Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
készületlenül, nemi analfabétaként esnek át a szexuális élet érettségi vizsgáján? A nemi érés nem egyik napról a másikra következik be, hiszen már az anya méhében megkezdődik. A párválasztás pedig nem egyetlen aktus, hanem folyamat, a válogatás és a közeledési kísérletek láncolata. Mindaz, ami napjainkban „szexuális nevelés” címén történik, még alig több szükséges tűzoltásnál. Itt az ideje, hogy az alkalmi felvilágosítás helyét mindinkább a folyamatos, felvilágosult nevelés vegye át. Abból kell kiindulni, hogy a házasság csak egyrészt munkaerő-utánpótlást termelő családi kisvállalkozás, másrészt viszont két teljes életre törekvő ember szerződése egymás boldogítása érdekében. Ez utóbbival — „a munkahelyi légkörrel” — kevesebbet törődünk, mint „a termelés zavartalanságával és eredményességével”. Végül nem kerülhetjük ki a legnagyobb objektív hiányosságot: a szülőkkel, a diákotthonokban, a munkásszálláson élő fiataloknak nincs hol négyszemközt maradni. Jobb esetben valamelyikük otthonában szervezik meg a randevút, a többség lehetetlen helyeken ölelkezik össze, mellékhelyiségekben, sötét kapualjakban, valahol a szabadban ... Szégyenkezve, rettegve, kapkodva, mosdatlanul. Ezek a körülmények is rombolják a személyiségüket, esetleg egy életre zavarokat okoznak, csalódással, kielégületlenséggel járnak. A felnőtteknek — a szülőknek, a pedagógusoknak, az orvosoknak, az újságíróknak, mindenkinek — sok dolguk van, töprengeniük, vitatkozniok, tanulniuk, tanítataniuk, segíteniük kell. Ezt teszik, ezt tesszük. Mit tehettek ti? Vigyázzatok magatokra és egymásra. Ne higgyétek, hogy a szüzesség valamiféle érték és ne képzeljétek, hogy a szüzesség elvesztése dicsőség. Csak azt engedjétek magatokhoz testközelbe, akit szerettek, és csak akkor, amikor már képesek vagytok arra, hogy ne fájdalmat-szégyent, hanem örömet-boldogságot okozzatok a párotoknak és önmagatoknak. Szeretet, tisztelet, barátság, szerelem nélkül is lehet szeretkezni. De nem érdemes. Párosodni, és utódot nemzeni-szülni minden ivarérett állat képes, szeretni és embert nevelni csak azok az emberek, akik felnőttek. S nem testmagasságtól, nem életkortól, nem külsőségektől függ, hogy ki mikor nevezhető már felnőttnek, hanem attól, hogy belül, ösztöneiben, érzelmeiben, tudásában mikorra érik meg. Ti már olyan körülmények és lehetőségek között éltek — olyan világban és olyan társadalomban —, ahol esélye van mindenkinek arra, hogy felnőjön. És még valamit: ne dugjátok el ezt a cikket sem a szüleitek, sem a tanáraitok elől. Ezzel alkalmat teremtetek arra, hogy elmondják a véleményüket és meghallgassák a ti véleményeteket, hogy beszélgessetek. Talán ez a legfontosabb, hogy beszélgessetek, hogy titeket is meghallgassanak, hogy ne csak kioktassanak, ami ugyan kényelmesebb, egyszerűbb és haszontalanabb. Nem fognak mindenben igazat adni e cikk írójának, mint ahogyan nyilván nincs is mindenben igaza. Sokan ki is fogják egészíteni az itt elmondottakat, hiszen e témáról sokkal többet kellene és kell is beszélni. Ám ha egyelőre csak ezt elértük, máris érdemes volt belenyúlni a „darázsfészekbe”. SZÁNTÓ GÁBOR 28 Szexegyetem és pótmama-tanfolyam Zalaegerszeg 60 ezer lakosából 10 ezer a középiskolás. Az ötnapos tanítási hétre való áttéréssel jelentősen megnövekedett a diákok szabad ideje, melynek hasznos eltöltéséhez nagymértékben hozzájárul a Diákcentrum. A tanév kezdetétől működik, s programja egyre bővül. Sítanfolyam, szánkóverseny éppúgy szerepel a kínálatban, mint a Cseh Tamás-est vagy Dinnyés József dalműsora. A megyei ifjúsági és művelődési ház ad otthont a DC-nek, de természetesen számos más szerv is közreműködik. S nemcsak az egerszegiek látják hasznát a kezdeményezésnek, a megye további 14 középiskolájának diáksága is igénybe veheti a szolgáltatásokat, s átveheti a sikeres módszereket. A Diákcentrum nevet ugyan csak most nyerték el, de a program- és lehetőséghiánnyal küzdő középiskolásokkal való törődés nem most kezdődött. Éveken át sikeresen működött az ifjúsági házban a szórakoztató hétvégeprogram. Középiskolás diákklubnak hívták, s volt egy specialitása: havonta más iskola volt a rendező. Ami annyit jelent, hogy a diákok állították össze a programot, a felnőttek csak segítették őket a kivitelezésben. Vetélkedők, amatőregyüttesek bemutatkozásai, sikerfilmek szerepeltek legtöbbet a műsorban. A DC házigazdái elmondták, hogy a jól bevált együttműködést folytatták: a gyerekek által kért „menüt” csupán kiegészítették saját javaslataikkal. Az így készült programban tallózva, megtaláljuk a Diákcentrumok hagyományos építőkockáit: munkavállalási tanácsadó működik a tél eleje óta; orvossarok segít az érdeklődőknek, rászorulóknak; kölcsönzési lehetőségek vannak; korrepetálás folyik; előkészítő tanfolyamokat rendeznek a továbbtanulni szándékozóknak, stb. Ezen túl azonban specialitásaik is vannak. Az egészségügyi szakiskolások közreműködésével pótmama-tanfolyamot indítottak, elsősorban főiskolásoknak, egyetemistáknak, akiknek azután munkalehetőségeket is szereznek. Szakemberek közreműködésével próbafelvételit is rendeznek, ahol a továbbtanulni szándékozók „élesben” próbálkozhatnak a felvételi tananyaggal. Bemutatkoznak barátaink címmel folytatják az év elején kezdett sorozatot, melynek során februárban a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza, áprilisban az NDK Centrum volt a vendégük. Legutóbb pedig a cseh kulturális centrum mutatkozott be: a népszerű tévésorozat, a Kórház a város szélén szerzői és szereplői, az Olympic popegyüttes. Emellett kiállításokon, filmbemutatókon igyekeztek Zalához közelebb hozni északi szomszédainkat. A legnagyobb érdeklődéssel várt és kétségtelenül a legfeltűnőbb kezdeményezésük a szexológiai szabadegyetem. Mint elmondták, az otthoni és az iskolai felvilágosítás pótlására kísérlik meg a legfontosabb ismereteket ily módon átadni a gyerekeknek. November végén kezdődött az előadássorozat, s egy évig tart. Az előadók között ott találjuk a fiatalok által is jól ismert népszerű szakembereket, Szilágyi Vilmost, Veres Pált, Lux Elvirát, Heleszta Sándort, s többek között Miskolczi Miklós írót is felkérték egy előadásra. A szóban elmondottak illusztrálására filmeket is vetítenek.