Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

„Mázlista” — mondják a háta mögött. — „Könnyű neked NB I-es klubnál kergetni a labdát, a faterod a szövetségi kapitány, azt csinálsz, amit akarsz!” — vágják gyakran a szemébe a 17 éves ifjú Mészöly Kálmánnak. — Ugyan, ez az egész hülyeség — legyint indula­tosan —, miért kell ma ahhoz protekció, hogy vala­ki szakmunkástanuló legyen, mint én?! Vagy vegyük a sportolást. Ha nem szeretném, ha nem menne, ki a fene csinálná hosszú éveken át csak azért, mert az apja „bedugta” valahová. Ez nevetséges. A mai követelmények mellett ez egyszerűen lehetetlen. Nem vagyok semmivel sem könnyebb helyzetben, mint bármelyik hasonló korú társam, én is éppúgy keresem a helyem a világban, vannak jobb és rosz­­szabb napjaim. — Menne neki jobban is a védés, ha rátenne egy lapáttal — mondja a Vasas ifik trénere, Ihász Antal —, csak hát a gyerekekre igényt tart a suli is, nehéz a kettőt összehangolni. Ami a protekciót, a kivétele­zést illeti, az nálunk ismeretlen. Itt nincs pardon, a gól az bemegy, kérem... Tehát edzés és edzés, ez alól nincs kivétel. ... Igen, hallottam, hogy alakítot­tak valami együttest és zenélgetnek, de előre meg­mondtam a Kálmánnak, hogy vagy a foci vagy a zene, a kettő együtt nem fog menni. — Aktív sport és zenekar-alapítás? — Az egész napi hajtás után a zene kikapcsolódás számomra. Az öcsémmel és a haverokkal egyszerre vetettük fel, mi lenne, ha nem csak hallgatnánk a zenét, hanem játszanánk is. Ha megpróbálnánk, így született meg néhány hónapja a Cerberus. Műfajunk a punk, ez az, ami igazán érdekel minket. — Valóban? — kérdezem öccsét, Gézát, aki szin­tén tagja az együttesnek, ugyanakkor csapatkapi­tánya a Vasas serdülő csapatának, válogatott szin­ten sportol. Még felsorolni is sok... hogy bírja ezt egy 15 éves srác? — Egy héten kétszer gyakorolunk a sulink alag­sorában, nem hinném, hogy ez a sport vagy a tanu­lás rovására menne. Nekem ez nem okoz gondot — fűzi hozzá felnőttes komolysággal —, minden csak időbeosztás kérdése ... Géza mestere a Vasasnál Hankó János, csaknem öt éve foglalkozik sikeresen a serdülő csapattal, irá­nyítja edzéseiket, s igyekszik figyelemmel kísérni, hogy mi történik a pálya körül. — Elmondhatom, hogy alaposan ismerem a fiúkat, hiszen tízéves koruk óta találkozunk, szinte naponta együtt van ez a társaság. Tizenegyen a közeli Kilián Gimnázium tanulói, egy osztályba járnak. Az isko­lával jó a kapcsolatunk, messzemenően példamuta­tóan támogatják, segítik sportmunkánkat, összeszo­kott kis gárda ez, az idén is dobogón szeretnénk vé­gezni a bajnokságban. Tudom, egy mai srác érdek­lődése szerteágazó, próbálkozik ezzel-azzal, sok ha­tás éri. Géza egyébként csendes, szerény, hallgatnak rá a többiek, nem véletlen, hogy őt választották csa­patkapitánynak. Alkatát, játékintelligenciáját édes­apjától örökölte, jól fejel, jól szeret, talán még a gyorsaságán van mit javítani. Hogy tagja lett egy rockegyüttesnek? Ugyan kérem, nem kell ezt úgy felfújni, én is szeretem a jó zenét. Persze, ezt a ket­tős életet csak addig lehet űzni, amíg nem zavarja egymást az aktív sport és ez az új hobbi... A Kilián Gimnázium kapujában rezgő ajtó, ke­mény punkzene fogad. Hiába, ma este gyakorol a Cerberus. Itt már nem a normál külső dominál, a fiúk itt is öltöznek-vetkőznek, sarokba kerül a nor­mál dzseki-farmer-Adidas cipő, s elő a szakadt sze­relés, amúgy punkosan, égnek álló hajjal, bakancs­ban, ujjatlan trikóban, bőrmellényben, és a festék sem hiányozhat... A szöveg is kemény, akár a zene, nem is csinálják ezt olyan rosszul! A röpke pihenőben Lehet egy kérdéssel több? ala­pon, a felállás után érdeklődöm. — Jómagam vagyok a szólógitáros, zenekarveze­tő, nótaíró egy személyben — menedzseli magát ifjú Mészöly Kálmán. — Az együttesben Ragadics Csaba (ő szintén a Vasasban focizik) és öcsém, Géza éne­kelnek, Aradi Lajos basszusgitárral és Zsólyomi Tamás a dobbal támogat bennünket, ők „csak” ta­nulnak és zenélnek. Hogy miről szólnak a nóták — kérdez vissza —, témánk az van bőven, mindig van, ami foglalkoztat bennünket, véleményünk jelensé­gekről, amit így kívánunk mindenki tudtára adni... — Apátok járt már itt? — Egyszer, de gyorsan „elmenekült”, szerinte ez „macskazene”, nem az ő világa. Tudja ő jól, hogy minket azért a foci érdekel elsősorban, azzal va­gyunk „beoltva”, s azt is tudja, hogy az egész napi feszültség után jó ez a kis levezetés, szórakozás. Ott­hon is szoktunk gyakorolni, nem szólnak érte. — Koncert? — Idáig kettő, felléptünk már a sulink klubjában, s télen a szabadban, térdig hóban, itt a közelben. Hát az valami óriási volt. — Ha beindulna a dolog? — provokálok. — Ugyan, erre nem is gondolunk. Már mondtam, hobbi az egész, saját magunk és a haverok, hason­szőrűek örömére csináljuk. KRAMMER ORSOLYA A MÁZLISTA SZABÓ JUDIT ÉS ZÁHONYI IVÁN felvételei

Next