Kőszegtől Sopronig, onnan Szombathelyig, Keszthelyig és haza. Természetesen minden megnézhetőt megnéztünk, mégsem láttunk semmit. . . Gyanítom azt is, ha a tanár felkészítené a diákot a kirándulásra, több élményhez jutnának a tanulók is. A Salamontoronyba áhítattal is, unalommal is beléphet az ember. Ha a kiruccanásokat tanév közben előkészítenék, mi több, a tananyaghoz kötnék, akkor ismereteinkre tennék fel a „koronát”. Ma már a felnőtt is a zsebéhez tervezi az utazást. Olykor ahhoz, hogy hol olcsóbb és jobb a sör. Sokan pedig egyszerűen oda utaznak, ahová az utazási irodák helyet tudnak biztosítani. A diákok is hasonlóképpen számítgatnak: mit ajánl az Express Utazási Iroda? Hol tudnak szállást biztosítani? Mennyi van az osztálykasszában? Ennek eredményeképp végigrohanják a lehető leghosszabb utat, s azt hiszik, így használták ki legjobban az idejüket és lehetőségeiket. Felkészülni ugyanis a legtöbb iskolában mégcsak nem is „ajánlott”. SZILAS ZOLTÁN 21