Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
SÉTA A VÉLEMÉNY KÖRÜL A „Lehet egy kérdéssel több?” című tv-műsorban a játékvezető sokszor megismételt egy kérdést: „Mi a véleménye?” Hogy mi? Tényleg, mi is? Elgondolkozom. Mi a vélemény? Egyáltalán, mindenkinek lehet mindenről véleménye? Tulajdonképpen igen, azzal kapcsolatban amiről hallott, olvasott, amivel foglalkozik. * Lássunk például egy vitakört! Ölünk egy teremben. A kör vezetője előttünk áll, beszél, kérdez, majd ismét kérdez. Már a kezét is tördeli. A teremben csönd, rémesen kínos csönd! A vitakörvezető megint megszólal, most már kérlel. Mindenki vár, feszült csend, várják, hogy végre valaki feltartsa a kezét. Végre megtört a hallgatás! Igen! Hátul egy rekedt hang reccsen. Beszél, beszél. S ezalatt a többiek mit csinálnak? Ki tudja. Talán matekleckét írnak, vagy tán már most szövögetik nyári terveiket. * Sok barátomat megkérdeztem már erről. Vannak olyanok, akik félnek a sok ismeretlen arctól, lámpalázuk van, és ezért nem beszélnek. Mások nem tartják érdemesnek azt, hogy hozzászóljanak. Előfordulhat, hogy lesznek, akik — e sorok olvastán — nem értenek majd egyet velem. Mégis úgy érzem, hogy le kellett írnom gondolataimat, véleményemet — a véleményről. Ami talán mindenkinek van, csak éppen véka alá rejti. * De ha egyszer már feltörtük a jeget, ne engedjük újra befagyni! Mester Márta Krétaháború Hajrá egyik, ne hagyd magad másik! Ez a jelszó. Mármint a krétadobálók jelszava. Mindegy, melyik táborhoz tartozol, a lényeg az, hogy valakit te is eltalálj tisztességesen. A krétaháborúban nem az erősebb a győztes. Nem. Az, akinek több a krétája. A krétaháború vesztese a hetes. A hetes, aki nem tudja bebizonyítani egyik tanárnak sem, hogy percekkel előbb még krétától roskadozott a fiók. Jó lenne, ha a krétadobálók végre békét kötnének. Nemcsak azért, mert egyszer mindenki lesz hetes (vesztes). Nemcsak azért, mert drága a kréta. Közösségben élünk. Nemcsak magunkért, de mások testi épségéért is felelősek vagyunk. Nemcsak jogaink, kötelességeink is vannak. Ezért kell a krétadobálóknak sürgősen békét kötniük egymással. —frbé— SZEGÉNY FIÚ ESETE AZ UDVARIATLAN LÁNNYAL Nekem már az elején gyanús volt. Mindjárt, ahogy megismerkedtünk. Akkor azt mondta, hogy neveletlen vagyok. Nekem! Jutkának már azelőtt is voltak furcsa szokásai. Hétfőn például bejelentette: — Holnap nem jövök. — Mit csinálsz? — kérdeztem. — Tanulok — vetette oda ártatlanul. — Tanulsz? — Egy pillanatra elsötétült előttem a világ. Mindenesetre jól megmondtam neki a magamét ! Felháborító! Hogy lehet a tanulás fontosabb nálam? Szerdán ismét találkoztunk. De egy pillanat alatt lefagyott a mosoly a képemről : — Mi van a kezedben? — Bevásárlószatyor. — Ne is folytasd! Tudom, ebbe te most be akarsz vásárolni! — Hogy jöttél rá? — nézett rám pimaszul. És nekem meg kellett várnom, míg . .. míg ő! Hh, ez fantasztikus! De ez még mind semmi! A legszebb dolgot ma produkálta. Esett az eső, így hát fölszálltunk a buszra, ő ült bent az ablaknál, én kint, hogy jobban kinyújthassam a lábamat. Úgy a múzeum előtt járhattunk, és én már egész kényelmesen elfeküdtem, mikor mellém állt valami vénember, aki még a téren szállt fel, és hozzám támasztotta a botját. Mármár rászóltam az öregre, vigye odébb a pálcikáját, de Jutka oldalba bökött: — Állj fel! — Miért? Ismered? — Állj fel! — mondta megint, aztán se szó, se beszéd, fölpattant és mire föleszméltem, a tata már be is préselte magát. Vérig voltam sértve. Ott is hagytam őket, a templomnál leszálltam. A Lenin úton vánszorogtam végig, s hiába próbáltam magam lecsillapítani. Nem, ez így nem megy tovább. Szakítani fogunk! Rémes! Ilyen lány! Neveletlen! Kecskés Attila BALIKA KATALIN: Optimizmus Lefutott utakat kutat, lecsúszott emberekre mutat s mulat: „Fel a fejjel, kérem, ilyen az élet.” Hirdetés Értesítjük ... alig használt őszinteség .. . elveszett... ... ritkaság ... értéke . . . a megtaláló ... sietve ... jogos tulajdonosának . . . Cím: REGISEGTAR. Mi lenne, ha... ... az elsősök is megtanulnák végre a házirendet? Azaz nem építenének a táskáikból barikádokat a folyosókon, lehetetlenné téve ezzel a közlekedést. Az előadók előtt nem álldogálnának jobbra-balra a folyosók teljes szélességében. És nem mindig a legforgalmasabb helyen állnának meg beszélgetni. Egyszóval ha gondolnának arra, hogy rajtuk kívül még több százan járnak ebbe az iskolába. ... Ha eszükbe jutna az, hogy akik tornaóráról jönnek, azoknak legtöbbször sietniük kell, hogy el ne késsenek a következő óráról. Sőt még ha arra is gondolnának, hogy nemcsak diákok járkálnak óra előtt és után, hanem tanárok is. Legtöbbször könyvekkel, füzetekkel, kísérleti eszközökkel megpakolva ... De hadd kérdezzek újra! Mi lenne, ha ezen elgondolkodnának az érintett osztályok? Mi lenne, ha beszélnének erről az osztályfőnöki órákon? S mi lenne, ha végre elhagyhatnánk a feltételes módot?! Diákdivat Még, hogy diákdivat? — kapják fel többen a fejüket a cím olvasásakor. Hiszen mikor lehet jól öltözködni? Klubdélutánon, iskolabálon, de az elvétve akad egy évben. Máskor meg nemigen van rá alkalom, hiszen a szép kék iskolaköpeny mindenki számára kötelező. De akik felkapták a fejüket, horgásszák le, s tegyék kezüket őszintén a szívükre, mert mégsem olyan tragikus a helyzet, mint hinni lehetne. Először is, mert amit a diák akar, azt általában véghezviszi, másodszor pedig, a köpenyen is lehet ügyes átalakításokat végezni. A szép kék iskolaköpeny ügyesen variálható úgy, hogy eltérjen a szürke, pontosabban kék átlagtól. Kis krétával, ünnepélyes alkalmakkor, többnyire szünidők esetén, méltóságteljes külsőt kölcsönözhetünk a ruhának. Jóval elterjedtebb, de kevéssé látványos a kék háttérre kék tollal felírt szövegekkel bemázolt köpeny. Ez a felirat adottságainál fogva sokkal hosszabb lehet, több gondolati egységet tartalmazhat. Különösen szeretik az angol szavakat használni, azok közül is főleg a leghíresebb együttesek neveit, meg olyanokat, hogy baby, meg áj láv ju. A kezet hordjuk mindig mélyen a zsebbe süllyesztve, az úgy illedelmes és ízléses. Elég ritka a barna színű, térdig érő köpeny. Fiúknak ajánljuk, ha fölveszik, férfias külsőt kapnak. Ezenkívül vannak gallértalan köpenyek, gallérosak, rövidek és hosszúak, szépek és kevésbé szépek. Ennyi napjaink köpenydivatjáról. Lássuk, mivel rendelkezünk még? Nadrággal, cipővel, inggel, pulóverrel, kabáttal. A cipők közül sokan az ormótlan, kicsit vaskos cipőt kedvelik. Talán azt a fajtát, amelyet valaha a labancok bakancsnak hívtak, vagy amelyiket az aranyásók hordtak. Az ingek: vannak kockás, pöttyös, pöttytelen és dekoratív díszítésű ingek. Az utóbbit nagyon szeretik, s a legnépszerűbb is. Nézzünk csak körül, hányféle ing szaladgál körülöttünk. Van olyan, amelyik jazz-zenészeket ábrázol, van olyan, amelyik hosszútávfutókat, s van olyan, melyik semmit sem. Nem is ez az érdekes most elsősorban. Inkább az, hogy hordjuk az inget divatosan? Lezseren, csak lezseren. Amelyik fiúnak szép, vállas alakja van, hordja lazán, hanyagul. A divat szerint követendő az, ha nemcsak a legfelső gombot gomboljuk ki, hanem még kettőt-hármat, olyan módon, hogy hasunk majdnem szabaddá váljon. Akkor az diákdivatos, s ki ne szeretne diákdivatos lenni ? B. P. ★ * ★