Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Például a belkertábor Megint elszaladt egy év, június 20-án országszerte tábornyitás. Az idei programról kérdeztük Nagyistók Lászlót, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának titkárát. — Hány srácra-lányra számítotok? — Jóval több mint ötvenezerre. Ez biztos szám, hiszen már most is több a jelentkező, mint ahány hely van a négy turnusban működő 91 táborban. — Újdonság? — Amit még csak szervezünk, az a nyelvi szaktábor lenne. De ami már biztos: a belkereskedelmi tábor. Az idén először foglalkozásuk körében dolgoznak Siófokon a szakács-, felszolgáló-, húsostanulók. Gyakorolnak — és könnyítenek a nyári balatoni gondokon. S bár nem újdonság, ide tartozik: a leendő kőművesek, lakatosok, ácsok, villanyszerelők az idén már hét helyen, hét táborban vesznek részt lakásépítkezéseken. — Kettős haszonnal, gondolom. — Igen, de — ha jó a légkör, ha van látszata a munkának — ugyanez vonatkozik a többségre, a mezőgazdaságban segítőkre, s azokra is, akik út- és vasútépítésnél dolgoznak. — S az a bizonyos, a szabadidős programokra vonatkozó szaktábori mozgalom? — Az idén már a résztvevők egyhetede ilyen helyen dolgozik. Sportolás, zenélés, éneklés, fafaragás, makramé, különböző művészeti foglalatosságok, diákújságírói gyakorlatok — egy-egy táborban szervezetten, kellő segítséget kapva ezzel foglalkozhatnak munka után. És itt vannak még az ifjúgárdista s az OKBT- vel közösen szervezett közlekedésbiztonsági szaktáborok. — Ötvenkét nyarán az ország a Hanságra, az ott dolgozó KISZ-esekre, az „első fecskékre” figyelt. Ennek 25 éve. — Június 26-án szintén a Hanságban rendezzük meg a központi jubileumi ünnepséget. Szeretnénk, ha — a lehetséges jó munka mellett — valamennyi tábor mind a négy turnusában, nemcsak szavakkal, hanem jubileumi futóversennyel is emlékeznének a kezdetek- Az IN kérdez... MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK • MINI INTERJÚK . MINI INTERJÚK . MINI INTERJÚK Ruhák 1900- 2000-ig Koppány Gizella 1977-ben végzett az Iparművészeti Főiskola ruhatervező szakán. Petőfi Sándor utcai műtermébe a kíváncsiság vitt, amit rendhagyó névjegykártyájával keltett. Az apróhirdetés-oldal kivágott tenyérnyi darabján pirossal vastagon bekarikázva az ő hirdetése. Természetesen, mint a névjegy, ez is sokszorosítva. — Hogyan jutott eszedbe, hogy így reklámozd a műtermed? — Már nem tudom, honnan jött az ötlet, de olyan jónak találtam, hogy barátaimmal megcsináltuk. Úgy látszik, nem hiába. — Mióta kérted ezt a műtermet? — Ó, még csak fél éve, de egyre többen jönnek be hozzánk, részben kíváncsiságból. Olyan dolgokat gyűjtöttünk össze, amelyek közül nem is egy szinte ritkaságnak számít. Itt nyugodtan nézelődhet bárki. A ruhákat is fel lehet próbálni, nem szólunk érte. Örülünk, ha valakinek tetszik, amit csinálunk. — Miért beszélsz többes számban? — Kovács Nórával, Király Tamással hárman találtuk ki ezt az egészet. — Ha jól tudom, ruhákat, jelmezeket terveztek, 1900- tól 2000-ig bármely korszakból. Ha kell, öltözködési tanácsot adtok, és ti is varrjátok meg ezeket. Kinek? — Mi terveztük és készítettük például — a FIN-en bemutatott előadáshoz — a Rockszínház társulatának jelmezeit, kellékekkel együtt. De színészek, táncosnők és mások is bejárnak hozzánk. — Honnan ez a sok érdekes ritkaság? — Én már a főiskolás évek alatt elkezdtem a gyűjtést. De mindhárman gyűjtünk, sőt, cserélünk is. Ha kitalálunk valami érdekeset, megcsináljuk. Most éppen átlátszó műanyag ruhákat készítünk, de tudunk szőni, varrni, festeni. — Korábban hol dolgoztál? — Ezelőtt is jelmeztervezéssel foglalkoztam. Voltam a pécsi színháznál, showműsorokhoz, koncertekhez, meseműsorokhoz terveztem. Legutóbb a Megáll az idő című film jelmezeit bízták rám. P* Gie&fix Egy arc a tv-ből Németh Zsolt rendőr százados, a Budapesti Rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi osztályának helyettes vezetője nemrég tűnt fel a tv képernyőjén, mint a Krimiben tudós rendőri szakértője. — Hogyan kerültél ebbe a műsorba? — Egyszerűen engem jelöltek ki több száz kollégám közül a főnökeim. — Nem az ilyenkor kötelezőnek vélt szerénység mondatja ezt veled? — Nem! Nagyon jól ismerem kollégáim, munkatársaim képességeit, tudom a magam helyét közöttük. Ma már a rendőri munka anynyira összetett tevékenység, hogy egy rendőr bármilyen kiváló képességekkel rendelkezik is, nem lenne képes egyedül megoldani egyetlen komoly bűnügyet sem. — S hogyan áll össze a sorozat egy-egy része? — A tv ifjúsági osztályán készül el a műsor irodalmi forgatókönyve, majd ennek alapján készülnek fel részletesen a várható kérdések megválaszolására, így próbáljuk elkerülni, hogy ne fordulhassanak elő olyan véletlen esetek, mint például az egyik filmünkben, amelynek vetítése során vettem észre, a bűncselekmény elkövetője gépkocsijának pontosan elolvasható volt a rendszáma. Szerencsére ezt csak egyetlen versenyzőnk vette észre, és ő is elég későn. — Mennyire hasonlít a műsorban látható rendőri tevékenység az igazi nyomozók munkájához? — A televízióban látható krimikkel ellentétben, ahol többnyire csak a sikeres nyomozói szálat látjuk, ebben a sorozatban a nézők már megismerkedhetnek azokkal a szálakkal is, amelyek időlegesen tévutakra vihetik a nyomozást. Mert tény, hogy nem egyszerű és nem könnyű tevékenység a miénk! Nem is látványos. Persze, tizenöt évvel ezelőtt, amikor erre adtam a fejem, ezt még nem tudtam. Aztán, miközben hozzászoktam a nehézségeihez, megismertem a szépségeit és megértettem a lényegét is. Hogy munkánk során napról napra megméretünk önmagunk, parancsnokaink és az egész ország közvéleménye előtt. És jó érzés mindenki előtt emelt fővel állni. Ha nyersz 40 versenyt Gáliczky Attila pehelysúlyával, magasságával ideális lovasalkatnak számít. 17 éves, a Magyar Lóverseny Vállalat dolgozója. — Hogyan kerültél a Lóverseny Vállalathoz? — A nyolcadik után pincér vagy autószerelő akartam lenni, de miután elkallódott a jelentkezési lapom, kimaradtam a buliból. A házunkban lakott egy amatőr lovász, ismert, tudta, hogy megtanultam lovagolni, ő ajánlott ide. — Mikor dőlt el, hogy végleg itt maradsz? — Igyekeztem az egyhónapos próbaidő alatt bizonyítani. Ezsikerült, véglegesítettek, mint lovásztanulót. — Elmondanád, miből áll egy napi munkád? — Körülbelül másfél évig tartott, amíg mindent megtanultam. Fél 6-ra járok dolgozni. Két lovat ápolok, de van amikor hármat, sőt négyet is. Etetés, itatás után felnyergelem őket, és irány a szabadba. Egy-egy lóval 50 percet foglalkozunk. Télen, nyáron, esőben, hóban. Állandó tréningben vagyunk. Ló és lovas egyaránt. Egy óra körül végzek velük. Délután háromra ismét visszamegyek, és ötig bent vagyok. — Mikor kezdtél el versenyezni? — Farkas Tibor idomár, aki egyébként a mesterem is, egy év után kikérte a versenylovaglási engedélyt. Már a negyedik lovagláson nyertem egy versenyt. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki hivatásos zsoké legyen? — Negyven megnyert verseny. Előtte, 25 megnyert verseny után lehet az ember zsokéjelölt. — Te hol tartasz most a ranglétrán? — 61 lovaglásból 11 versenyt nyertem meg. — Hogyan képzeled el a jövődet? — Természetesen szeretnék versenyezni addig, amíg alkalmas vagyok rá. Közben elvégeztem a szakközépiskolát. Példaképem Farkas Tibor idomár — egykori zsoké, aki 326 versenyt nyert meg. Legalább ötöt naponta Dezső Sándor szeptember óta a Természettudományi Múzeum muzeopedagógustárlatvezetője. — Hogyan lesz valakiből tárlatvezető? — Biológia-földrajz szakos általános iskolai tanárként tanítottam két évig Csepelen, ahol a bázisiskola —bázismúzeum mozgalom keretében rendszeresen jártam az osztályommal többek között ebbe a múzeumba is. Megtetszett a munka, és a környezet, s így, mikor tavaly nyáron lehetőség nyílt rá, megpályáztam ezt az állást. Sikerrel. — A köztudatban úgy él, hogy a tárlatvezető munkája monoton, mindig ugyanazt a betanult szöveget kell elmondania a látogatóknak. Igaz ez? — Nem. A mondandó függ a vendégek korától, hiszen az óvodásoktól a főiskolásokig sok korosztály megfordul nálunk: az érdeklődéstől, ami lehet egyszerű ismeretszerző, tájékozódó, de szakirányú is. Mivel a csoportok általában napokkal, sőt hetekkel előbb jelentkeznek igényeikkel, fel tudok készülni a kéréseknek megfelelően. Az egyhangúságot igyekszem mindig elkerülni, barátságos viszony kialakítása a célom. A tudomány újdonságait naprakészen kell ismerni, ezért állandó önképzésre is szükségem van. A legújabb információkat szintén beépítem a mondanivalóba. — Hány kiállítást láthatnak ma az érdeklődők? — Sajnos jelenleg csak hármat. Az ásványok és kőzetek világa, Kittenberger Kálmán-emlékkiállítás és Bemutató Magyarország állatvilágából — ez a pontos címük. —• Hány csoportot vezetsz egy nap? — Van, amikor ötöt, van, mikor csak egyet. Szívesen vezetnék legalább ötöt mindennap, ha nagyobb lenne az érdeklődés. A természetismeret oktatásában a múzeumok nagy segítséget tudnak nyújtani, az iskolák mégsem használják ki eléggé ezt a nagyszerű lehetőséget, széles körű propagandánk ellenére. Pedig milyen változatossá lehetne tenni egy iskolai órát, egy napközis vagy egy szakköri foglalkozást. Még filmvetítésre is van mód. Ingyen.